„Testvéreimnek tekintem az itteni embereket”

Bacskai József Beregszász díszpolgára lett

2019. május 30., 19:03 , 957. szám

A Beregszászi Városi Tanács díszpolgári címmel tüntette ki Bacskai Józsefet, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkárát, aki 2008-tól beregszászi magyar főkonzulként teljesített szolgálatot, és azóta sem feledkezett meg a Kárpátalján élő magyar közösségről, illetve a Vérke-parti városról. Bacskai Józseffel az Arany Páva étteremben megtartott átadási ünnepségen beszélgettünk.

– Számos magas kitüntetése, elismerése után tud még örülni a beregszászi díszpolgári címnek?

– Nincs olyan ember, aki ne örülne egy ilyen magas kitüntetésnek. Annál inkább öröm ez számomra, mert szinte hetente jutnak eszembe Beregszászban élő barátaim, ismerőseim, akikre mindig jó szívvel gondolok. Az is természetes, ha olyan beregszászi, vagy más kárpátaljai ügyes-bajos dolog kerül az asztalomra, amelyben tudok segíteni, hát azt megteszem.

– Az előbbi kisfilmben láthattuk, hogy a közeli Geszteréden, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nőtt fel. Fiatal korában járt Kárpátalján? Ha máskor nem is, de mint leningrádi diák átutazott ezen a vidéken…

– Igen. Átutaztam sokszor, az úgynevezett „birodalmi expresszel” közlekedtem. Az első kárpátaljai emlékeim egyike a Schönborn-kastély vasútállomásához kapcsolódik. Napfelkelte volt, az éjszakai vonat ott állt meg, kinéztem az ablakon, és akkor láttam először a Kárpátokat. Az idő tájt még nem ismertem az itteni viszonyokat, bár azt, hogy magyarok élnek errefelé, gyerekkorom óta tudtam, mert a szüleim elmesélték. Nagyszüleimtől sokat hallottam a határkijelölésről. Persze, más volt hallani erről, és egészen más volt később a helyszínen szembesülni vele.

– Hosszú kárpátaljai szolgálati idejét követően jelenleg Budapesten él feleségével, és van két felnőtt lánya…

– Igen, Budapesten élünk. Az idősebbik lányom gyermekpszichiáter lett 11 év tanulás után. A kisebbik lányom pedig filozófus, igaz, jelenleg nem a szakmájában tevékenykedik.

– Ha jól tudom, először a Külügyminisztérium főosztályvezetőjeként Magyarország Ungvári Főkonzulátusa Beregszászi Ügyfélszolgálati Irodájának jött épületet keresni Beregszászba?

– Igen, ez 2002-ben volt, szerettük volna megnyitni az ügyfélszolgálati irodát. Akkor találkoztam először Orosz Ildikó elnök asszonnyal, Zsupán József polgármester úrral, ők igyekeztek nekünk ingatlanokat mutatni.

Jártam a főiskola épületében is, amely abban az időben még nagyon lepusztult épület volt. Maradandó emlékeket őrzök erről a látogatásról, a találkozókról. Úgy éreztem, mintha egy időutazásban vennék részt, mintha visszamentem volna az időben.

– Azóta tapasztal fejlődést Beregszászban?

– Beregszász fokozatosan behozza a lemaradását. Éppen az imént néztem ki a Budapest tér felé, és látom az újabb nagyszabású munkálatok nyomát. A főiskola környezete, kertje és parkja egyedülállóan szép, és a Hősök terére sem lehet szinte ráismerni. A város szépül és gyarapodik, a fejlesztések igényesek és minőségiek. Az emberek pedig értékelik ezt, odafigyelnek környezetükre, és gondozzák, védelmezik azt.

Biztos vagyok benne, hogy Beregszász és a lakói képesek megőrizni a város régi, történelmi hangulatát, amit egyébként már ma is imádnak a turisták. Kárpátalja kedvelt idegenforgalmi célpont, és az idelátogatók közül sokan eljönnek Beregszászba is, vonzereje miatt a város évről évre több turistát fogad majd.

„Túl a Tiszán van egy város, Beregszász” – kétségkívül érzékelni itt az etnikai átalakulás jeleit, azonban töretlenül hiszem, hogy száz év múlva is élni fognak magyarok ezen a beregi tájon. Mi ezt erősen valljuk, és ezért dolgozunk mindennap.

– 2008-ban az ön irányításával vált önálló konzulátussá az ügyfélszolgálati iroda. Bacskai József nevéhez kötünk sok pozitív változást: például a külképviselet társadalmi kapcsolattartásának nagymértékű kibővülését, illetve azt is, hogy eltűnt a tömeg a konzulátus bejárata elől – az időpontfoglalás rendszerének bevezetése miatt –, és számos más addigi nehézség is megoldódott önnek köszönhetően.

– A gondok megoldásához sokszor elsősorban megfelelő szervezés szükséges. A Mindenható megsegített, aminek köszönhetően sikerült a kollégáimmal egy „ügyfélbarát” modellt kimunkálni, és ennek révén lecsökkent a várakozási idő. Mert azt én is nehezen viselem el, ha valahol órákat kell várakoznom. A hozzánk forduló kárpátaljai emberek is indokoltan voltak türelmetlenek és idegesek az időrabló ügyintézés miatt. Vannak dolgok, amelyek pótolhatók, visszaadhatók. Az idő nem ilyen. Az elvesztegetett időt senki nem szerezheti már vissza, az örökre elveszett. Én a kárpátaljai embereket tényleg testvéreimnek érzem, és úgy gondoltam, hogy egy testvér a testvértől egy percet sem vehet el feleslegesen.

– Azóta is – mint említette – minden héten gondol Kárpátaljára és Beregszászra. Szinte nincs is olyan nagyobb, a magyar állam által finanszírozott beruházás és fejlesztés, aminek a kezdeményezői és támogatói között ne lenne ott Bacskai József.

– Lehet, hogy gyakrabban is gondolok Kárpátaljára, mint hetente. Az imént említette, hogy a szomszédos Szabolcs megyéből származom. Ezért saját tapasztalatból tudom megerősíteni, hogy az itteni kultúra ugyanaz, amelyben én is felnőttem. Az ételeket, például a töltött káposztát egyformán készítik ebben a régióban, és a beszélt nyelvben a hanglejtés is ugyanaz itt, mint az én szülőfalumban. Pontosan ki tudom szűrni a hanglejtésből, hogy ez az ember Magyarország melyik tájáról származik; ki jön Szabolcsból, és ki Beregből. A magyar nyelv itt hallható hanglejtése egyedülálló, ezt én nagyon szeretem.

– A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium tevékenységét és a kormány politikáját is igyekszik olyan irányba terelni, hogy minél hathatósabb segítséget tudjanak nyújtani a valóban nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyar közösségnek.

– Én a magyar nemzeti kormány politikáját hajtom végre. Ha személyemben hozzá tudtam valamivel járulni a kárpátaljai, a Bereg-vidéki emberek gyarapodásához, helyzetük és mindennapi életkörülményeik javításához, nos, az nem nekem köszönhető, hanem mindenekelőtt a Mindenhatónak, másodsorban pedig nemzeti kormányunknak. Én ennek az ügynek csak a napszámosa vagyok helyettes államtitkárként is.

– Remélem, hogy a jövőben is sokszor láthatjuk még államtitkár urat Beregszászban, Kárpátalján.

– Mindig igyekszem itt lenni, ha meghívnak. Második szülőföldemnek tekintem ezt a vidéket, nagyon szeretem a kárpátaljai embereket, és az itteni viszonyokat is. Testvéreimnek tekintem az itteni embereket.

Badó Zsolt