Mikor jogsértő a rendőrségi előállítás?

2019. február 5., 10:37

„Ismerősöm minap kellemetlen incidensbe keveredett az úton: két gépkocsi összeütközött, a vezetőik pedig egymásnak estek. Az egyikük ráadásul pisztolyt rántott. Nem sokkal később a bárban, ahová betért, megjelentek a rendőrök, mondván, a nyomozó utasítására be kell kísérniük a rendőrségre az úton történtek miatt. Állítólag számukra nem volt egyértelmű, hogy ismerősöm maga is résztvevője volt-e a konfliktusnak, vagy csupán a tanúja. Hiába tiltakozott, megragadták a karját és elvitték. Még a jogait sem ismertették. Néhány óra múlva, miután felvették a tanúvallomását, hazaengedték. Egyik sokat megélt közös ismerősünk szerint örülhetett, hogy elengedték, és nem verték meg. Hát a rendőrségre nem vonatkoznak a törvények? Lehet tenni valamit az ilyen rendőrök ellen?”

– Sajnos, az előállítással, az őrizetbe vétellel kapcsolatos szabálytalanságok a rendőrség részéről máig nem ritkák Ukrajnában. Egyfelől, a rendőrök esetenként meglehetősen tágan – és nemegyszer helytelenül – értelmezik a vonatkozó jogszabályokat, másfelől, a polgárok általában válasz nélkül hagyják az ilyen eseteket – amint ismerőse is fogalmazott, örülnek, hogy nem esett bántódásuk –, így viszont a bűnüldözők úgy érezhetik, hogy büntetlenül hághatják át a törvényt. Véleményem szerint a jogsértő rendőri eljárás annak a jele, hogy az állam változatlanul nem tartja be az alapvető emberi jogokat, mint amilyen például a személyes szabadság és integritás. Arról nem is szólva, hogy a szabálytalan előállítás vagy őrizetbe vétel további jogsértések forrása lehet, mint például a bántalmazás, vagy a védelemhez való jog megtagadása.

A részletek ismerete nélkül nehéz egyértelműen állást foglalni a leírt esetről, ám valószínű, hogy jogsértés történt a rendőrség részéről. Sajnos előfordul, hogy a nyomozók utasítják a rendőröket, állítsanak elő egy adott személyt, vagy kísérjék őt a nyomozati intézkedések lefolytatásának helyszínére. A nyomozók ilyenkor rendszerint a Büntetőeljárási törvénykönyv (Betk.) 40. cikkelyére hivatkoznak, amely szerintük felhatalmazást ad az efféle utasítások kiadására. Valójában a rendőrségnek csak a bűncselekmény elkövetése közben, vagy közvetlenül az után áll jogában bárkit előállítani. Ha az előállítás később történik, kötelesek ehhez bírói végzést szerezni. A Betk. 40. cikkelye értelmében a nyomozó kizárólag olyan vizsgálati és titkos nyomozati intézkedések végrehajtására utasíthatja az operatív állományt, amilyen például a megfigyelés. Ily módon utasítást adva az előállításra a nyomozó a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) 371. cikkelyébe ütköző bűncselekményt követ el (megfontoltan törvénysértő őrizetbe vétel, előállítás, házi őrizetben vagy őrizetben tartás).

Érthető persze, hogy ez a jogsértő eljárás kényelmesebb a rendőrség számára, hiszen egyrészt gyorsabb, másrészt nem minden esetben egyszerű meggyőzni a bírót az előállítás megalapozottságáról. Már csak azért sem, hiszen a bírónak a hasonló esetekben mérlegelnie kell, hogy indokolt-e korlátozni a polgár szabadságát. Bírói végzés hiányában a rendőröknek legfeljebb arra van joguk, hogy megkérjék polgárt, fáradjon be velük a rendőrőrsre a nyomozati intézkedések lefolytatására, amit viszont a polgárnak jogában áll megtagadni, vagy követelheti, hogy csak az ügyvédjével együtt kelljen megjelennie a rendőrségen.

Megtörténhet – sajtóhírek szerint a járőrrendőrségnél fordult elő ilyesmi –, hogy a polgárt a Betk. 207. cikkelye alapján állítják elő, melynek értelmében bárkinek jogában áll feltartóztatni azt a személyt, aki bűncselekményt követ el, vagy annak elkövetésére készül, esetleg közvetlenül a bűncselekmény elkövetése után, üldözése közben fogni el a gyanúsítottat. Csakhogy ez a cikkely alapvetően a civilekre vonatkozik, akiknek a feltartóztatott személyt haladéktalanul át kell adniuk a bűnüldöző szerveknek, vagy tájékoztatni kötelesek a hatóságokat a szóban forgó személy feltartóztatásáról és a tartózkodási helyéről. Amikor viszont az előállítást vagy őrizetbe vételt rendőrök hajtják végre, a 208. cikkely szerint kell eljárniuk. A két eljárás közötti különbség, hogy a Betk. egy sor intézkedésre kötelezi a rendőröket mint hivatalos személyeket, amelyeket azok mindjárt az elfogást követően kötelesek foganatosítani. Például tájékoztatniuk kell az elfogott személyt előállítása, vagy őrizetbe vétele okáról, s hogy milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. Emellett tájékoztatni kötelesek az előállítottat a jogairól, vagyis arról, hogy joga van ügyvédhez, egészségügyi ellátáshoz, illetve eldöntheti, hogy tesz-e vallomást vagy sem. Emellett a jogszabályok az előállítás, őrizetbe vétel tekintetében több vonatkozásban meghatározzák, korlátozzák a rendőrök mozgásterét, például a fogva tartás időtartamát közvetlenül a tulajdonképpeni előállítás pillanatától kell számítani, az előállítás tényéről jegyzőkönyvet kell felvenni stb. A polgári személyek által foganatosított előállítás esetén viszont nincsenek ilyen megkötések, ami adott esetben perdöntő lehet.

Az interneten olvashatunk olyasmiről, hogy a járőrrendőrség egyes képviselői tagadják, hogy ők olyan – amint a törvény nevezi őket – meghatalmazott szolgálati személyek lennének, akiket a jogszabályok felhatalmaznak az előállításra. Szerintük ezért indokolt részükről a 207. cikkely alkalmazása.

Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy ez a hozzáállás milyen következményekkel járhat a polgár számára. Ismeretes, hogy az előállított személyt legkésőbb 24 óra elteltével szabadon kell bocsátani, ha nem közlik vele, hogy mivel gyanúsítják, illetve legkésőbb az őrizetbe vételtől számított 60 órán belül bíró elé kell állítani, aki dönthet a fogva tartás esetleges meghosszabbításáról, vagy egyéb korlátozó intézkedéseket rendelhet el. Ha viszont az előállítás vagy őrizetbe vétel csak attól a pillanattól számít, hogy a járőrrendőrök átadták az előállított személyt a rendőrőrsön, az jogtalanul meghosszabbítja a fogva tartás idejét.

Ha a rendőrök eljárása törvénysértő volt, a polgárnak jogában áll panaszt tenni a rendőrségen a jogsértők feletteseinél vagy az ügyészségen. Mód van arra is, hogy a bíróságnak benyújtott keresetben követeljünk elégtételt a méltánytalanság miatt.

hk