A hagyma fertőző betegségei a tárolás során

2019. november 2., 10:39 , 979. szám

A háziasszonyok nagy része a hagyma kiszedése után szeretné eltárolni, és úgymond „újtól újig” használni a betakarított termést. Azonban a betegségek nemcsak a szabadföldön, a kertben, de még a tárolóban is megfertőzhetik a hagymafejeket, minek következtében azok romlásnak indulhatnak, használhatatlanná válhatnak. Az alábbiakban ismerkedjünk meg a hagymát fenyegető betegségekkel!

 

A hagyma ervíniás lágyrothadása

A hagymán a nyaki részről kiinduló lágy, bűzös rothadás figyelhető meg, amely fokozatosan átterjed a pikkelylevelekre. A hagyma megpuhul, és ha megnyomjuk, a nyaki részen keresztül baktériumnyálka ömlik ki.

A kórokozó a hagymával kerül be a termőhelyről a tárolóba. Amennyiben a tárolási hőmérséklet 10°C alatti, a baktérium jelenlétének gyakorlatilag nincs jelentősége. A kórokozó 10°C felett kezdi el megfertőzni a hagymákat. A baktérium a hagyma szöveteiben rendkívül gyorsan terjed, és 2–4 hét alatt a teljes rothadását okozza.

 

A hagyma botrítiszes betegsége

A legjellegzetesebb tünetek a hagymafejen főleg a tárolóban jelentkeznek. Ilyenkor leg­gyakrabban a hagymafej nyaki részén és tönkjénél, esetenként – ha a buroklevél megsérült – a hagymafej oldalán észlelhető rothadás. A burokleveleket lehántva vagy a hagymafejet kettévágva megfigyelhetjük, hogy a húsos levelek szürkésbarnák, enyhén vizenyősek, de nem bűzösek. Később magas hőmérsékleten (magas hőmérsékletű tárolóban) a buroklevelek alatt dús, szürkésbarna gyep látható. Alacsony hőmérsékleten viszont szürkésfehér bevonat jelenik meg. Végül a hagymafej elrothad, mumifikálódik.

A kórokozó fertőzési forrásai a talaj, a hagymafej vagy hagymahulladék. A kórokozók a hagyma fejlődése során a fokozatosan leszáradó, esőtől átnedvesedett levélrészeken telepednek meg. A hagyma biológiai érésének velejárója, hogy a levelek fokozatosan elszáradnak, a hagyma szára a talaj felett elvékonyodik, majd megdől. A dughagymáról szaporított vöröshagyma augusztus elején, a magról vetett hagyma pedig augusztus végén, szeptemberben érik. Ha ilyenkor csapadékos az időjárás, akkor a hagyma nehezen érik be, száradó levele lédúsabb marad, s a hagymafej nyaki része nem záródik jól. A leveleken megtelepedett kórokozók a hagyma nyaki részén keresztül a húsos pikkelylevelekbe jutnak, és ott szétterjednek (rothadás a hagymafej nyaki részén).

A kórokozók az ép külső száraz buroklevélen át nem hatolnak be, mert a buroklevél sejtnedve e gombákat gátló anyagot tartalmaz. Ha azonban a hagymát felszedés után sokáig napon szárítják, és a vékony buroklevelek felrepednek, vagy felszedéskor a hagymafejen sérülések, zúzódások keletkeznek, akkor a sebek a kórokozók behatolásához nyitott kapuként szolgálnak. Ilyenkor a rothadás a hagymafej oldalán látható.

 

A hagyma aszpergilluszos betegsége

A hagyma külső száraz buroklevele alatt, sorokba rendeződve vagy elszórtan, apró fekete konídiumtartó csoportok láthatók, amelyek a felületről letörölhetők.

A kórokozó az elhalt növényrészeken rendkívül hosszú ideig életképes, sőt szaporodni is tud rajtuk. Konídiumai a felszedéskor kerülnek a hagymára. A kórokozó hőmérsékleti igénye rendkívül magas. A szabadföldről a tárolóba kerülve a magas hőmérséklet hatására elszaporodik a nyirkos felületű hagymákon.

 

A hagyma fuzáriumos rothadása

A hagymafejen a tünetek az alapi részen, a tönkön jelentkeznek. E tüneteket tönkrothadásnak nevezzük. Ilyenkor az alapi rész enyhén megpuhul, és a húsos levelekbe húzódó világosbarna elszíneződés látható. A hagyma alapi részét fehér, majd rózsaszín bevonat takarja. A hagyma később mumifikálódik.

 

Védekezés a betegségekkel szemben

Tulajdonképpen csak megelőzni tudjuk e betegségeket, méghozzá azzal, ha betartjuk a felszedés és a tárolás helyes menetét.

Arra kell törekedni, hogy a hagyma felszedése mindenképp még a száraz, csapadékmentes időszakra essék. A hagyma felszedését akkor kell megkezdeni, amikor a növekedése már befejeződött és lombja leszáradt.

Felszedés után a hagymafejeket száraz, csapadéktól védett területre rakjuk, és ott szétterítve szárítjuk. A szárítás után következik a hagymák növényi maradványoktól és talajtól való megtisztítása, majd a tárolásra alkalmatlan példányok kiválogatása, eltávolítása. Csak ezután kerülhetnek a hagymák a tárolóhelyiségbe. Az idősebb korosztály régen az úgynevezett „sonkahagymát” felfűzte és felakasztva tárolta. Manapság már igen kevés háztartásban tárolják így a hagymát, a legtöbb háziasszony szétterítve a padon, vagy ládákba rakva tartja. A tároláshoz igyekezzünk minél hűvösebb helyet keresni a hagymának.

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza