Vasárnapi üzenet: 2019. augusztus 11.

2019. augusztus 11., 09:52 , 967. szám

Krisztusban kedves Testvérek!

Az első kenyérszaporítás után járunk abban az evangéliumi leírásban, ami Jézus vízen járásáról és a vihar lecsendesítéséről szól. Pünkösd után, a 9. vasárnapon erre az eseményre emlékezünk templomainkban.

Azért olyan érdekes nekünk a kenyérszaporítás eseménye ennek a történésnek a megvilágításában, mert a csoda megvilágítja számunkra a emberi viselkedés és gondolkodás egy igen érdekes szegletét, és egyben megérteti velünk, hogy az Isten szerint fontosabbak után törekedjünk.

Jézus a kenyérszaporítás után azonnal bárkába szállította a tanítványokat, azt parancsolva nekik, hogy menjenek át a túlpartra. Ha hozzáolvassuk ehhez a szakaszhoz Szent János evangélista leírását, akkor megértjük, hogy ezek azért történtek, hogy Jézus elkerülje a gyarló, pusztán emberi elképzelések érvényesülését. János evangéliumának hatodik fejezetéből kiderül, hogy Jézus azért távozik sietve a kenyérszaporítás helyéről, mert a nép, amely jóllakott, erőszakkal királlyá akarta őt tenni. Ez pedig ellentétben állt azzal a céllal, ami miatt Jézus egyáltalán a földre jött. Az ő országa ugyanis nem e világból való, mindazok, akik erre akarták kényszeríteni, nem értették meg evangéliumának lényegét.

A tanítványok, miközben Jézus elbocsátotta a tömeget, evezni kezdtek a túlpart felé. Az egyedüllét és a fizikai munka kitisztítja az ember fejét, amikor kavarognak benne a gondoltok. Az evezés a tanítványoknak is megadta a lehetőséget, hogy távol a kenyéren örvendező tömegtől testileg a másik part, lelkileg pedig az Isten országa felé vegyék az irányt. A hatalom kísértésétől megvédve tanítványait, Jézus maga is egy csöndes, magányos helyre távozott, ahol imádságok közepette kizárhatta magából a világ csábításának ilyen jelegű kísértéseit is.

A tanítványok hajóba szállásának és Jézus imádságban való elmélyülésének számunkra értékes üzenete van. A világban sok-sok minden csábíthat minket arra, a könnyű élet elérésének rendeljük alá magunkat. Arra ingerel, hogy megelégedjünk az átlagossal: legyen kenyér és cirkusz, vagy a többet olyan eszközökkel szerezzük meg magunknak, amelyek másoknak bántására vagy szomorúságára vannak. Jézus óva inti tanítványait az ilyen vágyaktól, és vele együtt minket is, hogy a valóban értékes felé törekedjünk, és ne mulandó, szertefoszló, értéktelen céloknak szenteljük életünket. Kövessük Krisztust, mint a tanítványok: időnk és erőnk befektetésével, hogy munkánk maradandóan megtérüljön. Ámen.

Iván Gábor
gecsei görögkatolikus áldozópap