Báró Perényi Zsigmond hivatali és közéleti pályája

Egy főnemes a reformkori liberális ellenzék oldalán

2020. január 18., 13:15 , 989. szám

Magyarország XIX. századi története, a reformkor, a polgári átalakuláshoz vezető forradalom, a vívmányokat megőrizni vágyó szabadságharc számos jeles személyt, politikust hozott elénk. Azonban még ezek között is kiemelkedő báró Perényi Zsigmond, aki több évtizeden keresztül a korszak különböző folyamatai között is fontos szerepet játszott. Perényi részt vett a napóleoni háború idején összehívott országgyűléseken, tevékenyen részt vett a reformkori országgyűléseken, majd az 1848–1849-es első népképviseletei országgyűlésnek is központi személyisége lett. Szinte példa nélküli, hogy kilenc országgyűlésen vett részt, hol az alsótábla (alsóház), hol a felsőtábla (felsőház, vagy főrendiház) munkájában, végül pedig, a szabadságharc idején a felsőtábla elnöki feladatait is végezte. E hosszú pálya azonban nem mellőzte részéről a szűkebb pátriának, a szülőföldjének a támogatását, fejlesztését sem. Hivatali pályáját Bereg vármegye főjegyzőjeként kezdte, majd ugyanitt az országos jelentőségű feladatai mellett másod-, majd első alispán is volt, később pedig Ugocsa vármegye főispánjaként is tevékenykedett.

A Perényiek régi, nagy múltú család, amelynek birtokai voltak szerte Északkelet-Magyarországon, többek között a mai Kárpátalja területén, az akkori Ugocsa, Bereg és Ung megyékben is. Első ismert ősük Dobos János fia, Dobos Orbán volt, aki 1240-ben II. Andrástól kapta meg az Abaúj vármegyei Perén-birtokot (régies nevén Prini), amelynek nevét fel is vette a család. Az évszázadok során egyaránt kikerült a famíliából nádor, országbíró, koronaőr, főajtónálló, főpohárnokmester, főasztalnokmester, főrendiházi elnök, több katolikus püspök, főispán, székely gróf. A család két fő ágát tartják számon, a báróit és a nádorit. Ugocsa vármegyében a nagyszőlősi birtokot 1399-ben kapta meg Perényi Péter Zsigmond királytól a török ellen vívott harcokban nyújtott segítségéért. A Perényiek kezére került Nyaláb-vár a család tulajdonában a térség egyik kiemelkedő műveltségi központjává vált, amelyben Komjáthy Benedek magyarra fordította Pál apostol leveleit. Munkáját 1533-ban Krakkóban nyomtatták ki, és ezt tartjuk az első teljes szövegében magyar nyelvű nyomtatott könyvnek.

Báró Perényi Zsigmond a család ma már Beregszászhoz tartozó Beregszászvégardóban álló kúriájában született 1783. november 18-án. Zsigmond édesapja, báró Perényi István 1780-ban Bereg megye táblabírája volt, 1805–1809 között Ung vármegye főispáni helytartója és hétszemélyes táblai ülnök. Édesanyja Horváth Éva bárónő volt. Szülei gyerekkorától kezdve a legjobb nevelésben és taníttatásban részesítették. Elsőként a nagyszombati convictusba adták, majd Kassán jogi tanulmányokat folytatott. Joggyakorlatait Pesten, majd Pozsonyban folytatta. Tanulmányai befejeztével visszakerült a családi birtokra. Ekkor a Beregszász melletti Beregszászvégardóban lakott, Nagyszőlősre csupán ugocsai birtokainak igazgatása végett látogatott el.

Perényi Zsigmond az 1807-es országgyűlésen már Ung megye követeként vett részt. Hivatali pályáját 1808-ban kezdte Bereg megye főjegyzői tisztségének betöltésével. 1811-ben viszont már Bereg megye követe, ez évben másodalispán is lett, majd 1814-től Bereg megye alispánja. Legfőbb céljának tekintette, hogy a rendszeresen megadóztatott nép helyzetén segítsen, kezdettől fogva támogatta az örökváltság és a jobbágyterhek enyhítését. Az 1811–1812-es országgyűlést követően feljelentést, tettek ellene, amely alapján királyi biztosi vizsgálat indult. Ekkor háttérbe húzódott, de pár év múlva a magyar politikai életben is változás következett be. Az 1825–27-es országgyűlésen is Perényi volt az egyik követe Beregnek. A főrendiház tagjaként is ott lehetett volna Pozsonyban, azonban – bár nem egyedülálló, de mégiscsak rendhagyó módon – a megyei képviseletet tartotta előrébbvalónak. Valószínűleg az alsótábla politikai keretei között érzett nagyobb lehetőséget a fejlődés előmozdítására. Többször felszólalt az alkotmány védelmében, a magyar nyelv, a nemzeti kultúra, tudomány érdekében. Kiemelten fontosnak látta az ifjúság magyar nyelvű nevelését. Ezt támasztja alá Széchenyi egyik naplóbejegyzése is, amelyben leírja, hogy milyen „a magyar szívet gerjesztő beszédet tartott” ezekről Perényi 1825 szeptemberében.

Perényi Zsigmond hírneve az országgyűlést követően tovább nőtt, amit Kölcsey Ferenc meghívása is bizonyít a Szatmár vármegyei tisztújításra készülve. Perényi ismerte Kölcsey munkásságát, amely többek között Bay Györgyön, Bereg megye főszolgabíróján keresztül jutott el hozzá. Kapcsolatuk mindvégig megmaradt, amelyet bizonyít az is, hogy a költő sírjánál 1840-ben Perényi látogatást tett. József nádor is tisztelte Perényit hazafiasságáért és annak ellenére, hogy az ellenzékiek soraiban volt, mégis közhivatalt kínált fel számára. Ezzel az országgyűlés berekesztése után a báró kilépett a politizálás megyei keretei közül. 1827–1829 között a „rendszeres munkálatokat” (operátumok) ellátó bizottság tagja volt. A bizottság, bár komoly eredményeket a modernizálás érdekében nem tudott elérni, javaslatai a vármegyék közgyűlései elé kerülve a polgári reformok vitaindító anyagaivá váltak.

1830-ban elfogadta a Magyar Királyi Helytartótanácsnál felkínált állást, s a katonaság ellátásával foglalkozó tartományi bizottság aligazgatója lett. A Helytartótanács gyakorlatilag az ország legfőbb kormányzati szerve volt. A báró azért fogadhatta el a hivatalt, mert úgy érezte, ezekben az időkben egyre inkább teret nyernek az országban azok az erők, amelyek az ország és a nemzet fennmaradásáért és fejlődéséért küzdenek, nem mellesleg az anyagi helyzete javulását is remélhette ettől. Regisztrálhatóan megnövekedett a báró vagyona és presztízse is. Erről tanúskodik birtokainak gazdasági fejlődése. Ezekben az időkben építették fel a dédai timsógyárat, amely a környéken lévő két bányából származó timkövet dolgozta fel. A gyárban évente kb. 3200–3500 mázsa jó minőségű timsót gyártottak.

A Helytartótanácsnál töltött hivatali ideje alatt tört ki Magyarországon a kolerajárvány. 1830 végére érte el a kolera Magyarország határait Oroszország felől Galícián keresztül. A Helytartótanács két királyi biztost jelölt ki a Trencséntől Brassóig terjedő határszélre a járvány feltartóztatására. A betegség átterjedése meggátolni látszott, ezért a biztosokat visszahívták. Majd 1831 júniusában ismét felütötte a fejét a betegség, ezután az egész országot körzetekre osztották, ezek élére pedig ismét egy-egy királyi biztost neveztek ki, hogy a járványt feltartóztassák, a szükséges védelmi és ellátási feladatokat irányítsák. Perényi Zsigmond a Galíciával határos terület, Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegye élére kinevezett királyi biztos lett. Minden lehetséges módon igyekezett a járvány terjedését megelőzni, de az csakhamar eljutott Magyarország belső területeire is.

Az 1832–1836-os ország­gyűlésen Perényi születési jogon vett részt a felsőtábla munkájában a liberális ellenzék tagjaként. Az abszolutizmussal szemben védelmezte a rendi alkotmányosságot, de támogatta az alsótábla társadalmi kezdeményezéseit is. 1834-ben a közigazgatási pályát felcserélte az igazságszolgáltatásival. Kinevezték a Hétszemélyes Tábla bírájává, amely korabeli legfelső bírói fórum. Részt vett Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos perének fellebbviteli tárgyalásában. Wesselényi esetében a felmentésre, Kossuth perében pedig a legenyhébb büntetésre szavazott. 1835-ben megkapta Ugocsa megye főispáni tisztét, annak ellenére, hogy az országgyűlésben az ellenzék oldalán szerepelt. 1835-ben az újonnan megalakult Magyar Tudományos Akadémia is igazgatótanácsának tagjává választotta. Az MTA oldalfalán ma is látható a Holló Barnabás készítette dombormű, amely az 1825–27-es országgyűlés legfontosabb alakjait ábrázolja.

