Tűz Tamás: Májusi dal Máriához

2019. május 5., 11:11 , 953. szám

Fönn a magasban a lánghevű nap

megkoronázza a homlokodat.

 

Szőnyeget sző a mező elibéd,

rád ragyog éjjel a csillagos ég.

 

Téged dicsérnek a halk szavú fák,

Rólad rebegnek az ajkak imát.

 

Lomb ha susog s ha a szél dala száll,

gondolatunk az egekbe talál.

 

Végtelen tengerek csillaga vagy,

lábadat mossa a hószínű hab.

 

Tiszta szemedben a béke dereng,

áhítatát híven őrzi a csend.

 

Hódolatodra, ha nyílik a szánk,

szent neved így ejti: Édesanyánk!

 

 

A Májusi dal Máriához című Tűz Tamás-költeményt akár kíváncsisággal is kezdhetjük olvasni. Elsősorban azért, mert a szerző neve nem annyira ismerős, így Mária kiléte is felkeltheti érdeklődésünket.

Amennyiben viszont tudjuk, hogy Tűz Tamás költő, író Makkó Lajos (1916–1992) néven született, hivatása szerint pedig katolikus pap volt, akkor azonnal gyanakodhatunk Mária kilétét illetően is. Igen, Jézus szülőanyjáról van szó ebben a technikai szempontból is nagyon szépen és pontosan megformált versben. Aki pedig katolikus hívőként vallását aktívan is gyakorolja, a vers címével azonnal tisztába kerül. Május tudniillik a Szűzanya hónapja, akit estéről estére litániákkal köszöntenek a hívek a katolikus templomokban.

A költemény kétsoros szakaszai hétszer mondanak költői formában valami szépségeset és felemelőt arról a Máriáról, akit szerzőnk a költemény végén egyszerűen Édesanyánknak nevez. Egyszerűen, és mégis mennyi magasztossággal teszi ezt. Lényegében ez az Édesanyánk megnevezés ugyanaz, ami például a franciáknál a Notre-Dame kifejezés, vagyis A Mi Asszonyunk… 

Penckófer János