Rendhagyó író-olvasó találkozó Beregsomban

Nagy Zoltán Mihály 70 éves

2019. május 22., 12:57 , 956. szám

Április 8-án ünnepelte 70. születésnapját Nagy Zoltán Mihály, a Csonkapapiban élő, József Attila-díjas költő, író, aki A Sátán fattya-trilógiájában Kárpátaljára szakadt magyar népünk történetének talán legsötétebb korszakát mutatja be egy szovjet katonák által megbecstelenített lány és az általa szült fiú történetén keresztül. A trilógiából az első regény, A Sátán fattya először 1991-ben jelent meg nyomtatásban, majd első magyarországi kiadását követően, 2000-ben elnyerte az Év könyve díjat, 2017-ben a Magyar Nemzeti Film­alap támogatásával játékfilm készült a regényből Zsigmond Dezső rendezésében, most pedig napvilágot látott a mű ötödik kiadása az Intermix Kiadó gondozásában. A szerző tudatosan kerüli a személye körüli felhajtást, így már az is csodaszámba ment, hogy elfogadta a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), a Beregsomi Általános Iskola és a Beregsomi Községi Könyvtár által a helyi iskola dísztermébe szervezett találkozóra a meghívást, ahol válaszolt a rendezvényt moderáló Dupka György kérdéseire.

A vendégeket és az érdeklődőket a házigazdák nevében Popovics Nikoletta, a Somi Községi Könyvtár vezetője köszöntötte. Dávidné Kovács Nóra tanárnő, valamint a helyi általános iskola tanulói pedig versekkel és dalokkal készültek az alkalomra.

Nagy Zoltán Mihály gyerekkoráról elmondta, hogy valójában Nagybaktán született egy sokgyermekes családban, de a hivatalos okirataiban Nagymuzsaly szerepel, hisz ott anyakönyvezték, mert a negyvenes években még csak egy tanyaközpont volt a mostani Nagybakta, nem volt ott elöljáróság. Édesapja a szovjet megszállás után nagybeteg lett, így Beregszászba költözött a család, ahol édesanyja jobbmódú beregszászi családoknál vállalt munkát, hogy gyermekeit el tudja tartani. 1953-ban négyéves volt, amikor úgy döntöttek, hogy hazaköltöznek édesanyja szülőfalujába, számítva az anyai nagyszülők és a testvérek segítségére. Akkoriban még jártak a falusiak szomszédolni, egymással beszélgetni esténként. Ezek során a beszélgetések során gyakori téma volt a „láger”, valamit a szovjet megszállás idején történt sok-sok borzalmas esemény. A kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájáról mások elbeszéléséből közvetve szerzett élményanyag munkált benne, amikor elkezdett kis novellákat írogatni. Ez kedvező fogadtatásra talált a szakma részéről, de végül úgy döntött, hogy a sok-sok történetet felfűzi egy szálra, és ír egy, az 1944-es eseményeket feldolgozó regényt. 1986-tól 1989-ig írta A Sátán fattyát, amelyet végül a megváltozott politikai légkör ellenére sem adott ki a Kárpáti Kiadó, bár náluk volt a kézirat másfél évig. Akkor a Balla D. Károly által alapított Galéria Könyvkiadónál jelent meg 1991 novemberében először a regény.

Az író, költő beszélt a lágerversek gyűjtésének körülményeiről, valamint a „Parancsszóra, hazug szóra dobot vert a kisbíró” kezdetű lágerballadáról, amelyet egy reszkető, beteg, a lágert megjárt ruszin bácsitól hallott a vonaton, miközben Técsőre utazott. A szöveget rögtön leírta a noteszébe, sőt egy-két sort, ahol már nem emlékezett jól a bácsi, Nagy Zoltán Mihály ki is egészített. Ezt a balladát zenésítette meg Marcsák Gergely író, költő, zeneszerző, énekes, s elő is adta Nagy Zoltán Mihály tiszteletére.

Dupka György elmondta, kutatásaiból tudja, hogy a szolyvai lágerben ezrek köszönhették életüket az oda ételt hordó asszonyoknak, mert ott az élelmet egymás között szétosztották a rabok. A visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy a regénybeli Tóth Eszter sorsa nem volt egyedi, rendszeres volt ugyanis, hogy amikor elvették a katonák az élelmet, a „batyut” az ételhordó asszonyoktól, kiválasztottak egy csinosabb lányt, fiatalasszonyt, vagy volt rá példa, hogy fiatalos nagymamát is, akit behívtak a láger területére, azt ígérve, hogy találkozhat hozzátartozójával, ott aztán az ehhez kedvet érző katonák nemegyszer meggyalázták a szerencsétlen áldozatokat. A regény szerzője elmondta, hogy Tóth Eszter nem egy konkrét személy, ugyanakkor a cselekményt összekötő részeket leszámítva minden, a műben olvasható történet valós, valóban megtörtént valakivel, valahol Kárpátalján. Ezeket az idős emberektől hallott történeteket fűzte fel egy szálra, egy történetté alakítva. Személyes érintettsége is volt, hisz nagyapja és édesapja is megjárta a lágereket. A fattyú és édesanyja későbbi sorsának alakulását pedig a faluban élő, orosz katonától teherbe esett lány és fia sorsából merítette, igaz, ő nem lett erőszak áldozata, szerelmes lett egy orosz katonába, de a helyi közösség kiközösítette. Ma már sem az asszony, sem a fia nem él.

Azt a kínos kérdést is feltette Dupka György Nagy Zoltán Mihálynak, hogy mi a baja a közönség által nagyon jól fogadott, a regényét feldolgozó Zsigmond Dezső-filmmel, amelynek egyetlen nyilvános vetítésére sem volt hajlandó elmenni. A szerző elmondta, hogy nem a kivagyiság munkál benne, de 80 rendezői hibát talált a filmben, amit 10 oldalban írt le. Nem az a baja vele, hogy a forgatókönyv eltért a regénytől, például a mozdonyvezető helyett révész van a filmben, hanem számos más dolog zavarja. Ugyanakkor a film értékei között emelte ki a főszereplő Tarpai Viktória színészi játékát, illetve az Eszter édesanyját és édesapját alakító színészek (Szűcs Nelli és Trill Zsolt) kiválasztását a szerepekre. De a rendező munkáját nem tudja elfogadni.

A műről, a szerzőről és a korról alkotott véleményét elmondta még Halász László, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal Művelődési és Turisztikai Osztályának vezetője, Beke Mihály András beregszászi és Fülöp Andrea ungvári magyar konzul, valamint Varga Éva, a Beregszászi Járási Könyvtárhálózat vezetője. A fiatal író-, költőnemzedék tagjai közül Shrek Tímea és Lőrincz P. Gabriella is beszélt az 1944-es kárpátaljai eseményekhez fűződő viszonyáról. Az eseményen kiállították Matl Péter munkácsi szobrászművész Ötösével/По пять című, a málenkij robot sztálini lágervilágát idéző pasztellképeit. Megtekinthető volt még Popovics Erika zápszonyi könyvtáros kézimunka-kiállítása is.

Az író-olvasó találkozó dedikálással, majd állófogadással és kötetlen beszélgetéssel ért véget.

Badó Zsolt