Választások: Képviselői helyet vegyenek?

2019. június 19., 20:55 , 960. szám

Nem változtak alapvetően az előrehozott parlamenti választásokon érdekelt politikai pártok közötti erőviszonyok, a kampány hangneme azonban egyre inkább a múltat idézi.

Tovább erősödtek a nép szolgái

Az elmúlt hét a Nép Szolgája (Слуга народу) párt további erősödését hozta. A Szocisz Központ és az Ukrajnai Választók Bizottságának (KVU) felmérése szerint azok körében, akik már eldöntötték, hogy kire fognak szavazni, s részt is vesznek a voksoláson, Volodimir Zelenszkij elnök pártjának támogatottsága 51,3%-os (az összes válaszadó körében 42,6%). Az Európai Szolidaritás (Європейська солідарність) párt feljött a második helyre 9,5%-kal (7,9% valamennyi megkérdezett körében). Az Ellenzéki Platform – Az Életért (Опозиційна платформа – За життя) a szavazatok 9,2%-át (7,7%) kapná, ha most rendeznék a szavazást. A Haza (Батьківщина) támogatottsága 8,7% (7,2%), az Erő és Becsületé (Сила і честь) 5% (4,2%), a Hangé (Голос) 4,9% (4,1%). A további sorrend: Polgári Álláspont (Громадянська позиція) 2,9% (2,4%), Oleh Ljasko Radikális Pártja 2,2% (1,8%), Szabadság (ВО Свобода) 1,5% (1,2%), Önsegítés párt (Самопоміч) 1,2% (1%). A többi párt támogatottsága nem éri el az 1%-ot.

Az is kiderült a napokban a Rejting Szociológiai Csoport június 8–12. között készült felméréséből, hogy az előző egy hónap során 72%-ról 78%-ra nőtt az ukrán lakosság körében az előrehozott parlamenti választások támogatóinak aránya. Jelenleg a válaszadók 58%-a véli úgy, hogy az államfőnek a parlament feloszlatásáról hozott döntése az Alkotmánynak és a lakossági hangulatnak egyaránt megfelel. További 20% szerint a határozat ellentétes az alaptörvénnyel, viszont megfelel a lakosság elvárásának. Csupán a megkérdezettek 6%-a vélte úgy, hogy az elnöki határozat sem az Alkotmánynak, sem a társadalmi várakozásoknak nem felel meg.

A parlament feloszlatásáról elfogadott rendeletet az Alkotmánynak és a lakossági várakozásoknak egyaránt megfelelőnek tartók az ország déli részén vannak a legtöbben (67%) a lakosságon belül, s valamivel kisebb az arányuk a nyugati régióban (50%). Ami a párthovatartozásukat illeti, a legtöbben (72%) a Zelenszkij-féle Nép Szolgája hívei közül tartják úgy, hogy a szóban forgó elnöki rendelet egyaránt megfelel a jogszabályoknak és a lakossági várakozásoknak, míg a legkevesebben (7%) a Porosenko neve által fémjelzett Európai Szolidaritás hívei közül gondolkodnak így.

Ellenben a megkérdezettek 82%-a szerint a honatyáknak az a bizonyos csoportja nem a törvényesség védelmében emelt panaszt Volodimir Zelenszkij elnöknek a parlament feloszlatásáról és az előrehozott választások kiírásáról szóló határozata ellen az Alkotmánybíróságnál, hanem azért, hogy legalább néhány hónappal, 2019 októberéig meghosszabbítsák képviselői megbízatásukat. Ettől eltérő véleménye csupán a válaszadók 9%-ának volt, ami félreérthetetlenül jelzi, mit gondolnak a választók a jelenlegi honatyákról.

A parlamenti helyekért fizetni kell?

Ugyancsak az utóbbi napok történése, hogy a Központi Választási Bizottság (CVK) figyelmeztette az érintetteket, az egyéni választókerületben és a pártlistán indulók egyaránt kötelesek legkésőbb a jelöltként való bejegyzésüktől számított 10. napon belül megnyitni a választási alapjuk számlaszámát. Ezenkívül emlékeztetett a CVK arra is, hogy pártok legfeljebb 375 millió 570 ezer hrivnyát, míg az egyéni választókerületekben induló képviselőjelöltek maximum 16 millió 692 hrivnyát költhetnek kampányukra.

Ha már a választási kiadásoknál tartunk, az elmúlt időszak egyik figyelemre méltó bejelentése volt, hogy Miheil Szaakasvili, Grúzia volt elnöke, az Új Erők Mozgalma (Рух нових сил) vezetője elvetette annak lehetőségét, hogy pártja más politikai formációkkal együtt induljon a parlamenti választásokon. Az NV Rádiónak adott interjújában a politikus álláspontját azzal indokolta, hogy „Ukrajnában minden párt árulja a helyeit”.

