Húsvéti üdvözletek

2019. április 21., 09:35 , 951. szám

Az Atya megdicsőült az Ő Fiában a kereszten

Tudjuk, hogy az első emberpár nem valósította meg Isten szép álmát, engedetlenségük miatt nem váltak valóra Isten szándékai. Szégyent hoztak teremtő Atyjukra, ezért kiűzettek a paradicsomkertből. Bűnükkel elromlott az addigi harmónia Istennel és a teremtett világgal. Az emberiség Isten nélkül tönkreteszi és a káosz felé viszi a környezetét.

Az emberiségnek és vele az egész teremtett világnak megmaradt az az ősi vágya, hogy visszajusson abba a paradicsomi állapotba, amelyből bűne miatt kiesett. A világ arra a tökéletes emberre várt és vágyakozott évezredek óta, aki végül az Atya Fiában, Jézusban lejött a földre, és 30 évvel később bemutatkozott: benne eljött az Isten Országa!

Jézus születésekor Betlehemben az angyalok már előre meghirdették Isten dicsőségét. A tizenkét éves Jézusról már megjegyzi a Szentírás: engedelmeskedett szüleinek, és ezért „gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Vagyis beleépült világunkban is a rendbe, a szófogadásba.

Jézus harmincévesen megkeresztelkedik a Jordán folyóban Keresztelő Szent János által. Ekkor az Atya szózata hallatszik: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik” (Mt 3,17). Ezután a Lélek elvezette őt a pusztába, ahol negyven napig böjttel és imádsággal készült a nagy küzdelemre, hogy amint Dávid legyőzte Góliátot, neki, a Názáreti Jézusnak ember mivoltában is be kellett bizonyítania evilág fejedelmének, a sátánnak, hogy Ő az Isten Fia. S ahogy régen Dávidban megdicsőült Isten a Góliáttal való küzdelemben, úgy most Jézus győzedelmeskedett a sátán három támadásával szemben. Hároméves működése alatt is Istent dicsőítette meg azzal, hogy meghirdette Isten Országát, s beszédeivel („ember így még nem beszélt”), csodáival (beteggyógyítás, halottfeltámasztás) is bebizonyította, hogy ő az élet és halál Ura, s uralkodik a természeti erők fölött is (vö. vihar lecsendesítése). Legszebben pedig a Tábor hegyén mutatkozott be három apostolának, isteni dicsőségében, szépségében. A hegyről lejövet viszont rögtön arról beszélt kedves barátainak, hogy előtte még szenvednie kell. Előtte a hegyen Illéssel és Mózessel is a rá váró legnagyobb próbatételről, a szenvedésekről és az utána rá váró dicsőségről beszélgettek (vö. Lk 9,31).

Virágvasárnap a hozsannázó tömeg fogadja – ez járt neki, megdicsőülése előtt azonban még várta őt küldetésének legnehezebb része: keresztútja. Az utolsó vacsorán megelőlegezi Isten szeretetének legnagyobb ajándékát: az eucharisztia titkában önmagát adja az ő híveinek, akikkel így együtt marad a világ végezetéig. S ami a legkülönösebb számunkra, hogy utána, amikor az Olajfák hegyén a vérrel verítékező imádság után Júdás megjelenik a katonákkal, Jézus akkor árulja el az apostoloknak: „most dicsőül meg az Emberfia”. Ők azt gondolták, hogy a szégyen és kudarc kezdődik akkor, de valójában akkor teljesedett be Isten, az Atya terve, amit Izajás próféta már előre megjövendölt.

Ábrahám fiával, Izsákkal szemben Ő tudatosan vállalta az áldozati bárány szerepét a világ bűneiért, önként és szabadon hordozta a keresztjét és viselte el passiója közben az összes kínt és szenvedést, a keresztrefeszítést, és halála előtt kimondta győzelmének bizonyító kulcsszavát: „Beteljesedett!” Az Atya tervét tökéletesen beteljesítette: Jézus győzött a gonoszság felett, evilág hazug és gyilkos szelleme felett, s ezt a győzelmét harmadnapi feltámadásával bizonyította az Őhozzá hűséges embereknek.

Krisztus tehát megharcolta a jó harcot: szenvedése és halála által megváltott minket, feltámadásával pedig bebizonyította, hogy Ő az Úr: az élet, a halál és az egész világ Ura. Ő, az új Ádám a megváltás által visszahozta a világba az elvesztett harmóniát, s aki Őt elfogadja élete Urának, Megváltójának, az meg is tapasztalja életében az Istennel, a teremtett világgal és az önmagával való összhangot.

Minden Olvasónak áldott, kegyelemmel teljes húsvéti ünnepeket kívánok!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Majnek Antal
munkácsi római katolikus megyéspüspök

 

 

Milyen Krisztusod van?

Lukács 24, 13–21

Ezen az ünnepen szerte a világon több millió ember özönlik be templomokba, imaházakba, hogy meghallgassa a húsvéti történetet. Lesznek, akik úrvacsorával élnek, és lesznek, akik csak meghallgatva a történetet, csendben továbbmennek. Lesznek, akik könnyes szemmel emlékeznek az első húsvéti napra, és lesznek, akiknek az arca sem rezzen, amikor elhangzik az, hogy Krisztus feltámadott.

Vajon miért van az, hogy emberek milliói megkeseredve, elcsüggedve, reménytelenül élik le az életüket? Talán éppen azért, mert egy halott Krisztus emlékével, az élő Krisztus nélkül csak ilyen elcsüggedten járhat az ember, ahogy ez a két emmausi férfi is. A mi életünk gyakran ezért ilyen kesergő élet. Ezért panaszkodunk ennyit egymásnak, és ezért panaszkodunk még az imádságainkban is.

A tanítványok annyira belesüllyedtek a keserűségbe, hogy már azt sem vették észre, hogy az úton melléjük szegődött Jézus. Már egy ideje velük megy és Neki panaszkodnak, de nem ismerik Őt fel. Igen, a keserűség vakká és süketté teszi az embert. Nem engedi, hogy meglássuk az életünk történéseiben és eseményeiben Krisztust. Nem engedi meghallani azt, amit Ő mondani akar.

Vajon hányan ülnek majd úgy templomokban ezen az ünnepen, hogy nekik élő Krisztusuk van? Akiről nemcsak annyit tudunk, hogy húsvétkor feltámadt, hanem azért élő, mert bennünk él. Ott él a szívünkben, a gondolatainkban, ott él a döntéseinkben, ott él a szavainkban, és aki találkozik velünk, az krisztusi tulajdonságokat lát és hall.

Olyan különös, hogy ez a két tanítvány elmondta a véleményét Jézusról. Nagy becsapása a gonosznak a mai világban az, hogy legyen mindenről véleményed, sőt még Jézusról is. A különös az, hogy Isten nem a véleményünkre kíváncsi, és nem is kérdezi azt. Ő nem arra akar megtanítani, hogy legyen véleményünk dolgokról, hanem arra, hogy legyen látásunk, a látásunk mögött pedig hitünk, a hitünk mögött pedig élő kapcsolatunk Ővele. Ha ez nincs, akkor csak a véleményünket hangoztató elveszett emberek leszünk, akik csak az elvárásainknak élnek. Az emmausi tanítványok, miközben elmondták a véleményüket és az elvárásaikat, nem vették észre a maguk tehetetlenségét és elveszett voltukat. Vajon tudunk-e mi ennél többek lenni? Tudunk-e húsvétot ünnepelni húsvéti hittel? Melyik volt az a húsvét, amikor bennünk is feltámadott Krisztus? Tudom-e úgy élni a napjaimat, hogy Ő bennem él, és már nem a véleményem, nem az elvárásom az, ami meghatározza az életemet, a mindennapjaimat? Nem kritikákat fogalmazok meg Krisztus felé, és a Benne hívők felé, hanem az a mérvadó, amit Ő mond, amit Ő parancsol, és Ő akar elérni az életemben!

Lehet húsvétot ünnepelni húsvéti hit nélkül is. Lehet egy halott Krisztusra emlékezni, és lehet ilyen elhaló életet élni. Az Úr azonban nem erre hívott minket! Hanem arra, hogy megnyíljanak a szemeink, és meglássuk, hogy ki Ő valójában. Olyan jó lenne, ha nem valami újat várnánk a húsvéttól, ha nem azt várnánk, hogy szószékekről valami új üzenet hangozzon el, mert az üzenet ma is a régi: Krisztus feltámadott! A valódi célja a húsvétnak, hogy ez a régi üzenet minket új emberré tegyen. Éppen ezért hadd legyen kérdés ezen az ünnepen: neked milyen Krisztusod van? Élő vagy halott?

