Bogyós gyümölcsűek gyomirtása

2019. szeptember 15., 16:46 , 972. szám

A gyümölcstermesztésen belül a bogyósok termesztése igen kecsegtető elképzelés lehet a leendő gazdák szemében, azonban fontos számításba venni a hátráltató tényezőket, a lehetséges buktatókat is. Az alábbiakban a bogyós gyümölcsűek – a málna, a szeder, a josta, a ribiszke és a köszméte gyomirtásával kapcsolatos tudnivalókat foglaljuk össze.

A bogyós gyümölcsűek közös jellemzője, hogy az ide tartozó kultúrnövények gyökérzete általában a talaj felső rétegében, sekélyen helyezkedik el, viszonylag korán fakadnak, s a termés is hamar lekerül, továbbá a nyár második felében gondozás hiányában elgyomosodnak az ültetvények. Pedig ekkor, nyár végén megy végbe a termőrügyek differenciálódása a következő évi terméshez, így ez az egyik legkényesebb időszak a növények, az egész ültetvény életében.

A legkevesebb gyomirtó szer alkalmazása a bogyós gyümölcsűek ültetvényeiben engedélyezett, ami igen nagy probléma a termelők számára, mivel így szinte lehetetlen megoldani a hatékony vegyszeres gyomszabályozást. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja az a körülmény, hogy egyre kevesebb élő munkaerő áll rendelkezésre, így a mechanikai gyomirtás kézi kapálással való kivitelezése is akadályokba ütközhet. Tehát a vállalkozás sikere érdekében ajánlott gépi segítséget igénybe venni.

A legcélravezetőbb megoldás a sorok és sorközök eltérő technológiájú művelése. A sorközök gyomirtása döntően mechanikai úton (kaszálás, talajmarózás) történik, míg a növénysorokat a legtöbb esetben valamilyen vegyszeres védelemben kell részesíteni.

Összességében elmondható, hogy a legnagyobb buktató a bogyós gyümölcsűek termesztése esetében a gyors elgyomosodás, ami akár az ültetvények végét is jelentheti. Mint említettük, a vegyszeres gyomirtás lehetőségei igen korlátozottak, a legtöbb esetben az előre tervezett preemer­gens gyomirtás jelentheti a megoldást. Ezt a megelőző gyomirtást már a telepítés előtti 2-3 évben el kell kezdeni, mégpedig rendszeres totális (glifozát hatóanyag) gyomirtással. Ennek a kezelésnek az eredményeként jócskán csökken az ültetvény területén a nehezen irtható gyomnövények száma. A telepítés utáni években a sorokban tilos totális gyomirtószereket használni.

Gyomirtás első éves ültetvényeknél

Telepítés után a málnában, szederben, jostában, ribiszkében és köszmétében csak az S-metolaklór (Dual 960 EC, Tender, Cross stb.), vagy a pendimetalin (Pendigan 330 EC, Pendi 330 EC, EC, Stomp Aqua stb.) hatóanyagú szerek juttathatók ki.  Ezek közül az S-metolaklór elsősorban a magról kelő egyszikűeket irtja, míg a pendimetalin hatása – megfelelő csapadék és szervesanyag-mentes talajfelszín esetén – önmagában is kielégítő lehet a magról kelő fajok ellen.

A második évtől

Második éves kortól a szóban forgó bogyósok gyökérzete már fejlettebb, ezért az előbb említett készítmények mellett kora tavasszal, esetleg az ültetvény korai fakadása miatt már késő ősszel, a gyomok csírázását megelőzően, a mechanikai sortisztítás után napropamid (Devrinol 2 liter/ha) is kijuttatható elsősorban szintén a magról kelő fűfélék irtására.

Az egyéves kétszikűek elleni hatás kiegészítése céljából kora tavasszal, a bogyósok vegetációjának megindulása előtt alkalmazhatók a lenacil (Venzar 0,3–0,5 l/ha), vagy linuron (Afalon Dispersion 1,5–2 l/ha) hatóanyagú herbicidek. Bevált módszer a talajon keresztüli tartamhatással is bíró mezotrion hatóanyagú készítmények, vagy foltkezelésekben, irányított, védőlemezes kijuttatási technikával – ügyelve a kultúrnövények hajtásainak elkerülésére – a glufozinát-ammónium, karfentrazon-etil hatóanyagú (rásodródás esetén is csak múló, perzseléses károsodást okozó) herbicidek alkalmazása. Az említett hatóanyagokkal kapcsolatos tudnivalókat előző írásainkban már összefoglaltuk.

A vegetációs időszakban viszonylag nagy biztonsággal csak a fűféle gyomok ellen lehet védekezni az úgynevezett szelektív graminicidekkel, például a propaquizafop hatóanyaggal (Agil 1,2–1,5 l/ha).

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa