Rendelőintézet – egészségügyi reformra várva

Túlzsúfoltság, párás hőség, kihunyt lámpák, kevés pad…

2019. augusztus 10., 18:50 , 967. szám

Félreértések elkerülése végett írásom kezdetén előrebocsátom: a Nagyszőlősi Járási Kórház Rendelőintézetét felkereső betegek várakozási körülményeiről szóló cikkemben nem az itt dolgozó orvosokat, nővéreket, laboránsokat, köztisztasági alkalmazottakat hibáztatom az itt – is – tapasztalható nemegyszer pocsék betegvárakozási körülmények miatt. Ugyanis nem ők tehetnek az időnként és helyenként a harmadik világot idéző viszonyokról, hanem az ukrajnai államvezetés, mely csak most, húszonegynehány évvel a szocialista rendszer összeomlása után kezd hozzá az egészségügy megreformálásához, ami már réges-rég esedékes lett volna, s még mindig képlékeny állapotban van az egész reform. Pedig már a huszonnegyedik órában járunk…

A földszint egy részét elfoglaló laboratóriumok előtt futó folyosót egyetlen neonlámpa próbálja bevilágítani, több-kevesebb sikerrel, s mivel ráadásul egyetlen ablak sincs, elég nehéz kiolvasni egyes laboratóriumi ajtók számozását. Reggel és dél­előtt, a betegfogadási időben mikor kisebb, mikor nagyobb tömeg várakozik a vérleadási, illetve a vér- és vizeletelemző s az elemzések eredményét kiadó laboratórium előtt, s van úgy, hogy az ülőhelyek száma elegendő a részükre, de megesik, hogy nem elegendő, s ilyenkor sokan csak állnak. De persze, vannak, akik akkor is állnak, ha van elég ülőhely, mert türelmetlenek, és mielőbb be akarnak jutni a laborokba. A vizelet­elemzésekhez szükséges minta leadásához pedig egy szem WC áll a rendelkezésükre, így ha jelentős sor áll az ajtaja előtt, s valaki mielőbb szeretné leadni a maga mintáját, akkor felcaplat a 3. szinten lévő klinikai WC-be, majd onnan viszi le a mintát a laborba.

Egyébként a gyermekosztály kivételével ez az egyetlen WC áll a rendelőintézetet felkereső betegek, valamint az egészségügyi személyzet rendelkezésére, s benne mindössze két kabin található. Az ülőke már mindkét WC-csészéről eltűnt. Vécépapír pedig nincs, ami azért nem egészen meglepő, mert például a Nagyszőlősi vagy a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal és Járási Tanács, sőt a megyei állami közigazgatási hivatal és megyei tanács székházában sincs egészségügyi papír a mosdókban, így a belépők találékonyságára bízzák, hogy honnan kerítenek papírt arra a bizonyos célra. Lehet, hogy kárpátaljai ukrán állami intézmények számára is Magyarországnak kellene adományoznia pár tonna vécépapírt, ha már a csóró ukrán államnak nem telik rá. Bár lehet, hogy egyes hiper-szuper ukrán honfiak és honleányok azonnal kongatni kezdenék a vészharangot, hogy a csúnya Magyarország közegészségügyi agressziót követ el Ukrajna ellen… De félre az ironizálást, és térjünk vissza rendelőintézet WC-jéhez. Szappan nincs. Kézszárító nincs. De már az is pozitívum, hogy hosszú hónapok elmúltával, végre új WC-tartályok kerültek a tönkrement régiek helyébe, mert azok üzemképtelensége miatt egy időben csak a WC-ben elhelyezett, vízzel teli vedreket lehetett felhasználni a WC-csészék használat utáni kitisztítására, volt idő, mikor egy szelep kinyitásával lehetett elérni ugyanezt, előfordult azonban, hogy állandó jelleggel csordogált a víz a tartályokból, folyamatosan tisztítva a tisztítanivalót.

