Vasárnapi üzenet: 2019. november 17.

2019. november 17., 09:50 , 981. szám

A gazdag, aki bíborban és patyolatban járt és a koldus Lázár

Pünkösd után a 22. vasárnap görögkatolikus egyházunk Szent Lukács evangéliumából olvastat fel. A példabeszéd, melyet Jézus mond el, egy gazdag úrról és egy szegény emberről szól, akit Lázárnak hívtak. Itt meg is állhatunk egy kicsit, és feltehetjük a kérdést: vajon Jézus miért nem nevezi meg a gazdag személyt? A válasz talán az, hogy Jézus szemében mindannyian gazdagok vagyunk, akik a legcsekélyebb módon is tudunk segíteni egy rászoruló emberen. Milyen érdekes, hogy amikor valaminek a híján vagyunk, rögtön észrevesszük, de ha a másik emberről van szó, ködfátyol ereszkedik a szemünkre és a szívünkre. Egyszerűen nem vagyunk hajlandóak foglalkozni a körülöttünk élő személyek problémáival. A szeretet és az emberség mintha haldokolna, ám a jó hír az, hogy még nem halott. Minden embernek megvan rá a képessége, hogy változtasson helyzetén, hiszen a szabad akarat Istentől kapott ajándék. Isten útján haladva mindennap választás előtt állunk. A kérdés mindig az: kivel hozom meg ezeket a döntéseket? Hallgatok a bennem lakozó lelkiismeret hangjára?

Kérdések sokasága, amelyekre nem azonnal kapunk választ. Térjünk vissza történetünk két főszereplőjéhez, akiknek elérkezik életük vége. Egyikük a pokolba jutott, a másikat viszont az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Az elhunytak elszámoltak az életükkel, és ahhoz mérten kapták jutalmukat. A gazdag ember, midőn a kínok helyén van, megismeri Lázárt, és kéri, hogy küldje el őt szenvedései enyhítésére. Ez viszont lehetetlen, sőt késő van már ahhoz, hogy Lázár segítsen, mert a két hely között hatalmas a szakadék. Földi életükben is megvolt a távolság köztük, hát még most. Figyelemre méltó, hogy a gazdag férfi, ha már magán nem tud segíteni, próbálja testvéreit megmenteni ettől a sorstól. Arra kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt hozzájuk, azonban a válasz ismét nemleges. „Van Mózesük, és vannak prófétáik, azokra hallgassanak.” Az ószövetségi ember számára ez a törvényt és Isten szavát jelentette. Minden eszköz adott az üdvösséghez: törvény, ami megóv minket sokszor nemcsak a másik embertől, hanem saját magunktól is. Gyakran felmentjük magunkat, és másban keressük a hibát, mert így talán könnyebb elviselni mindennapjainkat ahelyett, hogy változásra bírnánk saját életvitelünket. A másik eszköz Isten szava – az élet forrása ott van mindenhol és mindenkiben. Benne élünk és létezünk. Megfáradva és elcsüggedve Hozzá térünk, hogy új erőre kapva erős támasza legyünk egymásnak, hiszen olyan világban élünk, ahol bizonyságot kell tenni nemcsak hitünkről, de arról is, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Pont olyanok, amilyenek a mennyei Atya által voltak a teremtés hajnalán. Harmóniában az Istennel, a természettel és egymással.

A bíborba és patyolatba öltözött gazdag ember és a szegény koldus Lázár története segítsen nekünk abban, hogy megtudjuk, kik vagyunk, és kié vagyunk földi és földön túli életünkben. Kívánom, hogy mindez sikerüljön, és az Isten szeretetében és békéjében találjuk meg egymás szívéhez a boldogság és az öröm útját.

Virág Szabolcs
görögkatolikus papnövendék