Jézus az életünk minőségén akar változtatni akkor, amikor meg akarja értetni velünk, hogy élet csak Benne és Általa van. Ezt értették meg az emmausi tanítványok, és megváltozott az életük minősége. Megszűntek panaszkodni és pünkösdkor már úgy látjuk őket, mint akik a társaikkal együtt, egy akarattal imádkozni tudnak. Később pedig látjuk őket, mint szolgáló, evangéliumot hirdető tanítványok. Így szeretne Jézus minőségi változást hozni a mi életünkben is. Így lehetek a magányos panaszkodóból közösségben imádkozó. Így lehetek a magam terhei alatt roskadozóból mások terheit hordozó. Így lehetek a magam céljainak élőből a Krisztus céljait megvalósító, az örömtelenből örvendező emberré. Akarod-e ezt? Ámen.

Ifj. Pocsai Sándor
csongori református lelkész, a KRE misszió bizottságának elnöke

 

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye híveinek és minden jóakaratú embernek

„És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16,18)

Így fordult Jézus Péter apostolhoz, akit egyházának látható fejévé választott. Prófétai szavak voltak ezek, amelyeknek meg kellett erősíteni a tanítványok hitét. Földi küldetése tudatában tette állhatatossá tanítványai szívét az Úr, hogy ne kételkedjenek sem istenségében, sem halhatatlanságában. S valóban, így szárnyal húsvét reggelén az örömhír: „Feltámadt Krisztus halottaiból!” Feltámadása után megjelenik a tanítványainak, együtt eszik velük, utolsó tanításait adja, szemük láttára felmegy a mennybe, és az Atyának jobbjára ül.

A mai ember számára gyakran nehézséget jelent az, hogy „Istent soha nem látta senki”. (1Jn 4,12) Az a Jézus Krisztus, akit valamikor láttunk, megérintettünk, fölemelkedett a mennybe, nincs már közöttünk. Mégis, aki látni szeretné az Istent, a láthatatlan Atyát, az Ő szeretetét, megláthatja azt Krisztus arcán, mert „felragyogott Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán” (2 Kor 4,6) – mondja szent Pál apostol. „De hogyan láthatjuk meg Istent? – kérdezik a kételkedők – Az égben van!” Krisztus szeretete azonban látható: szemlélve és megérintve az ő titokzatos testét, Krisztus egyházát. Mert amint „a test egy, bár sok tagja van…” (1 Kor 12,12), amelyek közül mindegyiknek saját szerepe van a testben, úgy az egyházban is sokféle ember van. Amint Krisztus testében átélte a halált és a feltámadást, úgy az egyház is járja ezt az utat, Krisztus útját. A történelem során a világ különböző helyein pusztított, megfeszített, gyakran a föld alá temetett egyház – mint Krisztus teste a sírból – ismét  feltámad megújuló erővel.

Idén ünnepeljük Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyénk feltámadásának 30. évfordulóját. A húsvét szent ünnepén Krisztus feltámadásának örömével vagyunk eltelve, aki „hitünk szerzője és bevégzője”. (Zsid 12,2)

Örülünk annak, hogy a pokol kapui nem győzték le az élet szerzőjét. A bűnnel és a halállal való harc során Krisztus győztesként jött ki a sírból. Csakúgy, mint az ő titokzatos testét, az egyházat, a Munkácsi Egyházmegyét, amelyet Péter sziklája erősített meg, sem győzték le a kommunista ideológia kapui, s győztesként szállt ki a sírból.

Kívánjuk Nektek, kedves Testvérek, a Krisztusban való szilárd gyökeredzést. Kívánjuk, hogy mindnyájan mindig Péter sziklájára támaszkodjunk. Kívánunk mindnyájatoknak olyan hitet, mint a mustármag, hogy a szomorúság, az anyagi és a szellemi nehézségek hegyeit ennek a hitnek az erejével győzzétek le. Adja meg a feltámadott és győzedelmes Krisztus, hogy keresztségünk által mindnyájan részesüljünk az Ő feltámadásában. A húsvét ünnepe legyen mindnyájatok számára békés, örömteli és családias!

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Főpásztori áldással, Krisztusban:

Milán
megyéspüspök és
Nílus
segédpüspök