Jó biznisz az elnökválasztás, de csak a gazdagoknak

2019. február 6., 18:21 , 941. szám

Február 3-án lezárult az elnökválasztáson indulni szándékozók jelentkezése a Központi Választási Bizottságnál (CVK). Ahogyan az Ukrajnában már-már természetes, sokan, szám szerint 17-en az utolsó pillanatokra hagyták a dokumentumok benyújtását, köztük a hivatalban lévő elnök, Petro Porosenko is.

Az okmányok benyújtása a legtöbb jelölt esetében pozitív médiaesemény, ám a hivatalban lévő államfőnek sikerült vesztesként kikerülnie belőle. Történt ugyanis, hogy civil aktivisták hatalmas plakátot függesztettek ki a CVK bejáratánál, amelyen illedelmesen azt tudakolták az arra járó politikusoktól, végül is ki adott megbízást Katerina Handzjuk aktivista meggyilkolására. Elkerülendő a találkozást a demonstrálókkal, az elnök a hátsó bejáraton keresztül ment be az épületbe, amivel magára vonta a világháló népének haragját, és gúnyolódásuk céltáblájává vált. Az elnök azzal kampányol, hogy ő az egyetlen, aki szembe mer szállni Vlagyimir Putyinnal, de a hátsó bejáraton megy be a CVK-ba, hogy ne kelljen válaszolnia a Handzjuk meggyilkolására vonatkozó kérdésekre – idézi az internetes élcelődőket a strana.ua.

Egyébként december 31-től, a választási kampány kezdete óta összesen 89-en nyújtották be a CVK-nak az elnökjelöltként való hivatalos bejegyzésükhöz szükséges okmányokat. Többségük kérelmét a választási bizottság már elbírálta, a fennmaradó kérelmekkel február 8-ig kell megbirkóznia a testületnek. A hétfői állapot szerint 30 indulót jegyzett be elnökjelöltként a CVK, míg 22 jelentkezőt elutasított. Az elutasítás oka legtöbbször az volt, hogy a jelöltek nem fizették be az induláshoz elengedhetetlen 2,5 millió hrivnya biztosítékot, vagy hibákat vétettek a dokumentumok kitöltésekor. A továbbiakban a bejegyzett indulóknak március 7-ig lesz módjuk visszalépni a jelöltségtől, így legkorábban március 8-án tudhatjuk meg, hogy kiknek a neve szerepel majd a szavazólapokon.

Sokakban most, a kampány alatt tudatosult, hogy az ukrán választási törvény valójában alkotmányellenes, amennyiben vagyoni cenzushoz köti az elnökválasztáson való indulás lehetőségét. Gondoljunk bele: a jelenlegi átlagbérért foglalkoztatott polgárnak közel 20 évig kell dolgoznia azért, hogy megkeresse az indulás egyik feltételéül szabott 2,5 millió hrivnyát úgy, hogy közben egy fityinget sem költhet el belőle. Tény, hogy a jogalkotó ezzel az ország lakosságának legalább háromnegyedét megfosztotta a lehetőségtől, hogy induljon az elnökválasztáson. Eközben Ukrajna Alkotmányának 103. cikkelye (második bekezdés) egyértelműen fogalmaz: Ukrajna elnökévé az az ukrán polgár választható meg, aki betöltötte 35. életévét, szavazati joggal rendelkezik, a választások napját megelőző tíz évben Ukrajnában élt, s beszéli az államnyelvet. Vagyis szó sincs az alaptörvényben semmiféle anyagi biztosítékról. Ennek ellenére akadtak, akik az elnökjelöltek nagy száma miatt a biztosíték összegének emelését javasolták.

