Karácsonyi üzenetek

2019. december 24., 08:07 , 986. szám

Teremjük-e Isten országának gyümölcseit?

Az ünnep alkalom az imádságra, a hitvallásra, a szövetség megújítására, a Krisztus iránti hűség megtartására.

Textus: Mt 21, 33–46

Vezérige: Mt 21, 43

Jézus példázatot mond a főpapok előtt a gonosz szőlőművesekről. Egy gazda szőlőjét szőlőmunkásoknak adta ki, amíg ő távol volt. Feladatuk volt a gondozás és a termés beszolgáltatása. Viszont nem ezt tették. Megverték, megölték és megkövezték a gazda szolgáit, még a saját fiát sem kímélték.

A bibliai példázat valós életképekkel mutatja be az ember és Teremtője kapcsolatát. A Teremtő oldaláról gondos előkészítés, élettér és alkotási lehetőség adatik elsőként az embernek. Aztán türelem és áldozathozatal tapasztalható. A gazda elvárása jogos és teljesíthető.

Az ember él a lehetőségekkel, sőt visszaél vele, mert nem mondja, hogy nincs, nem termett, hanem az fogalmazódik meg benne, hogy nem adom. Ezért gúnyol, gyaláz, gyilkol! Mert mindent magának akar! Független akar lenni, senkihez és semmihez nem tartozó (ezért vált a bűn rabszolgájává). A példázat utolsó verseiből kiderül, hogy Jézus a főpapok füle hallatára mondja el tanítását, és ők meg is értették azt.

Izráel megkapott mindent, akárcsak a munkások, de nem teremték meg a gyümölcsöket sem az imádatban, sem a tiszteletben, sem a hűségben. Ezért elvétetett tőlük az Isten országa, és pogány népeknek adatott az új szövetség. „Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, aki megtermi annak gyümölcsét”(45. vers).

Az Újszövetség kora, a 2000 éves kereszténység, Európa hitélete 1500 éven keresztül – és megújulva, felfrissülve 500 éves protestáns tudattal is – megkapta azt a lehetőséget, feladatot, amit az Isten országának jelenléte biztosított.

Ha egy példázatot hallunk, akkor mindig az a kérdés, hogy vajon kinek is szól ez a példázat. Akkor, ott a főpapok értették, hogy Jézus nekik beszél. Ma vajon azok, akik hallják, olvassák ezt a példázatot, gondolnak-e arra, hogy azért maradt fent és hangzik el szószékekről vagy olvasható újságban, mert Isten a régi példázatokon keresztül a mai embernek is üzen? El kell, hogy gondolkodjunk azon – nem ítélkezve és másokra mutogatva –, hogy a kereszténynek mondott Európánk megtermi-e az Isten országának a gyümölcseit?

A mai társadalom mennyire tartja fontosnak a Szentírás tanítását, mennyire jelenik meg a politikai és társadalmi életben a bibliai erkölcs, az Isten tisztelete, törvényeinek, rendeléseinek megtartása, és a megpróbáltatás idején az alázat és a hűség? Elgondolkodtató, hogy 2019 karácsonyán az európai lakosság 5-10 százalékának az ajkán legalább egy alkalommal elhangzik-e a Szent­este megnevezése vagy az üdvözítő szó! Hányan mondják ki egyáltalán azt a nevet, hogy Jézus Krisztus? Ha őszinték, azok is megdöbbennek, akik egyházi körökben forognak, vagy Kelet-Európa konzervatívabb országaiban élnek. Hol tartunk? Hol tartok? Keresztény vagyok? És ez miben nyilvánul meg? Számolok azzal, hogy van Isten országa? Isten országának gyümölcseit megtermi az életem? Imádom, dicsőítem, tisztelem, engedelmeskedek az Istennek? Megtartom törvényeit és rendeléseit? Hűséges bizonyságtevője vagyok  Krisztusnak?

Ha megbújunk olyan fogalmak mögött, mint társadalom, közösség vagy egy nemzet, akkor sosem hangzik el a személyes hitvallás, felelősségteljes megnyilatkozás. Ilyenkor nem megszemélyesíthető az öröm, a bánat és a felelősség. Pedig egy társadalom vagy közösség élete olyan, mint amilyen az ezt a közösséget alkotó személyek élete. Ezért ezt az üzenetet úgy kell olvasnunk, hogy – mikor feltesszük a kérdést, kinek szól ez a példázat – amikor Jézus azt mondja nektek, mi magunkra értve azt mondjuk: nekem. S amikor azt mondja Jézus, hogy elvétetik tőletek, akkor magamra nézve én úgy értem, hogy elvétetik tőlem az Isten országa. Azért, mert a személyes hitéletünkben nem teremnek meg az Isten országának a gyümölcsei.

Jézus korában, ugyanúgy, mint ma, minden kellett az embernek. Ahogy a példázatbeli munkások is mindent maguknak akartak. A jogosan a gazdának járó részt nem akarják odaadni. Ezért akkor, ott, a döntő pillanatban azt kiabálták: „Feszítsd meg!” A középkori egyház – a saját dicsőségét, hírnevét keresve, a hatalomhoz ragaszkodva – mellőzte Krisztust, a Neki járó tiszteletet, engedelmességet és hűséget. A reformáció ideje alatt nagyon sok minden megváltozott. Egy nagy ajándék volt az egész világ számára a hit megújítása, a Szentírás igazi biblikus értelmezése és megélése. Elteltek az évek, évszázadok. A reformáció áldásait, vívmányait élvező Európa újra mindent magának akar. Dicsőséget, hatalmat (szabadságot). Ma nem azt kiáltják, hogy feszítsd meg, hanem azt mondják, hogy a hit magánügy, nem kell arról annyit beszélni, és azt sugallják, hogy felejtsd el. A keresztyén ünnepeket megpróbálják más tartalommal megtölteni. Az adventi időszak új jeles napokkal tündököl, mint a Black Friday, különböző akciók, leárazások. Jézus születésének ünnepét gúnyosan, nemzetektől függetlenül X-mas-nek nevezik. Vajon ez a társadalom megtermi-e az Isten országának gyümölcseit?

Hiszem, hogy Isten országa még velünk van, mert erről még beszélhetünk, írhatunk, olvashatunk. 2019 karácsonyán Isten kegyelme még megtapasztalható, ezért kérem, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, imádságban kérje Isten segítségét, hogy megváltozzon az élete. Valódi hívő, Krisztust követő, hűséges, Istent magasztaló ember legyen.

Áldott mennyei állampolgárságot kívánok!

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke

 

 

Karácsony ünnepe az engedelmesség gyümölcse

Józsefnek „megjelent álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.« (...) József erre fölébredt álmából, és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta.”

(Mt 1,18–21)

Jézus Krisztus születésének megünneplése évről évre lehetőséget ad számunkra, hogy elmélyüljünk ebben a titokban, mely ugyanakkor meghaladja értelmünket. Hogyan foganhatott Szűz Mária a Szentlélektől? Számunkra ez itt a földön hittitok marad. Emberi módon gondolkodva Szent József sem tudta megérteni ezt a titkot, így tehát elhatározta, hogy elbocsátja Máriát, azaz felbontja vele a jegyességet. Ám alighogy ezt elhatározta, Isten angyala szólt hozzá, hogy a gyermek a Szentlélektől van, és Ő a megígért Megváltó. Így tehát József kinyilatkoztatást kapott arról, ami meghaladta értelmét, ő pedig úgy tett, ahogy Isten angyala parancsolta neki.

Ebben az eseményben megláthatjuk Szent József egyik legfontosabb jellemvonását: az Isten iránti engedelmességet. Beleegyezett valamibe, amit talán nem nagyon értett, de mivel jelet kapott Istentől az angyalon keresztül, határozottan teljesítette azt, amit Isten rábízott!

Ha az egész Szent Családra tekintünk, láthatjuk, hogy ez a tulajdonságuk – az ISTEN IRÁNTI ENGEDELMESSÉG – életük középpontja. Ennek a jellemvonásuknak köszönhetően tudták, hogyan maradjanak mindig egységben Istennel, hogyan éljenek a mindennapokban, hová menjenek, hogyan kapjanak meg minden szükséges kegyelmet minden élethelyzetre. Ezt a tulajdonságukat ápolták leginkább életükben, emiatt voltak készek odaadni még a legértékesebbet is – az életüket.

Az Isten iránti engedelmesség – az Istennel való egység. Aki nem hallgat Istenre, a saját elképzelése szerint él, annál megvan a veszélye annak, hogy még a jó dolgokat sem az isteni gondviselés tervével összhangban fogja tenni. És ha nem az Istennel való egységben cselekszik, tettei a rossz gyarapodásának és a jó elhanyagolásának okaivá válhatnak. Azonban ha valaki már úgy él, hogy folytonosan arra figyel, hogyan vezeti őt Isten Igéje, akkor mindig jó döntéseket tud hozni. Ez az embernek örömet hoz az életébe, a környezetének pedig áldást. Ahhoz, hogy megtanuljuk hallani Isten hangját, Isten Igéjét, a Szentlélek sugallatait, Isten angyalainak hangját, fontos, hogy megismerjük és jól megtanuljuk, hogyan szól az Isten. Ebben segít minket a Szentírás, a Biblia, melyben össze vannak gyűjtve mindazok az események, melyekben Isten az emberekhez szólt, és az is, amikor maga Isten szólt hozzánk különleges módon, Jézus Krisztus által, mely az evangéliumokban van megírva. Szent József és Szűz Mária is nagyon jól ismerték az üdvtörténetnek ezeket az ószövetségi eseményeit.

Kedves Testvéreim Krisztusban, őszintének és becsületesnek kell lennünk önmagunkkal, hogy vajon arra törekszünk-e, hogy meghalljuk, amit Isten személyesen nekünk mond életünkben, és hogy mennyi erőfeszítést teszünk abba, hogy azt, amit meghallottunk, teljesítsük is. Mert ha egy keresztény még nem az Isten iránti engedelmességet tekinti élete alapelvének és nem abban él, akkor az még sötétségben és homályban jár. Hiszen Isten igaz embereit arról ismerjük fel, hogy azon az úton járnak, melyen Jézus vezeti őket, és amelyen a mennyei Atya akaratát keresik, és meg is teszik azt.

Majnek Antal megyéspüspökkel együtt arra buzdítunk benneteket, hogy mindennap hallgassátok-olvassátok Isten Igéjét! Tegyétek az első helyre mindennapjaitokban Isten szavának hallgatását. Kívánjuk nektek, hogy a karácsonyi ünnepek alatt különösen is világossá váljék számotokra az, hogy a Megváltó eljövetele és mindaz a jó, melyet Tőle kaptunk, Szűz Mária és Szent József engedelmességén múlt. Tanuljuk meg egyre jobban meghallani és felismerni az Ő hangját! Mert csak így tudjuk elfogadni mindazt a jót, amit Isten szüntelenül ad nekünk, és így lehetünk a közvetítői azoknak a javaknak, melyeket Isten az Ő gondviselésében rajtunk keresztül adni akar ennek a világnak!

Töltse be életeteket egész évben az az öröm, melyet Jézus Krisztus hozott nekünk!

Áldott, kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Lucsok Péter Miklós OP
munkácsi római katolikus segédpüspök

 

 

Krisztusban kedves Testvérek!

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

A 2019.  esztendőben egyházunk, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye illegalitásból történő kijövetelének 30. évfordulóját ünnepeljük. Ennek az ünneplésnek a csúcsa volt a Szent Péter apostol sírjához való zarándoklat Rómába, 2019. december 8–14. között. Ott lehetőségünk volt a Santa Maria Maggiore-bazilikában szentliturgia bemutatására, illetve a Szent Péter-bazilikában a szentatyával, Ferenc pápával való különleges találkozásra, audienciára, miután ott hálaadó liturgiát mutattunk be. Újra és újra meggyőződhettünk róla, hogy az Úr hűséges, és Ő az, aki életünk történetét irányítja. Még azoknak az eseményeknek is értelmet ad, amelyek nehezek, amelyeket nem tudunk elfogadni és megérteni. Mindent jóvátesz, és letörli fájdalmaink könnyeit.

Jézus Krisztus születése, Isten Fiának a földre való lejövetele, a karácsony légköre telve van emberi oldalról az elesettséggel és az elvetettséggel, Isten oldaláról pedig a megalázkodással és kicsinnyé válással.

Kedves Testvéreim, Isten Fia kisgyermekké lett, akit jászolba fektettek, hogy mindnyájunknak megmutassa, hogy Ő az egyetlen és igaz táplálék és gyógyszer minden szomjúságunkra, kívánságunkra és nehézségünkre. Ezért törekedni a Vele való személyes találkozásra, mint azt Ferenc pápa is kérte tőlünk a római audiencián, mindennapi és állandó szükségletünk.

Ezért kívánom mindnyájatoknak, hogy a karácsonyi ünnepek segítsenek megújítani ezt a találkozást, és meglátni Istennek azt az örök kívánságát, hogy az örömteli és boldog gyermekeivé váljunk.

Karácsony ünnepének alkalmából kívánok mindnyájatoknak, Krisztusban kedves Testvérek, örömöt, szeretetet és egyetértést. Családjainkban is tündököljön fel a betlehemi éjszaka fénye, Krisztus világossága legyen jelen közöttünk.

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Krisztusban:

Milán munkácsi püspök
Nílus segédpüspök