Puhány az elnök, nyomulnak a nacionalisták

2019. október 30., 21:03 , 979. szám

Ukrajna elnöke ismét bolondot csinált magából. Úgy tűnik, mindig ez a vége, valahányszor Volodimir Zelenszkij szembesül a való világgal, amely az Elnöki Hivatal falain kívül les rá. Nyáron Donald Trump amerikai elnökkel folytatott telefonbeszélgetése során viselkedett államfőhöz méltatlanul, ezúttal a radikális nacionalisták csináltak belőle bohócot.

Miért akadt el a béketeremtés?

A kelet-ukrajnai konfliktus rendezésén munkálkodó normandiai négyek – Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország – következő csúcstalálkozójának megrendezését több feltételhez kötötték, ezek egyike a csapatszétválasztás végrehajtása a Donyec-medencei demarkációs vonal néhány kijelölt szakaszán. A csapatszétválasztás feltétele a teljes tűzszünet az adott térségben legalább egy héten át. Miután a szembenálló felek valamelyike mindig „visszalő”, a folyamat most már második hónapja gyakorlatilag sehol sem tart. Kezdetben úgy volt, hogy a csúcstalálkozóra még októberben sor kerülhet, jelen helyzet szerint viszont hovatovább az is kétséges, vajon novemberben találkozhatnak-e a négy ország állam- és kormányfői.

Időközben ukrán radikális és nacionalista csoportok akció­sorozatba kezdtek tiltakozásul az úgynevezett Steinmeier-formula Ukrajna általi elfogadása miatt, mivel szerintük Kijev ezzel nem a kelet-ukrajnai békét hozza közelebb, hanem kapitulál Oroszország előtt. A tiltakozás részeként a veterán szervezetek felfegyverzett tagjai kivonultak a Donyec-medencébe, és tulajdonképpen megszállták a csapatszétválasztásra kijelölt övezetbe eső, ukrán ellenőrzés alatt álló Zolote község néhány épületét, mondván egyetlen talpalatnyi ukrán földet sem hajlandók átengedni az ellenségnek. Gondolható, hogy akciójuk, a puszta jelenlétük a demarkációs vonal közvetlen közelében ugyancsak hátráltatja a békefolyamatot.

Az elnök kiment megnézni, mi van a fronton

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök türelme valószínűleg a napokban fogyott el. Nyilván Franciaország és Németország nyomást gyakorol rá, hogy tegyen végre rendet a saját háza táján, vigye sikerre a csapatszétválasztást. Ezért határozhatta el, hogy maga keresi fel a Donyec-medencét, és bírja távozásra a radikálisokat.

Az elnöki jelenés a frontvonal közelében fekvő Zolotéban elvben olyanra sikeredett, mint általában: működött a kamera, Zelenszkij beszélt, aztán a felvétel megjelent a világhálón. Csakhogy menet közben valami nagyon „elromlott”, mert Zelenszkij kikelt magából, a veteránok meg úgy bántak az államfővel, ahogyan a civilekkel szokás a hadseregben, vagyis alázták rendesen. Kiderült, hogy az államfőnek, az ukrán haderő főparancsnokának egy szem tekintélye sincs a fegyveresek szemében. Ezt a kudarcot azóta vélhetően már az egész ország látta. Tán még a vakok is.

A találkozó a veteránokkal tulajdonképpen jól indult. Az egyik felvételen például látható, amint ülnek a tábortűznél, Zelenszkij igyekszik meggyőzni az obsitosokat, hogy szó sincs hazaárulásról, hogy a cél a béke megteremtése, az öldöklés leállítása, azok a terepruhások meg hallgatják, ha már egyszer eljött.

Az államfő érzékelhette, hogy semmibe veszik, mert egyre ingerültebbé vált. Aztán amikor a radikálisok egyike közölte, hogy ők szabályos, „formalizált” tárgyalásokat akarnak az elnökkel, mert az emberek tiltakoznak, Zelenszkij kifakadt, hogy ő nem valami tökkelütött, hanem az ország elnöke, és azonnal adják le a fegyvereiket, mert ez államérdek, s ő erre utasítja őket, egyelőre szép szóval. A veteránok láthatóan nem ijedtek meg. Miért is ijedtek volna? Érzékelhető volt, hogy Zelenszkijnek nincs tekintélye, nincs ereje.

A történtek után mindenki a világhálón „értékelt”. Az elnök közölte, folytatni fogja az egyeztetést, ha szükséges. A veteránok szerint az elnök durván beszélt velük. Úgy tudják, mondták, el akarják üldözni őket az állásaikból, de, tették hozzá, tudják, hogy a saját földjükön vannak, és egy tapodtat sem mozdulnak innen. Egyszóval, Zelenszkijnek sikerült nemzeti hősöket csinálni a radikálisokból.

Zelenszkij papucs?

