Ha az elvált férj erőszakos

2019. január 29., 10:25 , 939. szám

„Egyedül nevelem gyermekeimet, idős édesanyámmal élünk egy háztartásban. Hét- és tízéves fiaim apja a gyermektartásdíjat rendesen fizeti ugyan, de jogot formál arra, hogy bármikor ránk törjön arra hivatkozva, hogy jogában áll látni a gyerekeit. Az exférjem nemegyszer részegen jelenik meg nálunk. Ilyenkor előfordult már néhányszor, hogy megütött, édesanyámat pedig nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szokta illetni a gyerekek füle hallatára. Az internetről tudom, hogy jogomban áll kezdeményezni a bíróságon, hogy a volt férjemet fosszák meg a szülői jogaitól. De azt is olvastam, hogy nehéz rávenni a bírókat egy ilyen határozat meghozatalára. Ráadásul így is nehezen jövünk ki a pénzünkből, mi lesz, ha elveszítjük a tartásdíjat? Mit mond a törvény, és mit javasol, mit tegyek?”

– Valóban nem egyszerű bárkit is megfosztani a szülői jogaitól Ukrajnában. Ez egyfelől jó, hiszen csökkenti annak lehetőségét, hogy valakit alaptalanul szakítsanak el vér szerinti gyermekeitől, másfelől viszont kétségtelen, hogy az elhúzódó eljárás, a bizonyítás nehézségei megkeseríthetik a család életét.

Kezdjük talán azzal, hogy a Családi törvénykönyv (Cstk.) 166. cikkelyének 2. pontja értelmében a szülői jogaitól megfosztott személy nem mentesül a gyermekek eltartásával kapcsolatos kötelezettségeitől. Magyarán, ha meg is fosztják volt férjét a szülői jogaitól, változatlanul köteles lesz fizetni a gyermektartásdíjat.

Másrészt, az ön által leírt állapot – az apa váratlan megjelenései, viselkedése, különös tekintettel arra, hogy fizikai erőszakot is alkalmazott – felveti a kérdést, nem volna-e célszerű a szülői jogoktól való megfosztás kezdeményezése előtt vagy azzal párhuzamosan egyéb lehetőségekkel is megpróbálkozni a saját és a gyermekei védelmében. Erőszak esetén a gyermek- és családvédelmi hatóságoknak, illetve a rendőrségnek is van fel­adata, illetve joga az intézkedésre.

Volt házastársa erőszakos fellépéséről értesítheti a rendőrséget, az állami gyermekügyi szolgálatot, felkeresheti a legközelebbi egészségügyi intézményt, valamint az erőszakot elszenvedők megsegítését felvállaló társadalmi szervezeteket – ha működnek ilyenek a lakóhelyén. Értesítheti a gyámhatóságot is, hiszen a Cstk. 19. cikkelyének 4. pontja amúgy is kötelezi a hivatalt, hogy állást foglaljon, amennyiben a bíróság elé kerülnek a családon belüli erőszakkal, a szülői jogoktól való megfosztással kapcsolatos ügyek.

Előadhatja szóban is a problémáját a felsorolt hivatalokban és intézményekben, de még jobb, ha írásban teszi. Annál is inkább, mivel beadványát-kérvényét így tértivevényes levélként vagy megbízottján keresztül is eljuttathatja az illetékesekhez. Ha személyesen nyújtja be a kérvényt, figyeljen oda, hogy az átvevő tisztviselő a kérvénynek az önnél maradó példányán is feltüntesse az iktatási számot és az iktatás dátumát.

A kérvényben adja meg személyes adatait (teljes név, lakcím, telefonszám), majd tömören és pontosan foglalja össze a problémáját. Igyekezzék olyan tényeket közölni, amelyeket bizonyítékokkal, és/vagy tanúvallomásokkal is alá tud támasztani. Végül fogalmazza meg, hogy milyen intézkedést vár az adott hatóságtól. Például: „Kérem a vétkes felelősségre vonását”.

Amennyiben hívta a rendőrséget az önt-önöket ért támadás miatt, a helyszínre kiérkező rendőrnek először természetesen szóban kell előadnia a panaszát, ám később ilyen esetekben is fontos, hogy írásos feljelentést tegyen. A rendőrségnek az írásos feljelentést kötelező bejegyeznie a bírósági szakasz előtti vizsgálatok egységes állami regiszterében, ami garancia arra, hogy így vagy úgy, de reagálni fognak az ön panaszára.

