Vasárnapi üzenet: 2019. 09. 08.

2019. szeptember 8., 10:00 , 971. szám

Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogy nem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. (Lk 17,1–4)

A téma a túlvilágra és az ítéletre utal. A földi életet az isteni számonkérés tudatában kell élni. Az evilági együttélési parancsok, melyek védik az emberi közösséget, az ítélet szemszögéből nyernek súlyt. Az ítélet szemszöge: a pokolból elkésetten evangelizálni és a szeretteit megmenteni akaró gazdag buzgalma.

A címzettek a tanítványok. Egy jól meghatározott, Jézushoz közel álló kör. Ezektől kívánja meg Jézus azt az együttélési formát, melyben az Isten országa valósul meg: szentségben és egységben. Ennek a közösségnek a megteremtési módja: a szeretetteljes, együttérző egymásra figyelés és egymás tanítása a bűnnel kötött mindenféle kompromisszum nélkül. Sokat gondolkodunk az Egyház újra „népszerűvé” tételén (a közömbösséget tapasztalva). S többször megoldásként, a bűnnel való valamilyen megalkuvás és kiegyezés vetődik fel: szemet hunyunk a bűn felett, még a családban is; mert már mindenki így csinálja; ha szóvá tesszük, akkor elrémítjük és megsértjük az embereket. Pedig a magunk keretein belül nem szabad hátrálnunk, mert elveszítjük és feladjuk önmagunkat, mellyel azt mutatjuk, hogy nem vesszük a mi Urunkat és az Ő ítéletét komolyan. Pedig mások is csak akkor veszik az Egyházat komolyan, ha az Egyház önmagát, Urát, Urának értékrendjét és Urának biztos számonkérését már ebben a világban komolyan veszi. A mai értékválságban lévő, értékeket összemosó és ezek szindrómáitól szenvedő korunkban, legfőképpen nem az arcnélküli bizonytalanság, hanem a tolakodó és magát haladónak felmutató bűn előtt nem meghátráló, egyértelmű isteni értékrend és tisztaság, valamint az egymást tartó közösség lehet az Egyház hívó fénye.

 „Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne jöjjenek”. Ez kijelentés, minden magyarázkodás nélkül. A tanítványoknak ezekre fel kell készülni, különben végzetes lehet a botránkozás.  Amikor a botránkoztatóval valamilyen ok miatt már nem lehet együtt haladni, megbomlik  közösség. Lukácsnál az „egység és haladás” különösen fontos fogalmak.  Tehát a botránkozás oka: a képmutatás. Amikor a tanítványok által tanult isteni értékrend nem hatja át az életet és nem mutatkozik meg a másik iránti magaviseletben mint isteni szeretet, együttérzés, türelem, jóakarat, bölcsesség stb., hanem marad egy nem vonzó, hanem taszító elmélet.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor