Pénzbeli és tárgyi adomány a nagydobronyi gyermekotthonnak

2019. szeptember 4., 08:07 , 971. szám

A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) munkatársai nagyösszegű pénzbeli és értékes tárgyi adományokkal érkeztek augusztus 31-én, szombaton a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba. A Segítség Kárpátaljának akció keretében Juhász Márton, az MRSZ ügyvezető igazgatója és Iszlay Gergely operatív vezető Fodor Gusztáv lelkész, az MRSZ Kárpátaljai Koordinációs Irodájának referense kíséretében adta át a Szeretetszolgálat adományait, valamint az otthon fűtési rendszerének korszerűsítésére meghirdetett országos adománygyűjtésből befolyt 1,2 millió forint összegű támogatást.

– A jelmondatunk „Jobb adni”, ami kicsit elhasználódik a mindennapjaink során. Valójában ilyenkor érezzük igazán, hogy miért is ez a jelmondatunk – hangsúlyozta Juhász Márton, és elmondta, nagyon hálás, hogy itt lehet, láthatja ezeket a gyermekeket. – Hálás vagyok Istennek, hogy láthatom őket felnőni, mert már 3. éve járunk ide, hogy lehetőséget kapok adni számukra. Hálás vagyok szüleimnek, hogy szociális érzékenységre neveltek, a feleségemnek és a 3 kisfiamnak, hogy napokon keresztül nélkülöznek – jegyezte meg.

Az adományt vagy a lányok, vagy az itt dolgozók tudják hasznosítani. Mint mindig, most is hoztak tartós élelmiszert, de ami újdonság és nagy öröm a lányok számára, az az 5 kerékpár, amit elsősorban a főiskolások fognak használni. A tanévkezdés küszöbén fontos tanszereket, iskolatáskákat is hoztak, új és használt ruhát, minden lánynak egy-egy pár lábbelit, akkumulátort a kerekes székes kislány számára, higiéniai termékeket, cukormentes üdítőt és egyéb kedvességeket.

Mint ismeretes, az 1995-ben létrehozott Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon árva, félárva vagy mélyszegénységben élő, egészséges vagy fogyatékkal élő kisgyermekek számára nyújt otthont vallási és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Az intézményben jelenleg 70 lány tölti mindennapjait. Számukra ez a hely jelenti a biztonságot és a reményt egy jobb életre. Az épület elavult fűtési rendszerének korszerűsítése elengedhetetlenné vált, ezért tavasszal országos adománygyűjtést hirdetett a Magyar Református Szeretetszolgálat, hogy a téli hónapokban újra biztosítva legyen az otthon melege.

Katona Viktóriától, a gyermekotthon lelkész-igazgatójától megtudtuk, hogy a fűtési szezon végén kilyukadt az egyik kazán, így a Gondoskodás Házában, ahol a felnőtt lányok élnek, akik jelenleg a főiskolán tanulnak, nem tudták volna elkezdeni a fűtési idényt.

– A Gui Angéla által a közösségi oldalon szervezett gyűjtés során befolyt pénzösszegből megvettük az új kazánt, a most kapott összeget pedig a főépület fűtési rendszerére fordítjuk. Egyrészt hatalmas területen kell megfelelő hőmérsékletet biztosítani, másrészt a víz minősége miatt folyamatosan lerakódások vannak, víztisztító berendezéseket, szűrőket kell felszerelni, hogy megóvjuk a kazánt – avatott be a részletekbe Katona Viktória, miközben megtekintettük a két kazánházat. Egyébként jövőre teljes körű fűtési rekonstrukciót terveznek, amikor a radiátorokat és a csöveket is lecserélik.

A szeretetszolgálat több éve támogatja az otthon lakóit. Szinte havonta kapnak a szervezettől hasznos, a mindennapi életet megkönnyítő adományokat.

– Az egyetemes egyház természetéből fakad, hogy eljárunk ide, és támogatjuk az intézményt, amely a hitre van alapítva. A léte, a gyermekek fejlődése és boldogsága, mind visszautal Isten kegyelmére és szeretetére, aki mindig kirendel adakozókat, szervezeteket és magánszemélyeket, akik érzik, hogy abból a hatalmas kegyelemből, amit kapnak, valamit tovább kell adniuk – mondta Fodor Gusztáv lelkész.

A támogatás átadása kapcsán arról beszélt, hogy az adományok célba juttatásakor sokkal többet kapnak vissza, mint amennyit adni tudnak, hiszen a gyermekek öröme és hálája felbecsülhetetlen. Az MRSZ Kárpátaljai Koordinációs Irodájának referense azt is kiemelte, hogy közvetítő szerepet játszanak: a református egyházat és az anyaországi támogatókat képviselik, a tőlük érkező szeretet továbbadói, postásai, s Albert Schweitzer „Jutalmam, hogy tehetem” szavaival zárta gondolatait.

Végezetül az énekkar magasztaló énekekkel köszönte meg az Úrnak a gondoskodást, és persze a jelenlévők szívét is megmelengették, illetve azok számára is szóltak az énekek, akik nem sajnálták a kazánra és más célra a pénzt.

 Rehó Viktória