Mélyrepülésben a Nép Szolgája – pártja magával ránthatja az elnököt

2019. december 4., 17:19 , 984. szám

Volodimir Zelenszkij elnök támogatottsága fél év kormányzás után még mindig szokatlanul magas az ukrán politikában megszokotthoz képest, de már távolról sem tűnik olyan megingathatatlannak a belé vetett bizalom, mint amilyen az elnökválasztás idején volt, amikor sikerült megszereznie a választók több mint 70%-ának támogatását. A parlament iránti bizalom eközben már-már a szokásos mélységig, azaz a béka feneke alá süllyedt. Márpedig ma a Legfelső Tanácsban egyetlen politikai erő az úr: Volodimir Zelenszkij pártja, a Nép Szolgája (NSZ), vagyis nincs kire hárítani a felelősséget a botrányokért és a melléfogásokért.

Elkeserítő számok

Az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap és a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet november 25-én hozták nyilvánosságra legutóbbi közös felmérésük eredményeit. Ezekből kitűnik, hogy a legutóbbi három hónap során majdnem a duplájára, 13%-ról 24%-ra nőtt azok aránya, aki negatívan viszonyulnak Zelenszkij intézkedéseihez. Ugyanakkor az őt támogató polgárok aránya többé-kevésbé stabil: jelenleg 62%, egy hónappal ezelőtt 64% volt (a felmérés hibahatára 2,3%).

Eközben a parlamenttel szembeni elégedetlenség nyilvánvaló. A Legfelső Tanács munkájával való megelégedettség a válaszadók körében az októberi 53%-ról 19%-kal 34%-ra csökkent.

A „nép szolgáinak” támogatottságát naponta ássák alá az újabbnál újabb botrányok. Hol a korrupció gyanúja merül fel, hol a képviselők személyes üzenetváltásaiból látnak napvilágot kényelmetlen részletek, hol pedig a múltjukról derülnek ki mostanáig elhallgatott, vagy eleddig különösebben nem népszerűsített információk, amilyen például az eltitkolt büntetett előélet.

Legutóbb Zelenszkij kínjában tréfára vette a dolgot, amikor szóba kerültek a parlamenti képviselők:

„Senkinek se mondjátok, de már ezeket is ideje leváltani” – jegyezte meg egy iskolásokkal rendezett találkozón az Ukrajinszka Pravda (UP) szerint, a tréfa azonban meglehetősen erőltetettre sikeredet. Az elnök csapatában pontosan tudják, hogy az államfő meg­ítélése bármikor villámgyorsan követheti a parlamentét, ha így megy tovább.

Az elnök még tartja magát

Az UP által a jelenség okairól megkérdezett szakértők eltérően fogalmaznak ugyan, de tulajdonképpen ugyanazokat a problémákat járják körül. Olekszij Harany, az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap tudományos igazgatója mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenség a választóknak a parlamenthez való viszonyulásával magyarázható. Mindig úgy volt Ukrajnában, emlékeztet a szakértő, hogy az elnök népszerűbb volt a parlamentnél. Ez jellemezte Porosenko, Juscsenko és Kucsma kormányzását is. A parlamenttel szemben mindig is kritikusabbak voltak az emberek, mivel az államfő és a törvényhozás között gyakori volt a szembenállás, a huzakodás a jogkörök felett. Az elnökök ebben a helyzetben kivétel nélkül igyekeztek lejáratni a parlamentet.

Ami a napjainkban tapasztalható, a megszokottnál lényegesen jelentősebb népszerűségbeli eltérést illeti a két intézmény között, azt a jelenlegi választási ciklus sajátosságainak, illetve a Zelenszkij-jelenségnek tudhatjuk be. Az elnök népszerűségének következménye lett ugyanis a Zelenszkij-párt, a Nép Szolgája nagyarányú választási győzelme, melynek eredményeként sikerült egyedül kormányt alakítaniuk. Azóta viszont Zelenszkij környezete sikeresebben dolgozik az elnök arculatán, mint a parlamentén, így nem csoda, hogy az utóbbiak munkájával kapcsolatban nemegyszer a kapkodásról, az ellenzék véleményének figyelmen kívül hagyásáról, a botrányokról szóló hírek jutnak el a választókhoz.

