Kárpátalján járt a megunhatatlan Vitéz László

Interjú Pályi János bábművésszel

2019. október 30., 08:47 , 979. szám

A beregszászi színház szervezésében öt kárpátaljai helyszínen nyolc bábelőadást játszott Pályi János Blattner Géza-díjas bábművész, a kaposvári BÁBSZÍNTÉR művészeti vezetője. A hagyományos, egyszemélyes vásári bábelőadást, Vitéz László kalandjait, nagy örömmel fogadták a gyerekek a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában, a Beregszászi 6. Számú Horváth Anna Általános Iskolában, Kaszonyban, Tiszakeresztúron és Tiszaújlakon, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőoktatási Szakképzési Intézetében. Egy hét alatt a bábelőadásokat több mint 800 gyerek láthatta, végül a kárpátaljai előadás-sorozat létrejöttéről és tapasztalatairól kérdeztük Pályi Jánost.

– Mit kell tudni a Vitéz László-előadásról?

– Ez egy vásári bábjáték, tehát mostoha körülmények között is, bárhol lehet játszani. Hála Istennek, nagyon jó az idő, ki tudtunk menni az udvarra, jól érezték magukat az októberi napsütésben a gyerekek és én is. Fontos számomra a hagyomány, ezért játszom Vitéz Lászlót, ami egy sok száz éves európai hagyomány. Olyan ősi mítoszok és rítusok hajszálgyökereit fedeztem fel benne, amelyek egészen messze keletre vezetnek. Általuk ma is eljuthatunk a mitikus időbe. Játékos és néző egyaránt. Ez egy nagyon kiérlelt játék, amelynek nem árt, hogy több évszázados, mert aki játssza, az mindig mai módon játssza, de azért mégis egy hagyomány, és ezek a szimbólumok, félelmek, feloldások ugyanúgy működnek. Nagyon közvetlen színházi forma.

– Miért tartotta fontosnak, hogy ezt a magával ragadó előadást Kárpátaljára is elhozza?

– Nagyon rosszul érint, amit a hírekből az itteni magyar iskolák helyzetéről hallottam. Van kapcsolatom a beregszászi színházzal, kilenc éve voltam itt a II. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztiválon játszani. Az a színház, amit Vidnyánszky Attiláék képviselnek, nekem nagyon nagy élmény volt, épített engem abban, hogy milyen színházat képzelek el.

Az itteni iskolákat látva meglepően jó érzéseim vannak. Van szervezőerő, vannak pedagógusok, akik akarnak valamit. Igaz, fáradtak és panaszra hajlóak is időnként, de nyitottak az együttműködésre, én pedig a jövőben egy együttműködéssel építeni szeretném a pedagógiai bábjátékot. Időnként eljönne egy-egy előadás, nemcsak én, mások is. Jó lenne, ha ide is tudnánk hozni erőt, hogy itt is születhessenek kis bábcsoportok, a főiskolán is legyen ilyen képzés, ezzel nyer a bábjáték is, és azok is, akik ezt művelik iskolai, óvodai szinten.

A főiskolán is játszottam egy előadást, hisz fontos lenne, ha a leendő pedagógusok számára a bábjáték élményszintű lenne. Beszélgetve velük, volt, akinek az emlékeiben a bábszínház egy iskolai nyomasztó élményként maradt meg, ahol nem élményszerű elő­adást láttak. Többen azt sem tudták felidézni, hogy mit láttak. Mi volt a mese címe? Ennyire nem érintette meg őket. Ezt szerettem volna átírni egy olyan bábszínházi élménnyel, amit, remélem, számon kérnek majd a jövőben minden egyes előadótól, akiket odaengednek a gyerekek elé, és jó lenne, ha a pedagógiai bábjátékot is beemelnék a munkájukba.

A bábon keresztül ugyanis nagyon jól kommunikálnak a gyerekek már korai szakaszban is. Már neurológiai kutatások is kimutatták, hogy a kreatív gondolkodást nagyon jól segíti a bábjáték. Ezt a muníciót lenne jó átadni azoknak a pedagógia szakos hallgatóknak, akik a gyerekekkel szeretnének foglalkozni.

– A beregszászi főiskolán hamarosan beindul a színészképzés a Kaposvári Egyetemen zajlóhoz hasonlóan. Az oda jelentkezők is betekintést kaphatnak majd a bábelőadások világába?

– Ott ennek valóban lenne helye. Nem önálló bábszínészképzésre gondolok, inkább egy fakultációra. A színészképzésben részt vevők megismerkedhetnének a bábokkal, a bábszínházi esztétikával, a bábszínészi eszközökkel. Én egy ilyen kezdeményezés mellé Kaposváron és itt, Beregszászban is jó szívvel melléállnék. Nem lesz könnyű, mert nagyon nagy a távolság, és a határátkelés sem egyszerű. De ha kell, megoldjuk.

– Turnészerűen most járt először Kárpátalján. Milyenek a tapasztalatai?

– Jártam Ungváron, és Dercenben is megfordultam, ami nem volt turnéhelyszín. Beszélgettem emberekkel, plusz a nyolc előadás, sok élményt gyűjtöttem be.

Úgy érzékelem, hogy a beregszászi színházban is örülnének, ha a bábjáték bekerülne a maga helyére, tehát az 1–6. osztályos gyerekek korcsoportja számára a beregszászi színház repertoárjába. Jó lenne színvonalas bábelőadásokat idehozni.

Badó Zsolt