Az elnök totojázása most már a saját híveit is bosszantja. A világháló hemzseg az afféle kommentároktól, melyek emlékeztetik az államfőt, hogy a radikálisok és a nacionalisták támogatottsága a választásokon még a Petro Porosenko-féle Európai Szolidaritás párttal együtt is csak 10% körül mozgott, míg Zelenszkij és a Nép Szolgája a szavazatok több mint 70%-át szerezte meg. Szerintük érthetetlen, hogy az elnök miért hunyászkodik meg mégis folyton a radikálisok előtt, ahelyett, hogy teljesítené a választási ígéreteit, és támogatottsága biztos tudatában a béke megteremtésén fáradozna.

Anatolij Sarij videoblogger szerint a békefolyamatot akadályozó radikálisokat nemcsak hogy karhatalmi erővel kellene eltávolítani a térségből, hanem felelősségre is lehetne vonni fegyveres ellenállásért. Szerinte az embernek hovatovább az az érzése, hogy a Zelenszkij-féle politikai erő azok szavazataival jutott hatalomra, akiknek elegük lett a Porosenko-féle államnacionalizmusból és törvénytelenségből, most azonban az exelnök híveire támaszkodva próbálnak meg kormányozni.

Amúgy az esetből levonható egy további következtetés is, bár aligha várhatjuk, hogy ezt Ukrajnában ma hivatalosan is elismerjék. A történtek után nyilvánvaló, hogy a Donyec-medencei csapatszétválasztást ma már nem elsősorban a csúnya szeparatisták és a gonosz oroszok tüzérségi támadásai akadályozzák – ahogyan azt az ukrán hatóságok többször is állították az utóbbi hetekben –, hanem az ukrán radikálisok állnak a háttérben.

Az elnök gyengesége anarchiát szül

A fejlemények egyelőre azokat látszanak alátámasztani, akik szerint az elnök és környezete erélytelensége hovatovább a hatalom egészére kiterjed. Hétfőn fegyveres rendőrök jelentek meg Zoloténél, ahol az elnök a radikálisokkal tárgyalt. Kezdetben mindenki azt hitte, a rendőrök azt a feladatot kapták, hogy eltávolítsák a tiltakozókat a csapatszétválasztásra kijelölt zónából. Ugyanakkor a strana.ua tudósítása szerint a rendőrök nem a veteránok miatt szálltak ki állig felfegyverkezve a helyszínre, hanem az újságírók miatt, akiknek a gépkocsija állítólag túl közel került a demarkációs vonalhoz. De nem is ez a lényeg. Az lb.ua tudósítójának nyilatkozva Vadim Trojan országos rendőr­főnök-helyettes tagadta azokat a híreket, melyek szerint utasítást kaptak volna a radikálisok kitelepítésére, és szükség esetén akár meg is ostromolnák az épületeket, amelyekben meghúzták magukat. Egy rendvédelmi szervezet vezető beosztású tisztjétől némileg szokatlan módon hozzátette: ha ostromra kerülne a sor, az elsők között nyújtaná be a lemondását. Remélhetőleg nem egy új ukrán polgárháború kezdetének vagyunk a szemtanúi.

Többen is megfenyegették az elnököt

Miközben Volodimir Zelenszkij még mindig igyekszik jófiú lenni az ellenzéke szemében, ellenfelei csöppet sem kímélik. A hétvégi események hatására videók és blogbejegyzések egész sorában kívánták az államfő halálát. Sőt, nemcsak kívánták: voltak, akik odáig merészkedtek, hogy nyíltan megfenyegették az államfőt. Aggodalomra ad okot, hogy információink szerint semmilyen eljárás nem indult az államfőt fenyegető személyek ellen. Sokan ezt is a kormányzat tehetetlenségének tudják be.

Eközben az egyik, Petro Porosenko exelnökkel összefüggésbe hozott ukrán tévécsatorna műsorában egy Osztap Drozdov nevű „médiaszereplő” felvetette, hogy a megszállt kelet-ukrajnai területek valamennyi lakóját meg kellene fosztani az állampolgárságától. Vagyis nemcsak azok ukrán állampolgárságát vonná kétségbe, illetve vetné alá alapos ellenőrzésnek, akik esetleg orosz állampolgárságért folyamodtak időközben, vagy elégették az ukrán személyi igazolványukat, hanem azokét is, akik egyszerűen csak nem léptek fel látványosan a megszállók ellen. Közölte azt is, az országnak a területekkel ellentétben nincs szüksége erre a lakosságra, többek között „szörnyű”, „elveszett embereknek” minősítve a megszállt területeken élőket. Bár az elhangzottak az ukrán jogszabályok szerint törvénysértésnek minősülnek, információink szerint a hatóságok egyelőre nem érezték szükségét, hogy eljárjanak az ügyben.

Mi lesz, teszi fel a kérdést a már idézett Anatolij Sarij, ha valakinek például a Kárpátalján élők „ellenőrzése” is eszébe jut, pusztán azért, mert itt legalább a lakosság felének bizonyosan van külföldi útlevele?...

(zzz)