Így, bár az elnök népszerűsége is jelentős mértékben csökkent (a tavaszi mintegy 73%-ról 62%-ra), még mindig több ember fűzi a változásokkal kapcsolatos reményeit az államfőhöz, mint a parlamenthez. Annál is inkább, mivel az elnök számos kezdeményezése bizonyult népszerűnek a lakosság körében, kezdve a rendhagyó, maratoni sajtótájékoztatóval, a szobabiciklin, vagy a Tesla volánja mögött adott nyilatkozatain át, egészen a világhálós kisfilmekig.

Az embereknek azért vannak elvárásaik

Érdekes megvizsgálni, hogy mit várnak az emberek Zelenszkij elnöktől. A szociológusok szerint mindenképpen a prioritások közé tartozik a Donyec-medencei fegyverszünet és a béke (a megkérdezettek 74%-a látja így). Egyértelmű, hogy az elnök igyekszik lépéseket tenni efelé, egyelőre kérdés azonban, hogy milyen áron és eredménnyel.

Ugyancsak elvárják az elnöktől az életszínvonal javulását (51%) és a közüzemi díjak csökkentését (37%). Az ukrajnai rendszerből következőleg a gazdasági és szociális kérdésekhez az elnöknek semmi köze, mindez a miniszteri kabinet hatáskörébe tartozik, ám a téma arra mindenképpen jó, hogy az államfő szükség esetén a felelősséget az esetleges kudarcokért a kormányra hárítsa, amely így egyfajta villámhárítóként szolgál a mostanihoz hasonló feszült helyzetekben, amikor a lakosság konkrét eredményeket vár a kormányzattól.

Külön témaként jelentkezik a lakosság részéről a korrupt tisztviselők megbüntetése (35%). E tekintetben Zelenszkij teljesítményét felemásnak ítélik a szakértők. Az ellenzéki oldal politikai üldözésnek állítja be, ha néha közülük kerül valaki rács mögé, a lakosság azonban egyelőre nem erre figyel. Bár a konkrét eredménnyel – letartóztatással, vádemeléssel stb. – járó ügyek nem túl gyakoriak, a „nép” ezeket a részsikereket rendre az elnök javára írja.

A strana.ua-nak nyilatkozó Ruszlan Bortnyik politológus szerint az államfő népszerűségének lassú visszaesése több oknak tudható be, és természetes jelenség. Mint rámutatott, Viktor Juscsenko, Viktor Janukovics és Petro Porosenko népszerűsége a megválasztásuk után fél évvel kezdett csökkenni. Valamennyi eddigi ukrán elnök közül Zelenszkijnek volt a legnagyobb támogatottsága megválasztásakor, de korán, már szeptemberben, azaz hivatalba lépése után 3-4 hónappal esni kezdett – ha lassan is.

A jelenség fő oka a szakértő szerint, hogy az emberek kezdtek belefáradni abba, hogy az országban semmi nem változott, vagy nem úgy változott, ahogyan szerették volna, belefáradtak a beváltatlan ígéretekbe. Egy további ok Bortnyik szerint a földreform népszerűtlensége. Miközben a földpiac megnyitását ellenző politikai ellenfeleinek pozíciója erősödött, a piacnyitást szorgalmazó Zelenszkijé érzékelhetően romlott – mutatott rá.

(ntk)

Zelenszkij és a politikai túlsúly ártalmai

Az ukrán elnök számottevő politikai túlsúlyát a pártján belüli konfliktusok ellensúlyozzák – vonja le a következtetést Volodimir Zelenszkij féléves kormányzását elemző írásában a 24tv.ua-n Mihajlo Dubinyanszkij.

A szerző a pozitívumokkal kezdi. Mint rámutat, az új államfő számos negatív jóslatot beteljesített, legalább kettő azonban nem teljesedett be. Az egyik, hogy elszámították magukat, akik a hrivnya elértéktelenedésére vártak a komikusból lett elnök hatalomra kerülését követően. A másik, hogy tévedtek, akik a parlamenti választások után temették a honi politikát arra számítva, hogy a Zelenszkij-féle Nép Szolgája (NSZ) az Egységes Oroszország analógiájává válik, s Volodimir Olekszandrovicsot (Zelenszkijt) Vlagyimir Vlagyimirovicshoz (Putyinhoz) hasonlították.

„A gyakorlatban az ukrán monohatalom kimeríthetetlen politikai hüllőtárrá vált. Egymást érik a kompromittáló bizonyítékok kiszivárogtatásával járó hangos belső botrányok. Az NSZ fantomszerű egysége foszladozik a varratok mentén. A Ze által kinevezettek rivalizálását már lehetetlen leplezni. A szenvedélyek olyan fokon izzanak, hogy még a Bohdan fogáról szóló hírek is, amelyet állítólag a Bakanovval folytatott verekedés során vertek ki, teljesen hiteleseknek tűntek, és a kárörvendő kommentátorok készpénznek vették” – ecseteli a helyzet abszurditását Dubinyanszkij.

Szerinte nem véletlen, hogy éppen így alakulnak az események. Mint rámutat, Ukrajna továbbra is nagyon összetett és heterogén matéria. Társadalmunk versengő klaszterekből és befolyási csoportokból lett szőve, számos – politikai, gazdasági, ideológiai – érdek fonódik össze benne. Azok a kísérletek, hogy az országot egyetlen sablonba szorítsák, amivel Janukovics, majd Porosenko is megpróbálkozott, kudarcot vallottak. A csábító „a győztes mindent visz” formula számunkra nyilvánvalóan ellenjavallott – állapítja meg a szerző.

„Az ukránhoz hasonló társadalmi szervezet a racionális fékek és ellensúlyok rendszerét igényli. A hatalmi ágak valódi szétválasztását. Független intézményeket. Mindazt, ami korlátozza valamennyi nyertes csapatot és biztosítja az érdekek egyensúlyát. Ami a jól szervezett Nyugaton megvan, és ami Ukrajnában nem volt, nincs és nem várható a közeljövőben” – írja.

„A természet azonban nem tolerálja az űrt. Ahol nincsenek utak, de objektíve szükség van rájuk, a helyüket görbe, alig kitaposott ösvények veszik át. Ahol pedig nincsenek intézményi fékek és ellensúlyok, de objektíve szükség van rájuk, a helyükre a spontán egyének közötti küzdelem lép. 2019-ben az ukrán győztesek az elképzelhető legteljesebb hatalmat kapták meg a választóktól. És most ezt a ferdülést a győztes táboron belüli vad verseny kompenzálja” – mutat rá Dubinyanszkij.

Szerinte a parlament szerepét nem sikerült kiiktatni, mert a „nép szolgái” között egyre nő a zűrzavar. A „vasbeton” hatalmi vertikum nem épült ki a fokozódó hivatalközi ellenségeskedés miatt. Nem sikerül a Bankovaját az egyetlen döntéshozó központtá változtatni, mivel az elnöki hivatal a klánok közötti csatározások helyszínévé vált. „Kívülről nézve visszataszító, ami történik, de ez csupán az új kormány által kapott aránytalanul jelentős szabadkártya tükröződése” – véli.

„Természetesen ellene vethetik, hogy mindez Zelenszkij és társai személyes tulajdonságainak következménye. Bezzeg, ha a kormányzó csapatot közös értékek egyesítenék! Ha az NSZ nem véletlenszerű emberek gyülekezete lenne, hanem egy igazi ideológiai párt! Ha az elnöknek a kezdetektől világos cselekvési programja lett volna! Akkor minden más lenne!

De felmerül a költői kérdés: szerezhetett-e egy összekovácsolt ideológiai párt egypárti többséget a valóságos Ukrajnában, amely sokarcú és tele van ellentmondó érdekekkel? És vajon szerezhetett-e egy egyértelmű programmal rendelkező jelölt, aki nem törekszik tetszeni mindenkinek, 73%-ot az ukrán választásokon?” – zárja írását Mihajlo Dubinyanszkij.

(zzz)