A talajmintavétel helyes módja

2019. február 13., 08:29 , 942. szám

A talajmintavétel helyes elvégzésének fontosságára hívja fel a figyelmet az a tény, hogy a talajvizsgálatok eredményeinek eltérését a valóságtól 80–90%-ban a helytelen mintavétel okozza, és csak 10–20%-nyi hiba ered a laboratóriumból. A hiba lehetőségének csökkentéséhez ismerni kell a mintavétel helyes módját.

 

A talajvizsgálat első lépése a helyes mintavétel!

A talajmintavételt nem szabad félvállról venni. Ezt a műveletet általában szakemberek végzik, nálunk viszont a legtöbb esetben nincs erre lehetőség. Ha tehát laboratóriumi vizsgálathoz talajmintát kell venni, akkor azt a gazdának saját kezűleg kell megtennie. Éppen ezért célszerű összefoglalni a helyes mintavétel módját.

A mintavétel legfontosabb szabálya, hogy a minta jellemző legyen az egész területre, melyen termeszteni akarunk, azaz megfeleljen a terület átlagának. Hogy ezt miként érhetjük el? Úgy, hogy egy területről legalább 10-20 mintát kell vennünk, legyen ez egy standard fóliasátor, vagy egy gyümölcsös területe. A kapott mintákat alaposan összekeverve jön létre az átlagminta, mely akár több kg mennyiségű is lehet, de egy alapos vizsgálathoz általában 0,5–1 kg-nyi talajminta is elegendő. Tehát addig csökkentjük a tömeget, míg el nem érjük a megfelelő mennyiséget. Ilyenkor a talajminta felezésének módszerét alkalmazva járunk el: a mintát kiöntjük egy tiszta felületre (fóliadarab, asztal stb.), majd szétterítjük 2-3 cm vastagságban. Ezután a mennyiséget négy részre osztjuk egy X jelet rajzolva rá, majd két szemben lévő részt eldobunk, míg a másik kettőt meghagyjuk és összekeverjük. Addig folytatjuk ezt az eljárást, míg 0,5–1 kg-nyi mintát kapunk.

A mintavétel helyét több módon választhatjuk meg. A legelterjedtebb a „cikcakk” módszer, illetve az X” alak módszere. (Lásd ábránkat! Az ábra pontjai egy-egy mintavétel helyét jelölik.) Egy fóliasátor esetében főként az X módszer javasolható, míg szabadföldön bármelyik módszer alapján eljárhatunk. Szabadföldön maximum öthektárnyi terület vehető egy mintába. Az ennél nagyobb területeket fel kell osztani öthektárosokra.

A talajmintavétel mélysége általában 0–20 cm. Ez azt jelenti, hogy a talaj felső 20 centiméteréből – minden egyes cm-ről – egyenletesen vesszük ki a földet. Fóliasátor esetében ez a mélység elegendő.

Mélyen gyökerező kultúrák esetén (fás növények, szőlő) 0–20, 20–40, 40–60 cm-ről vesszük a mintát. Tehát ez esetben három mélységből vett átlagmintát készítünk. A mélyebb rétegekből a következőképpen vehetünk helyesen talajmintát: ásunk egy megfelelően mély (egy-másfél ásónyomnyi) gödröt, és ennek a faláról egyenletesen lekaparjuk a talajt. Ebben az esetben is legalább 10 leásást végezzünk! A mintavételt megkönnyíti egy egyszerű kézi talajfúró.

A mintát két zacskóba tegyük, a kettő közé és a külsőre is azonosítót téve. A mintához mellékeljük az alapvető információkat: név, cím, telefonszám, a mintavétel helye, ideje, növényfaj. Az így kezelt minta akár két hónapig is megfelelő a vizsgálatokhoz.

 

Honnan ne vegyünk mintát?

Mintavételkor nagyon fontos azoknak a területeknek a kihagyása, melyek eltérnek az átlagtól. Kerülendők:

• a frissen trágyázott, mű­trágyázott, tápoldatozott talajok (fóliasátor esetében a csepegtetőcső közvetlen közeléből ne vegyünk mintát);

• azok a területek, ahol korábban, két évnél rövidebb idővel azelőtt valamilyen mű­trágyát, szerves trágyát, vegyi anyagot tároltak;

• a víz alá került területek, a túl nedves (túlöntözött) vagy túl száraz talaj;

• a közutak közvetlen környéke;

• hagyjuk ki azokat a foltokat, melyek szemmel láthatólag eltérnek az átlagos talajtól, kivéve persze, ha éppen ezeknek a helyeknek a tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak (ebben az esetben feltétlenül készítsünk külön mintát!).

Szeretném még egyszer felhívni a figyelmet a talajmintavétel fő szabályára: a talajminta jellemezze a terület átlagát a termesztendő növény gyökérzónájában! (Folytatjuk.)

Molnár Ádám