Ki felel az óvoda tatarozásáért?

2019. július 20., 12:40 , 964. szám

„Az óvodában, ahová a kislányunk jár, tavaly végeztek tatarozást, télen azonban már újra beázott a tető. Tavasszal fekete, penészre emlékeztető foltok jelentek meg a helyiségek sarkaiban. Kértük az óvodavezetőt, hogy tegyen valamit, de ő csak a vállát vonogatta, mondván az óvoda a városé, a felújítást végző munkásokat is ők küldik, tehát a polgármestert kellene noszogatnunk. A városházán közölték, az óvoda nekik nem jelezte a gondot, majd kivizsgálják a problémát. Utóbb az egyik óvónő javasolta, hogy a szülők adják össze a pénzt a tetőjavításhoz és a szoba kifestéséhez, ő majd talál mestereket, akik elvégzik a munkát. De a szülők érthetően nem akarnak, többen nem is tudnak ennyit fizetni. A feleségemmel együtt sokat dolgozunk, nincs rá időnk, hogy a hivatalokat járjuk, ám azt sem szeretnénk, hogy a lányunk az egész napot egy nyirkos, penészes, egészségtelen helyiségben töltse. Mit javasol, mit tehetnek a szülők?”

– Az óvodák, vagy úgynevezett iskola előtti oktatási intézmények fenntartásáért, a működtetésükkel kapcsolatos műszaki, egészségügyi, finanszírozási stb. előírások betartásáért az alapító, vagyis a fenntartó a felelős. Az egészségügyi normákat minisztériumi rendelet írja elő (Санітарний регламент для дошкільних навчальних закладів). Például a rendelet VI. részének 4. pontja 40–60%-ban állapítja meg a levegő páratartalmát azokban a helyiségekben, amelyekben óvodások tartózkodnak. Emellett a fenntartónak kötelessége rendszeresen, legalább évi két alkalommal ellenőriztetni a helyiségek mikroklímáját. A városházának az az érvelése tehát, hogy nincs tudomásuk a beázó tetőről, a penészes falakról, legalábbis furcsa. Az óvodavezető álláspontja sem érthető, hiszen ő nem egyszerű alkalmazott, elszenvedője egy tőle független helyzetnek, hanem az a személy, aki a fenntartó megbízásából az intézmény működtetéséért felel (lásd az Oktatási törvény 26. cikkelyét, illetve Az iskola előtti oktatásról törvény 20. cikkelyét!).

Véleményem szerint a helyzet rendezésének két útja képzelhető el: egy rövidtávú és egy távlati. A rövidtávú megoldás, hogy a szülők kérvényezik a polgármesternél, esetleg a városi vagy járási oktatási osztályon a helyzet mielőbbi rendezését. A hangsúly ilyenkor azon van, hogy a szülők ne szóban adjanak hangot a kifogásaiknak, hanem írják le a panaszukat, a dokumentumot minél többen írják alá, aztán a kérvényt annak rendje és módja szerint iktassák a polgármesteri hivatalban. Ilyenkor az illetékeseknek kötelességük kivizsgálni a beadványt és írásban válaszolni arra, illetve ki kell küszöbölniük a feltárt hiányosságokat.

Az óvoda elvárható működésének biztosításához hosszabb távon azonban arra is szükség van, hogy a szülők igyekezzenek folyamatos felügyeletet gyakorolni az intézmény működése felett. Erre kiváló lehetőséget biztosít, hogy a jogszabályok beszámolási kötelezettséget írnak elő az oktatási-nevelési intézmények vezetői számára.

Sokan úgy tartják, hogy a beszámolási kötelezettség kérdése napjainkban nincs megfelelően szabályozva, ám az Oktatási törvény 30. cikkelyének 2. pontja egyértelműen rendelkezik egyebek mellett arról, hogy az igazgatónak az intézmény saját weboldalán, vagy a fenntartóén éves beszámolót kell közzétennie tevékenységéről. Ezen kívül érvényben van az az oktatási minisztériumi rendelet is (Про затвердження Примірного положення про порядок звітування керівників дошкільних, загальноосвітніх та професійно-технічних навчальних закладів перед педагогічним колективом та громадськістю), amely megszabja ennek a beszámolónak a formai-tartalmi követelményeit.

Látszólag az ilyen beszámolóknak semmi értelmük, valójában dokumentálják, mit tett az intézményvezető az elmúlt esztendőben, például intézkedett-e a tető kijavítását, a penész eltávolítását illetően, s milyen eredménnyel. Ettől önmagában még nem javul meg a tető, viszont dokumentálja, hogy kit terhel felelősség a kialakult helyzetért.

Emellett június–augusztus folyamán az óvodai, általános iskolai és szakképzési intézmények minden vezetője személyesen köteles beszámolni az előző évi tevékenységéről a pedagógusi-nevelői kollektíva, a fenntartó, a szülők képviselőinek részvételével megtartandó közgyűlésen (lásd Az iskola előtti oktatásról törvény 20. cikkelyét!). Az intézményvezető beszámolója nyomán a közgyűlés határozatot fogad el. A köztudatban az a sztereotípia él, hogy ugyan mi mást is tehetne a közgyűlés, mint hogy tudomásul veszi a beszámolót. Valójában kínálkozik néhány lehetőség a tudomásul vétel mellett vagy helyett. Például a közgyűlés tudomásul véve a beszámolót kérheti az igazgatót, hogy egészítse ki jelentését bizonyos kérdésekben, változtasson tevékenységén adott területen, hozzanak létre munkacsoportot, amely ajánlásokat fogalmaz meg az intézményvezető számára. Emellett elégtelennek minősíthetik az igazgató munkáját, vagy kezdeményezhetik az oktatási osztálynál, esetleg a településvezetőnél az igazgató elbocsátását. Ha komolyan veszik az éves beszámolókat, s az intézményvezető látja, hogy általa befolyást tudnak gyakorolni az ő tevékenységére, megítélésére is, a szülők hosszabb távon hathatós eszközre tehetnek szert érdekeik érvényesítésére, ami az óvoda működését illeti.

Megjegyezném, az éves beszámoló az óvoda- és iskolavezetők számára is értékes eszköznek bizonyulhat. Amennyiben támadás éri őket az oktatási hatóságok részéről, esetleg el akarják őket bocsátani, netán bírósági per indul ellenük, a munkájukat tisztességesen végző igazgatók kezében a közgyűlés által jóváhagyott éves beszámoló bizonyítékul szolgál arra, hogy tevékenységüket kifogástalanul, a felettes szervek, a szülők tudtával és jóváhagyásával végezték.

hk