„Meg kell maradnunk önmagunknak … Ukrajnában minden párt (nem vállalok kezességet Zelenszkij pártjáért, mert az egy másféle kiválasztás volt, oda valóban törekednek az emberek), minden létező párt árulja a helyeit. Ezeket [tudniillik, akik megvásárolják a képviselőjelölti helyüket – a szerk.] ők „befektetőknek” nevezik, azt mondják, »íme, nálunk 10, 12, 16 befektetői hely van« és kész, ezen a ponton a beszélgetésnek vége” – mondta el Szaakasvili.

Egyébként a politikus szerint egy pártlistás hely ára átlagosan 500 ezer és hárommillió dollár között mozog.

A strana.ua-nak a témával foglalkozó írása rámutat: szinte valamennyi olyan párttal kapcsolatban felröppentek már szavazatvásárlásra vonatkozó hírek, amelyeknek reális esélyük van bejutni a parlamentbe. Erre vonatkozó konkrét, közvetlen bizonyítékokkal ugyan egyelőre senki nem állt elő, de a mostani rövid és máris igen felfokozott hangulatú kampányban a gyanú elültetése is elégséges lehet a választási eredmények befolyásolásához.

Az első botrány Olekszandr Dombrovszkijnak, a BPP jelenlegi képviselőjének nevéhez fűződik, akiről Olha Vaszilevszka, az 1+1 tévécsatorna újságírója (aki a Nép Szolgája párt listáján maga is indul a választásokon) a Facebook közösségi oldalon azt állította, 3 millió dollárért vásárolt magának bejutó helyet az Erő és Becsület párt listáján. A pártnál tagadták a vádat, mondván, az említett Dombrovszkij nem szerepel a választási listán, s nem is fog. A jelek szerint azonban az információk megbízhatósága a politikai küzdelemnek ebben a szakaszában kevéssé fontos. Annál is inkább, mivel eddig csupán a pártlistájuk első 10 helyezettjét nevezték meg Ihor Szmeskóék, a szavazók tehát nem bizonyosodhattak meg róla, valójában kik szerepelnek abban.

Ráadásul a strana.ua a már ismert képviselőjelöltek nevéből kiindulva, szakértőkre hivatkozva rámutat, hogy jelentős részük a BPP-ből, az Önsegítésből és egyéb politikai erőkből „kiugrott”, zavaros hátterű politikus, akiket semmilyen ideológia nem köt össze, így nem zárható ki a gyanú, hogy valamiféle háttéralku eredményeként találták magukat az Erő és Becsület pártlistájának élmezőnyében.

Kérdés, hogy ezek a „gyanús” személyek, illetve az Erő és Becsület ellen indított rágalomhadjárat miként hat majd a párt népszerűségi mutatóira. Annyi bizonyos, hogy a legutóbbi felmérések alapján Szmeskónak az elnökválasztás első fordulójában mért 6% körüli eredményéhez képest pártja valamivel gyengébben teljesít (5–4,2%) az elmúlt hetekben.

De akár így, akár úgy, a képviselőség megvásárlására vonatkozó pletykák makacsul tartják magukat. Jellemző, hogy Dmitro Razumkov, a legnépszerűbb párt, a Nép Szolgája vezetője arról biztosította a strana.ua-t, hogy pénzért nem lehet felkerülni pártjuk listájára, azonban elismerte, már maga is hallott olyan szóbeszédeket, amelyek szerint egy képviselői hely ára a „politikai feketepiacon” 200 ezer és hatmillió dollár között mozog.

Folytatódik a jelöltek regisztrációja

Közben, ha lassan is, de zajlik a képviselőjelöltek regisztrációja a CVK-ban.

A hétfői állapot szerint a testület már 461 képviselőjelöltet jegyzett be a július 21-ére kiírt előrehozott parlamenti választásokon való indulásra. Közülük 414-en önjelöltként indulnak a megmérettetésen, 47-en pedig pártlistán. A bizottság eddig csupán egyetlen pártlistát regisztrált, ám várható, hogy a napokban valamennyi párt benyújtja jelöltjei véglegesített listáját a testületnek.

Ugyanakkor a CVK megtagadta annak az Olekszandr Oniscsenkónak a bejegyzését, aki korábban az ellene felhozott vádak elől külföldre menekült. Oniscsenko az Ukrán Szocialista Párt színeiben indult volna a 93. számú választókerületben, az indoklás szerint azonban a honatya az elmúlt három évet külföldön töltötte, ami ellenkezik a választási törvény előírásával, amely ötévi állandó ukrajnai tartózkodást ír elő a jelölteknek.

(ntk)

Miért jobb a két kamara, mint az egy?

Anélkül, hogy bárki számított volna rá, Ukrajnában – amúgy a parlamenti választási kampány oldalvizén – az elmúlt napokban meglehetősen komoly vita bontakozott ki a kétkamarás parlament bevezetésének lehetőségéről. Vajon honnan fakad ez a hirtelen érdeklődés a téma iránt, s nem utolsósorban: jó lenne ez a változás a kárpátaljai magyaroknak vagy sem?

A vita, amelynek gyökerei igen mélyre nyúlnak, nem ma kezdődött: a nézeteltérés eredetileg a vegyes választási rendszer megszüntetésének, a tisztán listás rendszer bevezetésének támogatói és ellenzői között bontakozott ki még valamikor az első, azaz a 2004-es Majdan után, s azóta is tart. Az egyik tábor – az ukrán nacionalista, hazafias és radikális erőké, amelyek az ukrán államiság bajnokaiként definiálják magukat – azt mondja, hogy az egyéni választókerületekből megválasztott képviselők egy jelentős része olyan regionális kiskirály, aki gyakorlatilag megveszi magának a képviselői helyet, s a parlamentbe jutva nem a pártok, az ország, hanem a saját érdekeit képviseli. Érvelésük szerint tehát az egyéni választókerületek megszüntetésével, a tisztán listás választási rendszerre való áttéréssel fel lehetne számolni a politikai korrupció egyik formáját. Csakhogy, érvel az ellentábor, az egyéni választókerületek megszüntetésével megszűnik a regionális és csoportérdekek képviselete a törvényhozásban. Például a kárpátaljai magyarság ebben az esetben soha többé nem küldhetne „saját” képviselőt az ukrán törvényhozásba. Az olvasó megjegyezheti, hogy hiszen mi magyarok jelenleg se tudunk egymagunk képviselőt delegálni a Legfelső Tanácsba. Tény azonban, hogy pillanatnyilag a hatóságok csak törvénysértő módon tudnak megakadályozni ebben bennünket azzal, hogy három olyan választókerületre szabdalják közösségünket, amelyek egyikében sincsenek többségben a magyarok. Az egyéni választókerületek megszüntetése azonban végérvényesen felszámolná ezt a lehetőséget, vagyis „törvényesen” tudnák megakadályozni a magyar parlamenti képviseletet.

A kérdés vitája gyorsan a pártok közötti szokásos csetepatéba torkollott volna, hogy azután idővel ismét a feledés homályába vesszen, ha nem történik néhány váratlan dolog. Az egyik, hogy láthatóan az ország sorsáért aggódó szakértők több ízben is felvetették a médiában, hiba volna teljesen lehetetlenné tenni a regionális és csoportérdekek megjelenítését a törvényhozásban. Ezért azt javasolták, hogy ha a nemzeti-hazafias erők mindenáron ragaszkodnak a vegyes választási rendszer megszüntetéséhez, tegyék kétkamarássá az ukrán parlamentet, amelynek alsóházába pártlistáról választanának képviselőket, míg a felsőházat a régiók és a különböző társadalmi csoportok képviselői alkotnák.

A másik váratlan fejlemény, hogy megszólalt az ügyben Ruszlan Sztefancsuk, aki Volodimir Zelenszkij elnököt képviseli a Legfelső Tanácsban. A politikus az RBK-Ukrajinának adott interjújában bírálta a fennálló vegyes választási rendszert, amely szerinte nem vált be Ukrajnában. Úgy vélte, a problémát meg lehetett volna oldani a kétkamarás parlament bevezetésével, amit népszavazás is megerősített 2000-ben.

Arra a kérdésre, vajon csupán a saját véleményét fejti ki a témával kapcsolatban, vagy a kormányzat máris vizsgálja a kétkamarás parlamentre való áttérés lehetőségét, Sztefancsuk diplomatikusan úgy felelt, ez a lehetséges megoldások egyike, amelyet meg fognak vizsgálni.

Hozzátette, a 2000. évi népszavazásra a maiaktól eltérő politikai és szociális környezetben került sor, „de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, a polgárok mekkora hányada szavazott akkor erre”.

Néhány nappal később az 1+1 tévécsatorna Jog a hatalomhoz (Право на владу) című műsorában Volodimir Hrojszman miniszterelnök meglehetősen kiszámítható módon arról beszélt, a képviselők számának csökkentését tartaná célszerűnek egy újabb parlamenti kamara bevezetése helyett.

„A mai forma nem hatékony. Célszerű volna csökkenteni a képviselők számát, s nem bevezetni egy második kamarát” – vélte a kormányfő.

Az viszont nem volt előre látható, hogy Dmitro Razumkov, a Nép Szolgája párt vezetője, Zelenszkij elnök közeli munkatársa arra a kérdésre, támogatja-e a kétkamarás parlament elképzelését, kijelenti: „A parlament jelenlegi formáját támogatom.”

A Sztefancsuk és a Razumkov közötti, mondhatni párton belüli nézetkülönbség egyfelől arra vallhat, hogy valóban nincs egyetértés az új elnök környezetében a kérdést illetően, másfelől viszont alátámasztani látszik azt a korábbi vélekedést, mely szerint az ukrán politikai eliteknek, talán a kelet-ukrajnai kivételével – nézeteiktől függetlenül meggyőződése, hogy a regionalizmus bármilyen megnyilvánulása – amilyen például a parlamenti felsőház elképzelése is – veszélyezteti az ország egységét, szuverenitását. És ez a félelem olyan mélyen gyökerezik bennük, hogy felülírja az államberendezkedés optimalizálásával kapcsolatos, egyébként megalapozott elképzeléseket is.

(zzz)