Újraszentelték Drávai Gizella felújított síremlékét

Nagybetűs Pedagógus volt

2019. június 27., 15:34 , 962. szám

Mint minden hivatásnak, a tanári pályának is megvannak a maga virtuózai, a született pedagógusok, akik Isten adta tehetséggel rendelkeznek, s tehetségükkel jól sáfárkodva oktatják, nevelik a rájuk bízott gyermekeket. A múlt századi Beregszász megannyi nagynevű tanára között pedig az egyik legfényesebben ragyogó csillag Drávai Gizella volt, a Beregszászi Polgári Iskola, majd – 1945 után – a Beregszászi 4. Sz. Hétosztályos Iskola, később a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola legendás magyartanára, tankönyvíró, műfordító, akinek már-már elenyésző síremlékét egyik volt tanítványa, Finta Éva József Attila-díjas költőnő, nyugalmazott sárospataki főiskolai tanárnő kezdeményezésére, és szervezése mellett, közadakozásból gyönyörűen felújították, s június 25-én újraszentelték.

A Szilágyi Sándor beregszászi magánvállalkozó keze munkáját dicsérő Drávai Gizella, valamint édesanyja és görögkatolikus papként tevékenykedő édesapja hamvait rejtő síremléket Marosi István és Szabó Viktor görögkatolikus parochusok szentelték újra. A szertartást követően Marosi István felidézte, hogy az őskeresztények az első időkben vértanúk sírjainál gyűltek egybe, melyek szent helyek voltak. De szent helyeknek számítanak azok a sírok is, melyekben nemzetünket szolgáló kiváló személyiségek nyugszanak. S megjegyezte, hogy Drávai Gizella és a hite mellett kiálló, a görögkatolikusok és nem csak a görögkatolikusok által tisztelt Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök ugyanabban az esztendőben, 1911-ben, csak három hét különbséggel látták meg a napvilágot. S ahogy Romzsa Tódor egyháza mártírja lett, úgy Drávai Gizella munkássága is egyfajta vértanúságként fogható fel, hiszen szolgáló életét adta oda nemzetrészéért.

Finta Éva kifejtette: nagy köszönet illeti mindazokat, akik adakozásukkal és segítségükkel lehetővé tették a családi síremlék felújítását. Háláját fejezte ki Babják Zoltán polgármesternek és a polgármesteri hivatalnak, hiszen Szilágyi Sándor hozzá sem foghatott volna a síremlék felújításához, ha a városi vezetés két ízben is nem tisztíttatta volna meg a sír környezetét. S nemcsak a hajdani pedagógus volt tanítványai, hanem Drávai Gizella – diákjai, barátai  – távoli ismerősei, munkássága tisztelői is adakozásukkal járultak hozzá ahhoz, hogy megteremtsék az anyagi hátteret a nyughely teljes felújításához.

– Legeza Gizella, Drávai Lajos zeneiskolai tanár és igazgató házastársa 1911. május 7-én született görögkatolikus papcsaládban – emlékezett vissza Finta Éva. – Négy éves sem volt, amikor elveszítette édesapját, ezért a későbbiekben az egyház taníttatta ki, így lett a kor hagyományai szerint pedagógus. Nem választotta hivatását, hivatása választotta őt. Hogy magyar szakos tanárként később módszertani bravúrjaival bűvölte el tanítványait és a szakmát, az annak a stabil elkötelezettségnek köszönhető, hogy a vállalt, a rá bízott feladatot mindig a legjobb tudása szerint végezte el. Módszertani könyve felcsillantja ötleteit, kezünkbe adja a varázspálcát, de nem mindenki mágus. Hogy mi szükséges a varázslathoz, azt nem könnyű összefoglalni. A tehetség bizonyára nagyon fontos, de nem elegendő. Gizi néni körül állandó szellemi pezsgés folyt, mindenkit bevont az oktatás varázslatába, akiben erre hajlandósága mutatkozott. Magyarországi szakemberek jártak át az óráira meglesni, hogyan tanít. Ámulva távoztak. Mert nem a hogyan volt az igazi vagy egyetlen kérdés. A módszer – ha az volt, de hiszen az is volt benne – a játékosságban és a gyermekszeretetben, minden kis lélek tiszteletében, a kreativitásban rejlett. A látszólagos rögtönzés mögött hatalmas előkészítő munka rejtőzött, amit már sem a gyermek, sem a kukucskáló felnőtt nem érzékelt. A kiváló tanárok mindig egy kicsit színészek is, és úgy vélem, Gizi néninek is egészen komoly előadói vénája volt, amit a tanításban remekül tudott kamatoztatni.

Mit tanultunk tőle? Nem volt bukott diákja, szégyen lett volna semmit sem megtanulni az óráján. Bizony, megtanultunk helyesen írni, szeretni és olvasni az irodalmat, jól fogalmazni, igényesnek lenni önmagunkkal szemben, jól csinálni, amit ránk bíztak, amit elvállaltunk.

1981. augusztus 28-án súlyos betegség vitte el. Nem volt saját szülött gyermeke, de Beregszász több generációját nevelte fel. És nemcsak a beregszásziakat. Egész Kárpátalját meghatározta az a szellemiség, amivel beragyogta környezetét. Azok a fiatalok is keresték a társaságát, akiket nem ő tanított, vagy akik más településen éltek. Közvagyon volt a tudása, a szeretete, a személyisége. Ajtaja mindenki előtt nyitva állt, ahogy a szíve és szellemének szomjas kíváncsisága is. Legyen örökre áldott az emléke! – zárta megemlékezését Finta Éva.

És a jelenkor minden kárpátaljai magyar pedagógusát is hassa át Drávai Gizella szellemisége – kívánhatjuk végezetül.

Lajos Mihály