A rendelőintézet második szintjének folyosóját az ablakokon kívül mindössze két neonlámpa világítgatja, s mivel egyes folyosórészekhez nem jut el a kívülről beáramló fény, ott olyan homály uralkodik, mint az egészségügyi reform körül, s így kissé meg kell erőltetni a szemet, hogy az ember kibetűzze, melyik orvos is rendel itt vagy ott. Egyébként a gyermek- és anyaságvédelemért felelős főorvos-helyettes fogadószobája előtt ottjártamkor kismamák jelentős tömege ült, sőt sokan csak álltak – a várandósság előrehaladott állapotában lévő leendő anyukák is – mivel nem volt elég ülőhely a kabinet előtt. A szellőzésről pedig egy félig, illetve két jobban megnyitott ablak próbált gondoskodni, ami több kabinet előtt sikerrel is járt, de az említett fogadószoba elé nem jutott elegendő friss légáram, így az ajtó előtt ülő, álló szegény kismamákat elég fülledt levegő vette körül. Ami persze, kismiska volt ahhoz képest, hogy a harmadik szinten a sebészek – köztük a baleseti sebész – fogadószobái előtt, ahol hatalmas tömeg ült, illetve állt (a kabinetek előtti padokon ugyanis nem volt elég ülőhely), akkora párás hőség uralkodott, mintha a betegek az Amazonas-menti esőerdőbe kerültek volna, méghozzá egy különösen fülledt napon. És hiába volt nyitva hét ablak is a folyosón, aminek köszönhetően az ideggyógyászok, a gyermek-idegorvos, az elmegyógyász, a szemészet, az egyik kardiológus, a dermatológus fogadószobája, valamint a funkcionális diagnosztikai és az ultrahang-diagnosztikai kabinet előtt kellemes ájer uralkodott. Ám a sebészek kabinetjeihez viszonylag legközelebbi nyitott ablak is az említett fogadószobáktól túl messze volt, mivel ezek a helyiségek egy zárt beszögellésben sorakoznak, ahová eleve nem juthat elég friss levegő. S nemcsak itt volt tapasztalható a túlzsúfoltság, hanem rövidebb időre a szemészet, hosszú időre pedig az onkológus, az urológus fogadószobája, valamint az elektrokardiográfia előtt, ahol, bizony, sokan csak álltak. Az utóbbi három helyiséghez legközelebbi – és nyitott – ablak is messze található, így egy ideig fülledt volt a levegő, ami csak a kinti hőmérséklet csökkenésével egyenes arányban kezdett csökkenni, de akadt beteg, aki – mire is jó a kórlap – azzal legyezte magát, hogy felfrissítse maga előtt az ájert.

De míg a harmadik szinten legalább három neonlámpa is világít, addig a legfelső, negyedik szinten egy sem, amiről az embernek eszébe juthat „Az utca fölött egy lámpa sem ég…” kezdetű sanzon. A fogászati osztályon pedig – ahol kivételesen nem kemény fapadok, hanem kényelmes bőrülések várják a betegeket – csak a folyosó végén van egy ablak (de az legalább nyitott volt), s így az osztály nagy részén olyan homály, sőt nem egy helyütt kifejezett sötétség uralkodik, mint a szlovák, román, ukrán nacionalisták, iszlám fundamentalista terroristák és egyéb fél­őrültek fejében. Az emelet többi részén két félig, illetve két teljesen nyitott ablak révén juthattak, de nem minden esetben jutottak friss levegőhöz a betegek. Az egyik sebészi fogadószoba, a fül-orr-gégészet, a fertőző betegségekkel foglalkozó szakorvos, illetve a tüdőgyógyász kabinetje előtt ugyanis tömeg ült, sőt állt, mivel nem volt elég ülőhely, s a túlzsúfoltság természetesen fülledtséggel járt együtt, ami még kényelmetlenebbé tette a betegek várakozását. A röntgenszobánál pedig mérsékelt zsúfoltság volt tapasztalható…

Miként lehetne orvosolni a helyzetet? A Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal egészségügyi osztályának szakembere, Ivan Kopincu a problémák megoldását célzó kérdésemre azzal válaszolt, hogy megkezdődött az elsődleges egészségügyi ellátás reformja, illetve – az egészségügy megreformálása jegyében, más egészségügyi intézményekhez hasonlóan – a Nagyszőlősi Járási Kórház nonprofit kommunális vállalattá való átszervezése. Az elsődleges egészségügyi ellátás megreformálása során bevezetnék, hogy a lakosok megválasztanák saját családorvosukat, akivel szerződést kötnének, s amennyiben megbetegednek, ez az orvos irányítaná őket a járási kórház rendelőintézetének valamelyik szakorvosához, de úgy, hogy a járóbetegek időpontot kapnának, mikor forduljanak az adott szakorvoshoz, s így megszűnne a túlzsúfoltság. A nonprofit kommunális vállalattá átalakított járási kórház pedig szerződést kötne a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattal. De hogy miként kapnának pénzt fejlesztésekre, azt még nem lehet tudni, az egészségügyi reform csak 2020-ban fog kibontakozni.

A Nagyszőlősi Járási Kórház Rendelőintézetének helyzete és a betegek várakozási körülményei nem egyediek. Hasonló problémákkal találkozunk például a Beregszászi Járási Kórház Rendelőintézetében is, melyekre ugyancsak ki fogok majd részletesen térni. De – a nagy angol író, Rudyard Kipling szavaival élve – ez már egy másik történet.

Lajos Mihály