Az 1839–40-es diétán is részt vett, de az 1843–44-es országgyűlésen volt a legaktívabb Perényi. Támogatta a magyar nyelv hivatalossá tételét, kiállt a szabad királyi városok elavult rendszerének rendezése mellett, támogatta az alsótábla ellenzéki feliratait, szorgalmazta a vallási viszálykodás megszüntetését, kiállt a lelkiismereti szabadság mellett. Fontosnak tartotta a közlekedési viszonyok fejlesztését. Úgy gondolta, hogy ez az egyik legfőbb kerékkötője a megye gazdasági és kereskedelmi helyzetének. A hivatalviselőkkel szembeni általános ellenzéki bizalmatlanság ellen is síkra szállt, sőt igyekezett megvédeni a főispáni méltóságot is. Mint vallotta, „mert én ugyan főispán vagyok, de soha meggyőződésemet a kormánynak nem adtam el, és a kormánynak nézetét ott pártolom, ahol igaza van”.

Az Apponyi-kormány adminisztrátori rendszerének kiépítése következtében, valamint az országgyűlési tevékenysége miatt, illetve a Hétszemélyes Táblai teendőire hivatkozva felmentették Perényit Ugocsa megye főispáni tisztségéből. 1847-ben részt vett az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozáson. A Nyilatkozat követelte a felelős kormány kinevezését, a közteherviselést, a népképviseletet, a törvény előtti egyenlőség bevezetését, a kötelező örökváltság elrendelését és az ősiség eltörlését. A tervezett miniszterjelöltek között rendre szerepelt Perényi neve. A terjesztett röpiratok igazságügyi-miniszter-jelöltként, majd Batthyány a király személye körüli miniszteri pozícióban látta volna szívesen. Végül nem vállalta a miniszterséget.

Az országgyűlés felsőházának másodelnöke lett, Majláth György elnök távollétében vezette azt. Tagja volt az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, rendszeresen beszámolt a hadihelyzet alakulásáról. Követte az országgyűlést és a kormányt Debrecenbe, Szegedre, majd Aradra is. Perényi a kezdetektől támogatta Kossuthnak a Habsburg-ház trónfosztására vonatkozó indítványát. 1849. április 24-én Almásy Pál képviselőházi alelnök, Szacsvay Imre képviselőházi jegyző mellett a felsőház másodelnökeként aláírásával hitelesítette a Függetlenségi Nyilatkozatot. Báró Perényi Zsigmond nem kívánta a forradalmat, de miután elkerülhetetlenné vált, inkább kész volt meghalni, mintsem a haza iránti hűtlenséggel kivonni magát belőle. Az augusztus 13-ai világosi fegyverletétel után a Bohus-kastélyban tartóztatták le és Pestre szállították. 1849. október 24-én reggel Szacsvay Imre képviselőházi jegyzővel és Csernus Manó miniszteri tanácsossal együtt végezték ki a pesti Újépület falai mellett. Gyászolta családja, a külföldön bujdosó és a hazában maradt minden hazafi. Kossuth Lajos ezt írta róla: „Neked, te kimagasló alak, ki abból az időből egyedül állasz, neked leborulok emléked előtt… Mesterem!”

A báró sírja a budapesti Fiumei úti (Kerepesi úti) temetőben található, ezt vésték föl rá: „Meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette”. Személye a történelmi emlékezet számára talán valamelyest a háttérbe szorult a korszak többi kimagasló alakjához képest, de szülőföldjén máig őrzik emlékét. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az 1848–49-es szabadságharc áldozatai, az aradi vértanúk gyásznapján megemlékezéseit évről évre a nagyszőlősi Perényi-szobornál és a Beregszászvégardóban található szülőházánál tartja.

Dancs György,

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola,
Történelem és Társadalomtudományi Tanszék