Kormányprogram: Münchausen teljesítménye veszélyben

2019. október 8., 20:15 , 976. szám

Múlt héten a Legfelső Tanács jóváhagyta Olekszij Honcsaruk miniszterelnök kormányának programját. Ukrajnában ez a gyakorlatban azt jelenti egyebek mellett, hogy a parlamentben egy éven át nem tűzhetnek napirendre a kabinettel szembeni bizalmatlansági szavazást. Sokakat az is elkeserített, hogy a kormány hihetetlen és mulatságos vállalásokat egyaránt tartalmazó terve nem egy, hanem öt évre szól.

Ígérgetni az új kormány is tud

Többen felfigyeltek rá, hogy a mostanság szokásosan nagy szavazatszámmal meghozott döntésekkel ellentétben a Honcsaruk-kormány programja mindössze 236 voksot kapott a minimálisan szükséges 225 helyett. Lássuk be azonban, az ellenzéktől aligha várható el, hogy támogassa a kormány hagymázos terveit. Inkább az a csoda, hogy a kormánypárti frakció képviselőinek többségét rá tudták venni a támogatására.

Az idei kormányprogram a gátlástalanul irreális vállalások mellett legfeljebb abban különbözik a korábbiaktól, hogy nem a megszokott, ábrákkal és illusztrációkkal színesített számítógépes prezentációval találjuk szembe magunkat, hanem egy interaktív táblázattal, amelyben tételesen fel vannak sorolva az egyes minisztériumok és vezetőik célkitűzései. Ha az olvasó rákattint ezekre a „feladatokra”, feltárulnak a részletek. A részletek ugyanakkor meglehetősen szegényesek, általában említés sem történik arról, hogy miként szándékozik a kormány megvalósítani a terveit.

Meglehet, egy efféle dokumentumnak nem célja, hogy egyben megvalósíthatósági tanulmány is legyen, ám az utóbbi időben ugyancsak megcsappant a lakossági bizalom a kormányzati ígéretekkel szemben. Márpedig a bizalom kérdése ezúttal a szokásosnál is fontosabb, mert a programpontok némelyike annyira földtől elrugaszkodottnak tűnik, hogy összeállítói ilyen erővel az ember Marsra juttatását is megígérhették volna.

Következzék néhány a soros ígéretek közül!

Kozmikus gazdasági növekedés

A miniszterelnök kitart a hetek óta sulykolt elképzelés mellett, hogy az ukrán gazdaságnak a következő öt év során 40%-kal kell nőnie. Ez annyit tesz, hogy a gazdasági növekedésnek a parlamenti választásokig kb. évi 8%-ot kell kitennie.

„Ez gyors, ambiciózus, de megvalósítható feladat” – állítja Olekszij Honcsaruk.

Akik viszont a számokban hisznek, most csodálkoznak. Ukrajna gazdasága tavaly 3,3%-kal gyarapodott, s bár az idei második negyedévben a növekedés 4,6%-ra gyorsult, a jövő évi költségvetésben is csak 3,3%-nyi bővülés szerepel. Azt mondják, az idei költségvetés jelenlegi formájában még főként az előző kormányzat elképzeléseit tükrözi, hiszen az augusztus végén felállt kabinetnek nem lehetett ideje az alapoktól elrugaszkodva saját büdzsét tervezni. A közgazdászok azonban csak a fejüket csóválják, mert elképzelni sem tudják, mit lehet beleírni a költségvetésbe, amitől egyik napról a másikra megduplázódhat a gazdasági növekedés. Összehasonlításképpen: India valamivel több mint 7%-os, Kína a 6% meghaladó fejlődéssel számolhat jövőre.

Dőlni fog a külföldi tőke

Az ukrán kormány azzal számol, hogy megbízatásának öt éve alatt sikerül bevonnia az ukrán gazdaságba mintegy 50 milliárd dollár külföldi működő tőkét.

Ez azt jelentené, hogy a külföldi befektetőknek az elkövetkező években rendre legalább 10 milliárdot kellene invesztálniuk az országba. Összehasonlításképpen: az Állami Statisztikai Szolgálat adatai szerint az idei esztendő első felében Ukrajnának 0,84 milliárd dollárnyi tőkét sikerült bevonnia. Ráadásul a legtöbb külföldi tőke sorrendben Ciprusról, Hollandiából, Oroszországból és Svájcból érkezett. A ciprusi, oroszországi, svájci befektetések kapcsán felmerülhet a gyanú, hogy a pénzek egy jelentős hányada mögött valójában korábban ukrán polgárok által külföldre menekített tőke bújik meg.

Tavaly összesen 2,355 milliárd dollár érkezett külföldről. Első pillantásra ez az összeg jelentősnek tűnhet, ám jusson eszünkbe, hogy az Ukrán Nemzeti Bank adatai szerint 2018-ban a külföldön dolgozó ukránok mintegy 11 milliárd dollárt utaltak haza a családjaiknak.

Elemzők arra is rámutattak, hogy az említett valamivel több mint 2,3 milliárd dollár bejövő valutából a külföldi befektetők főként ukrán értékpapírokat vásároltak. Vagyis ezek tulajdonképpen nem befektetések, hanem kölcsönök, amelyeket egyszer vissza kell majd fizetni.

Adósságrendezés: egyik zsebünkből a másikba

Apropó kölcsön. A kormány azt tervezi, hogy fokozatosan csökkenni fognak az adófizetők adósságszolgálattal kapcsolatok kiadásai. Ezt úgy képzelik véghezvinni, hogy a jövőben lemondanak az államkötvények külföldi értékesítéséről, kizárólag hrivnyakötvényeket bocsátva ki. A hazai fizetőeszközben lekötött értékpapírok arányának növelésével az adósságállományon belül valóban csökkenteni lehetne az adósságszolgálattal járó kockázatokat. Első hallásra azonban merész elképzelésnek tűnik, hogy a zömében nyomorgó ukrán lakosság „saját zsebből” tudná finanszírozni az államadósságot.

Egyébként a kabinet elképzelése szerint az államadósság GDP-hez viszonyított arányának a jelenlegi kb. 60%-ról 2024-ig 40%-ra kellene csökkennie.

A földet márpedig eladják

A kormányprogramban természetesen szerepel a mezőgazdasági hasznosítású földek piacának megnyitása. A lépés várható gazdasági hatásának megítélésében ma már lényegesen óvatosabbak az elemzők, mint korábban. A kormány ezzel együtt is mintegy egymilliárd dollár költségvetési bevételre számít földeladásból.

Arra vonatkozóan egyelőre nincsenek megbízható számítások, hogy előreláthatóan mennyit kell majd fizetni egy hektár termőföldért a piac 2020 októberére tervezett megnyitásakor. Azt viszont elképzelhetőnek tartják a hozzáértők, hogy egy hektár bérleti díja országosan a 2018. évi 1700 hrivnyáról 2024-re fokozatosan 4000 hrivnyára emelkedjék. Az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy mit jelenthet ez a díjemelkedés a bérelt földön gazdálkodók, elsősorban a kistermelők versenyképessége szempontjából.

Az a fránya szociális szféra

Kormányunk a szociális szféráról sem feledkezett meg. A túlélésért küzdő polgárt nyilván érdekelheti, hogy a kabinet továbbra is gondoskodni igyekszik a közüzemi díjak térítésére szolgáló híresen-hírhedt szubvencióról.

A kormányprogram meglehetősen sajátságosan fogalmazza meg a problémát: szeretnék csökkenteni az „energetikai szegénység határán túl” élők számát. A dokumentumból nem derül ki, hogy pontosan mit tekintenek energetikai szegénységnek a kijevi hivatalokban, az viszont jól érzékelhető, hogy fogalmuk sincs róla, mit kezdjenek ezzel a problémával. Az elszomorító adatokat azért bizonyára ők is ismerik: szeptemberben 3,6 millió, vagyis minden negyedik háztartás részesült szubvencióban. A fogyasztók több mint 50 milliárd hrivnya adósságot halmoztak fel a kommunális szolgáltatásokért.

Honcsaruk miniszterelnök a megoldást egyik nyilatkozatában így látta: „A számlákban kisebb számoknak kell szerepelniük, és most azon gondolkodunk, hogyan lehet ezt megtenni.”

A jelenlegi helyzetben valóságos bűvészmutatvány lenne, ha a kormány találna megoldást a problémára, hiszen a költségvetésben egy fitying sincs, miközben a Nemzetközi Valutaalap hitelprogramjának egyik feltétele, hogy a kormány nem növeli az amúgy is tekintélyes költségvetési hiányt, főleg szociális kiadásokkal nem.

Agyatlan ígérgetés

A kormány ígéreteiben nemcsak a münchauseni véna érhető tetten, hanem szemérmetlen populizmus, a felületesség és a cinizmus is. Íme egy kis ízelítő.

A kulturális minisztérium első helyen szereplő vállalásként szeretné elérni, hogy az ukránok ritkábban szembesüljenek manipulatív, hamis hírekkel, közlésekkel, anyagokkal. Ezen belül külön feladatként van kiemelve az „agresszor államból”, vagyis Oroszországból származó tartalmak „fogyasztásának” csökkentése. Egy országról azért sokat elárul, ha első helyen nem a kultúra gyarapítása, hanem az ellenőrzés és a tiltás áll.

Az Egészségügyi Minisztérium vállalásai között bukkantunk a következő gyöngyszemre: a tárca vállalja, hogy a kormány kádenciája idején, vagyis az elkövetkező öt esztendőben, 5%-kal csökken a halandóság, miközben ugyancsak 5%-kal nő a születéskor várható élettartam.

Hosszasan sorolhatnánk a hasonló „vállalásokat”. Egy idő után az ember megérti, a legfélelmetesebb ebben a dokumentumban nem a felületesség, a populizmus és a cinizmus, hanem a tény, hogy a parlament „vitát” folytatott róla, majd elfogadta. Alig fél év telt el az elnökválasztás óta, s máris az az érzésünk, mintha semmi nem változott volna Ukrajnában – ahogyan nem változott 2014-ben, 2012-ben és 2004-ben sem. Csak erőszakból lett több időközben, csak a hatalom lett türelmetlenebb a polgáraival szemben, csak az ország lett még szegényebb, csak a nemzeti kisebbségekkel szembeni tolerancia fogyott el végérvényesen, amikor pedig úgy hittük, hogy ennél rosszabb már nem lehet.

(ntk)

A nyugdíjasok maradnak a létminimum alatt

Mint fenti összeállításunkban utaltunk már rá, szociális célkitűzéseket is találunk a kormányprogramban. Ezek leg­alább annyira szórakoztatók, mint a gazdaság növekedésére vonatkozó elképzelések.

Korábban Irina Verescsuk, aki a kormányt képviseli a Legfelső Tanácsban, utalt már az elképzelésre, mely szerint 4,5 ezer hrivnyára emelnék a létminimumot. Akkor a naiv újságírók úgy értették szavait, hogy azok a 2020-as tervekre vonatkoznak. Most azonban egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a kivitelezés elhúzódhat. Elsősorban azért tevődhet át a bizonytalan jövőbe a létminimum feltornászása a minimálbér környékére, mivel az ukrán rendszerben a szociális kedvezmények és juttatások mértékét az aktuális létminimum alapján számítják ki. Egy ekkora juttatásnövekedéshez viszont állítólag a gazdaság 30%-ot meghaladó növekedésére lenne szükség. Úgyhogy kedvére kalkulálhat a kedves olvasó, mennyire reális elképzelés mostanság egy ekkora jövedelemnövelő kormányzati intézkedés. Az pedig, hogy a havi létminimum jelenlegi összege (1936 hrivnya) a tényleges megélhetési költség egyharmadát sem éri el, mit sem számít, ha üres az államkincstár.

A „mértéktartó” ígérgetést indokolja az is, hogy a magát technokrata (tehát nem politikusokból álló) kormányként emlegető új kabinet elődjeivel ellentétben láthatóan igyekszik kerülni a soha el nem évülő nyugdíjemelés kérdését. Erről csupán annyi találunk a programban, hogy „az időskorú ember legalább a létminimummal egyező ellátásban részesül”. Ez a „vállalás” bizonyos értelemben önmagában is előrevetíti a vigasztalan jövőt, hiszen a minimális nyugdíj összege csak december 1-jén éri el az 1638 hrivnyát, ami még az ugyancsak alulkalkulált létminimumtól is jócskán elmarad.

Gondoljunk bele a következőkbe is: az átlagnyugdíj jelenleg alig valamivel haladja meg a 3000 hrivnyát, vagyis egy átlagos nyugdíjasnak is másfélezer hrivnyával kellene emelni a havi illetményét, hogy legalább a kormány által egykoron elérni tervezett 4,5 ezer hrivnyát megkapja egy életen át tartó szorgalmas munkája „jutalmául”. Ráadásul, mint már utaltunk rá, egyes szakértők úgy becsülik, a létminimumnak ténylegesen valahol 6000 hrivnya körül kellene mozognia. Vagyis a kormány még csak nem is tervezi, hogy rászoruló, illetve jogosult polgárai belátható időn belül akkora juttatásokban részesüljenek, amelyek valóban elégségesek legalább a puszta megélhetéshez.

Ám téved, aki azt hiszi, hogy ez már az ukrajnai bürokraták cinizmusának csúcsa. Azok számára, akik még nem vonulhatnak nyugdíjba, a kormány szeretné megteremteni a feltételeket a „biztonságos önkéntes nyugdíjcélú megtakarításhoz”. Ráadásul szerintük ez a fajta előtakarékosság „elsősorban magának a polgárnak a felelőssége kell, hogy legyen”.

„A jövő nyugdíjasainak tudniuk kell, mit kell tenniük saját öregkoruk biztosítása érdekében, az államnak pedig gondoskodnia kell a megfelelő tájékoztatásról” – olvasható a programban.

Ez valóban így van, ha már egyszer az államra nem számíthatnak…

(zzz)