A Rákóczi-szabadságharc és a barokk kor jegyében

XXIV. Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor

2019. augusztus 7., 14:00

Lassan negyedszázada, hogy útjára indult egy roppant hasznos kezdeményezés, a Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábor, mely a benne részt vevő iskolásokat egyrészt „időutazásra” viszi, „felkeresve” velük történelmünk különböző korszakait, bepillantást nyújtva például honfoglaló őseink, a középkori lovagok, vagy éppen Hunyadi Mátyás és a reneszánsz világába, másrészt hagyományos kézművesmesterségekkel ismerteti meg őket. Ezáltal pedig elmélyíti a gyermekek történelmi ismereteit, s mint tudjuk, annak a nemzetnek van jövője, mely ismeri a múltját, és mint a fa a gyökereiből, a nemzet a történelméből merít erőt jövendője építéséhez.

– Az idei tábor során II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, valamint a magyarországi és a nyugati barokk világa került a figyelem előterébe – magyarázza dr. Kész Barnabás történész, néprajzkutató, főiskolai tanár és hagyományőrző, a tábor vezetője. – Most is a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum bázisán szerveztük meg a rendezvényt, melyen 45 iskolás és 15 felnőtt: előadók, szervezők, illetve a Rákóczi-főiskola nevelői gyakorlatát itt végző négy hallgatója vett részt. A meghívott szakemberek egy része már ismert volt a kárpátaljai gyerekek számára, mint id. Hidi Endre nagydobronyi keramikus művész, aki kiállítást is tartott a műalkotásaiból, és korongozásra, agyagedények készítésére is oktatta az érdeklődőket. Szabó Zoltán csíkszeredai székely kopjafafaragó művész elkészített egy – jövőre Mezőváriban – felállítandó kopjafát, s az érdeklődő gyerekeknek elmagyarázta a kopjafák hagyományos, több száz éves faragott jelképeit. A programokat dr. Kész Margit főiskolai tanár, néprajzkutató szervezte, aki nagy figyelmet fordított a népmesék, mondák – elsősorban a Nagyságos Fejedelemmel és hűséges apródjával, Mikes Kelemennel kapcsolatosak – megismertetésére. Ebben segítségére volt Kész Réka etnográfus, aki napközben nemezelt, barokkruha-kiegészítőket, legyezőket készített, az esti tábortüzeknél pedig ő volt a „népmese- és népdalfelelős”, mesékre, dalokra tanította az iskolásokat. S érdekes volt megfigyelni, hogy az okostelefonokhoz, internethez, Facebookhoz szokott gyerekek figyelmét mennyire le tudta kötni a mesékkel, melyek egy részét Salánkon gyűjtötte. Ifj. Kész Barna íjászatot oktatott, a foglalkozások közötti szünetekben pedig történelmi vonatkozású társasjátékokkal kötötte le az iskolások figyelmét. Kalanics Éva, a salánki KMKSZ-alapszervezet elnöke barokk ékszereket készített, és megtanította a gyerekeket ezek előállítására. Két főiskolai hallgató, az Ilosvay testvérek: Borbála és Anna szövés-fonást, Bota Sándor karács­falvai fiatalember lovaglást oktatott, ami igen népszerű volt a gyerekek körében. Szidor Oszkár főiskolai hallgató vezetésével gyertyamártásra is sor került, melynek során a gyerekek igazi méhviasz gyertyákat készíthettek. Egy nap a tiszaújlaki Petrusinec család is meglátogatott minket, s bőrdíszművességre tanította az iskolásokat, akik bőr karkötőket, könyvjelzőket, csatokat készíthettek emlékbe. Míg én élő történelemórát tartottam a Rákóczi-szabadságharc koráról, fegyver- és viseletbemutató keretében. Bemutattam II. Rákóczi Ferenc kuruc seregét és ellenségeit, illetve a korszak női nemesi öltözetét, beöltöztetett fiúk és lányok – hagyományőrzők, főiskolai gyakornokok – segítségével, sőt táborozó gyerekek is beöltöztek. A saját kuruc és labanc egyenruháink mellett a Rákóczi-főiskolától is kölcsönöztünk magyar női nemesi viseleteket, s a magyar és a nyugati barokk kori öltözködést is összehasonlítottam. Segítségünkre volt a beregszászi Beauty szépségszalon, mely felajánlotta, hogy térítésmentesen barokk kori frizurákat és sminkeket készít, s ezt a felajánlást örömmel elfogadtuk.

Visszatérve a Rákóczi-szabadságharc témájához… Mint beszélgetőtársam elmondta, a függetlenségi háború bemutatása során főleg annak kárpátaljai vonatkozásait emelte ki, és a táborozó gyerekekkel fel is keresték a szabadságküzdelem ugocsai helyszíneit: Tiszaújlakon az egykori sóházat és a tiszabecsi csatának emléket állító turulmadaras emlékművet, Salánkon pedig a Mikes-kutat, valamint a Rákóczi–Mikes-emlékművet. S ha már szóba került Salánk, mint Kész Barnabástól megtudtam, annak a helyi mondának is lehet valóságalapja, mely szerint Esze Tamás és bujdosótársai a salánki Nagyerdőből indultak el Brezán várába, hogy találkozzanak az első, lengyelországi száműzetése idején ott tartózkodó II. Rákóczi Ferenccel, mivel miután a császári hatóságok 1702-ben körözés alá vették Esze Tamást, ő a salánki Nagyerdőben húzta meg magát.

De térjünk is vissza a múltból a jelenbe… A táborozás során a részt vevő gyerekek a magukkal hozott ruhadarabokból, ha amatőr szinten is, de korhű jelmezeket készítettek, s különböző, a kuruc korhoz kötődő neveket választó (Esze Tamás, Mikes Kelemen, Zrínyi Ilona stb.) csoportokat alkottak. S a tábor egyik estéjén, az addig szerzett ismereteiket felhasználva, szerepjátékokat adtak elő, különböző, a korhoz kötődő jeleneteket mutattak be, beleélve magukat a Rákóczi-szabadságharc és a barokk világába. Ugyanekkor a Kokas Banda is fellépett, s verbunkost, kuruc katonatáncokat, kuruc dalokat adott elő. S hogy a gyerekek még jobban elmélyüljenek a Rákóczi-szabadságharc, illetve a barokk világában, történelmi kifestőfüzeteket kaptak, melyekben például kifesthették Rákóczi címerét, zászlaját. Emellett pedig mindenki sokat sportolhatott is a líceum sportpályáján.

A táborozást idén is a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szervezte.

Lajos Mihály