Annyi bizonyos, hogy máris új indulási rekord született, hiszen eddig a legtöbb indulót 2004-ben regisztrálták, amikor is „mindössze” 24-en jegyeztették be magukat elnökjelöltnek. A felfokozott érdeklődés okait illetően a szakemberek véleménye megoszlik. Egyesek bizonyára azért jelöltetik magukat, mert bár nincs reális esélyük a győzelemre, lehetőségük van már most „élesben”, hivatalosan elkezdeni a parlamenti választási kampányt. Vannak, akik számára a jelöltség ideiglenes felmentést ad az ellenük folyó büntetőjogi eljárás alól. Végül olyanok is akadnak, vélik számosan, akik számára az elnökjelöltség egyszerűen csak jó biznisz. Köztudott, hogy minden elnökjelöltnek jogában áll egy-egy tagot delegálni a szavazókörzeti és a választókerületi választási bizottságokba. Ezeket a bizottsági helyeket az esélytelen jelöltek akár „áruba is bocsáthatják” az esélyesek javára. Van, akit kizárólag ezzel a céllal indítanak el a választáson. Így viszont a 2,5 millió hrivnya biztosíték, amit az elnökjelöltnek le kell szurkolnia a bejegyzéskor, már nem is tűnik olyan nagy befektetésnek. Megfigyelők ugyanakkor rámutatnak: a nagy létszám akadályozhatja, vagy akár meg is béníthatja egyes választási bizottságok működését, amire a parlamenti választások alkalmával már volt példa.

A legismertebb politikusnak, akinek az elmúlt héten elutasították az elnökjelöltként való bejegyzését, Petro Szimonenko, az Ukrán Kommunista Párt vezetője bizonyult. Esetében az okozta a problémát, hogy egy olyan párt jelöltjeként szándékozott indulni, amelynek neve, szimbólumai és alapszabálya ellenkeznek az úgynevezett „dekommunizációs” törvény rendelkezéseivel. Ugyan a kommunisták váltig állították, hogy pártjuk bejegyzése az Igazságügyi Minisztériumban még érvényes, ám a CVK meghozta döntését, amin senki nem akadt fenn különösebben, még az „ellenzék” sem.

A politológusok egy ismert „hiányzóra” is felhívják a figyelmet az indulók listáját böngészve, hiszen abban nem szerepel Arszenyij Jacenyuk volt miniszterelnök. A Narodnij front (Népi Front) első embere a kisebbik kormánypárt február 2-i kongresszusán jelentette be, hogy nem szándékozik indulni az elnökválasztáson, egyben pártja céljaként a parlamentbe jutást határozva meg. A bejelentés senkit nem lepett meg különösebben. A párt katasztrofálisnak mondható, egy százalék körüli támogatottsága mellett a sikertelen szereplés az elnökválasztáson Jacenyuk politikusi karrierje mellett a Népi Front jövőjét is kérdésessé tehetné még azelőtt, hogy elkezdődne a tulajdonképpeni parlamenti választási kampány.

Az elmúlt hét egyik legnagyobb szabású politikai eseménye volt Petro Porosenko bejelentése, hogy ismét indul az elnöki posztért. Volodimir Feszenko politológus az Ukrajinszka Pravdában vezetett blogjában arra hívja fel a figyelmet, hogy a show-elemekkel megspékelt nagygyűlésen elhangzott Porosenko új választási jelszava: „Vagy Porosenko, vagy Putyin.” Porosenko bejelentésével gyakorlatilag párhuzamosan került sor az Ellenzéki Platform – Az Életért párt kongresszusára, amely az orosz ajkú lakosság körében népszerű Jurij Bojko indulását volt hivatott támogatni. A kongresszuson beszédet mondott a Putyin bizalmasának tekintett Viktor Medvedcsuk, s felvetette egyebek mellett a Donbász autonóm régió létrehozását. Feszenko szerint a két politikai pólus közötti szembenállás ismét az ország megosztottságához vezethet, aminek előzőleg 2004-ben és 2014-ben is tanúi lehettünk már.

Időközben az UNIAN hírügynökség közzétette a legfrissebb közvéleménykutatások eredményeit, amelyek némi meglepetést okoztak még a szakértők körében is. A KMISZ, a SZOCISZ és a Razumkov Központ január 31-én ismertetett közös felmérése értelmében immár Volodimir Zelenszkij, a decemberben még sokak által lekezelt showmanből lett politikus a legnépszerűbb elnökjelölt az országban (23%), míg Petro Porosenko a második (16,40%), az eddig magabiztosan vezető Julija Timosenko (15,70%) pedig a harmadik helyen tanyázik. Bármit gondoljunk is az ukrajnai közvéleménykutatók munkájáról, a trendek változására utalhat, hogy a Rejting Szociológiai Csoport felmérése is Zelenszkijt hozta ki elsőnek (19%), ugyanakkor náluk még Julija Timosenko a második (18,20%), Petro Porosenko pedig némileg leszakadva a harmadik (15,10%).

(ntk)