Ezenkívül, ha az önt ért bántalmazásnak fizikai nyoma maradt, az eljáró rendőrnek kötelessége beutalni önt igazságügyi orvosszakértői vizsgálatra. Miután pedig a könnyű testi sértés is bűncselekménynek minősül, ha a volt férje bántalmazza önt, a rendőrségnek ugyancsak kötelessége lefolytatni a nyomozást az ügyben.

Amennyiben nem sikerül rábírnia a rendőrt, hogy reagáljon a panaszára, érdemes a támadás után mielőbb önállóan felkeresni a helyi egészségügyi intézményt, s kérni az orvost, hogy vizsgálja meg az önnek okozott sérülést. Ha később mégis a rendőrség, vagy a bíróság elé kerül az eset, az orvos feljegyzései is csatolhatók az ügy anyagaihoz.

Még ha a rendőr nem is lát alapot a büntetőeljárásra, annyit tehet, hogy közigazgatási jegyzőkönyvet vesz fel a történtekről, illetve hivatalosan figyelmezteti az erőszakoskodót. Amennyiben a volt férje a továbbiakban figyelmen kívül hagyja a hatósági figyelmeztetést, úgynevezett védő rendelkezést adhatnak ki ellene, amelyet a magyar médiából leginkább távoltartási végzésként ismerhetünk. Ez a rendőrségi végzés nemcsak azt tilthatja meg az erőszakoskodónak legfeljebb 90 nap időtartamra, hogy felkeresse önöket az otthonukban, hanem azt is, hogy telefonon zaklassa, esetleg a hollétükkel kapcsolatos információkat kérjen, amennyiben nem tartózkodnak a bejelentett lakhelyükön.

A legfontosabb azonban az, hogy amennyiben hivatalos útra tereli az ügyet, annak a remélhetően gyors és hathatós közvetlen segítség mellett megvan az a haszna is, hogy a történteknek nyoma marad a hatósági dokumentumokban, amelyek mind felhasználhatók egy esetleges későbbi peres eljárásban. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: a bíróság szemében az erőszakot elkövető személy gyakorlatilag vétlennek számít, ha nem támasztja alá dokumentum a neki felrótt magatartást, bűncselekmény elkövetését. Érthető módon a sértettel egy háztartásban élő közeli hozzátartozók esetleges vallomásai ilyen esetekben nem fognak perdöntőnek minősülni a bíró szemében.

Ami konkrétan az apa szülői jogaitól való megfosztását illeti, a Cstk. 164. cikkelyének 1. pontja tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyek alapul szolgálhatnak egy ilyen határozat meghozatalához. Ezek szerint a bíróság megfoszthatja az apát és/vagy az anyát a szülői jogoktól, ha

1. nem vették magukhoz gyermeküket a szülészetről vagy egyéb egészségügyi intézményből, holott nem voltak erre méltánylandó okaik, és hat hónapon keresztül nem tanúsítottak irányában szülői gondoskodást;

2. kibújnak a gyermek nevelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól;

3. kegyetlenül bánnak a gyermekkel;

4. krónikus alkoholisták, vagy kábítószerfüggők;

5. bármilyen módon a gyermek kizsákmányolásához folyamodnak, koldulásra és csavargásra kényszerítik;

6. jogerős ítélet született ügyükben a gyermek ellen elkövetett szándékos bűncselekményért.

Mielőtt azonban rászánná magát erre a lépésre, javasolnám, hogy forduljon ügyvédhez, aki a tények alapos ismeretében szolgálhat tanáccsal a továbbiakat illetően.

Kétségtelen, nem létezik garancia arra, hogy a bíróság a sértett(ek) javára döntsön, azaz esetünkben megfossza az apát szülői jogaitól. Arra azonban ilyenkor is van mód, hogy a per során ismertetett körülmények és bizonyítékok alapján kérjék a bíróságot, szigorítsa az apa és a gyermekek kapcsolattartására vonatkozó előírásokat. Ilyenkor a bíró előírhatja, hogy az apa milyen rendszerességgel, milyen körülmények között, milyen feltételekkel találkozhat gyermekével, ami bizonyos fokú védelmet jelenthet minden érintettnek. A láthatás feltételeinek megsértése esetén a rendőrség könnyebben rábírható az apa elleni fellépésre, hiszen nem kell vizsgálódnia, csak érvényt szerezni a bírósági határozatnak.

hk