„Aranyos” ügyeink

Olvasói levél

2020. január 21., 18:20

Az alábbi, szerkesztőségünkhöz érkezett levelet változatlan formában közöljük.

 

December folyamán számos kárpátaljai hírportál és hetilap is beszámolt arról, hogy a Beregszászi Járási Tanács 2019. december 13-án foglalkozott a muzsalyi aranybánya meddőhányóinak felszámolásával. A témával kiemelten írt a Kárpátalja hetilap, a Holos Karpat, illetve a Mukachevo.net is. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az utóbbi hírportálon megjelent beszámoló köszönő viszonyban sincs azokkal a tényekkel, amelyek a tanácsülésen elhangzottak. A Beregszászi Járási Tanács ülésének napirendjén az alábbi kérdés szerepelt: „Про загальний екологічний стан Мужіївського родовища поліметалевих руд та прилеглих до нього територій, можливі шляхи утилізації та ліквідації рудних відвалів та хвостосховищ золоторудника”, ennek megvitatása során a képviselők meghallgatták a megyei közigazgatási hivatal illetékes főosztályának beszámolóját, amelyet a testület 432. sz. határozatával tudomásul vett. Az információ ugyan számos fontos megállapítást tartalmaz, azonban szó sincs arról, hogy a képviselők (egy kivételével) igennel szavaztak volna „a tavasszal induló bánya meddőhányóinak átmosására”.

Mivel az aranybánya, illetve a meddőhányók kérdése már nem egy esztendeje foglalkoztatja a beregvidéki polgárokat, fontosnak tartom tisztába tenni, hogy mi is hangzott el, s abból mi a valóság (netán feltételezés). Az anonim tudósítás szerzőjének állításával ellentétben nem pánikot akartam kelteni a Beregszászi járás lakossága körében, hanem tájékoztatni szerettem volna a járás lakosságát, hiszen egy képviselőnek ez a kötelessége és feladata. Kicsit furcsa, hogy a szerző ugyan cáfolja, de semmit sem idéz (illetve cáfol) a „házi” kutatásaim, illetve számításaim eredményeiből. A lényeg: „a képviselő (mármint én) nem értve a kérdést, kérte a jelenlévő képviselőket és a járási tanács elnökét, hogy forduljanak Ukrajna elnökéhez és miniszterelnökéhez, hogy az állami költségvetésből különítsenek el pénzt a muzsalyi aranybányából kitermelt meddőhányó felszámolására, amelynek a mennyisége 164 000 tonna/168 000 m3/2500 vagon (1 vagon = 60 tonna).

Miért lett volna ez fontos? Azért, mert a Zakarpatpolimetali (Закарпатполіметали) állami vállalat volt, így az állam kötelessége, hogy semlegesítse a ránk hagyott szennyező anyagokat és felszámolja a meddőhányót. Az elhangzott tájékoztató szerint a folyamat az Avellana Gold nemzetközi befektető társaság egésze alatt zajlik majd, amely megbízta a Karpatszka Rudna Kompanyija (Карпатська Рудна Компанія) részvénytársaságot, hogy végezze el a munkálatokat. Felettébb érdekes, hogy a cég már nemcsak a muzsalyi aranybányát akarja kitermelni, hanem a beregszászi és kovászói aranylelőhelyeket is (ez, illetve számos adat, amelyekről a lenti „házi feladatban” kiindultam a vállalat által kiadott négyoldalas színes tájékoztatóban olvasható). Eszerint a Karpatszka Rudna Kompanyija minden speciális engedéllyel rendelkezik arra, hogy három szakaszban elvégezze a rábízott feladatokat:

1. A meddőhányó felszámolása (168 000 m3/164 000 tonna/2500 vagon). A vállalat képviselője azt mondta, hogy 1 m3 kőzet vízzel való átmosására 4000 liter vízre van szükség. 164 000 tonna kőzet х 4000 l víz = 656 millió l vízre van szükség maximum. Ennek a vízmennyiségnek a 80 %-át visszaforgatják a rendszerbe, de mindig 20 % tiszta vízre van szükség, ami egyenlő 130 millió liter vízzel. A cég szerint a semlegesítéshez 3 évre van szükség, a befektetés összege 5 millió dollár.

2. Felújítása és felépítése egy új bányának, korszerű módszerekkel. A kitermelés mennyisége 500 000 tonna évente. Ez három év alatt 1 500 000 tonna/25 000 vagon. 1,5 millió tonna х 4000 l víz = 6 milliárd liter víz, ennek a 20%-a tiszta víz (1 200 000 000 l). A munkálatok elvégzéséhez 3,5 évre van szükség, a befektetés összege 140 millió dollár.

3. Geológiai feltárás és a tartalékok mozgósítása. A kitermelés mennyisége 1 millió tonna évente, ez három év alatt 3 millió tonna/50 000 vagon kőzetet jelent. Ennek a mennyiségnek az átmosásához 12 milliárd liter vízre van szükség, ennek a 20 %-a 2 milliárd 400 millió liter víz. A befektetendő összeg megközelítőleg 20–30 millió dollár.

Összegezve a leírtakat: 4 664 000 tonna kőzet megmozgatásáról (77 500 vagon) van szó, amelynek átmosására kb. 3 milliárd 730 millió liter vízre van szükség. A vállalat a meddőhányó felszámolását kb. 3–3,5 év alatt szeretné elvégezni. A régió szűkös tartalékait figyelembe véve a szükséges vízmennyiség fantasztikus mennyiségnek tűnik.

A megyei közigazgatási hivatal ökológiai szolgálata képviselőjének (aki maga is jelen volt a tanácsülésen) feltettem a kérdést, hogy tisztában van-e azzal, hogy egy tonna ledarált kőzetből csak 5 kg-ot fognak elvinni valahová, ahol kivonják belőle az értékes anyagokat? Azaz minden tonna ledarált anyagból 995 kg a továbbiakban is itt marad nálunk, csak az egyik helyről át fogják pakolni egy másikra (tehát a kimutatásban szereplő 168 000 m3-nyi meddőhányóból kb. 165 000 m3 továbbra is ott marad a muzsalyi aranybánya területén, amelyet a település felett fekvő ülepítőben helyeznek el). Az ökológiai szakember igennel válaszolt a feltett kérdésre.

A Beregszászi Járási Tanács ülésén felhívtam a jelenlévők figyelmét, hogy a fenti három fázis megvalósítása esetén 13 falut (Kovászó, Csetfalva, Bene, Nagymuzsaly, Mezőgecse, Bakta, Macsola, Asztély, Oroszi, Halábor, Badaló, Csoma, Vári) ökológiai katasztrófa fenyegethet. Kb. 15 000 ember maradhat víz nélkül, vagy csak szennyezett vizük lesz, veszélyeztetve a gyümölcs- és zöldségtermesztést, a muzsalyi és benei szőlőtermesztést, és a falusi turizmus. A vízellátás hiányával és a víz szennyezettségével számolhat Beregszász 23 000 lakosa is, akiket a gecsei és baktai földalatti természetes víztározóból látnak el ivóvízzel. Éppen ezért el kell gondolkoznunk, hogy mi fontosabb: az emberi élet vagy egy cég gazdasági mutatói!

Ebből a megfontolásból indíttatva javasoltam tehát a Beregszászi Járási Tanács képviselő-testületének, hogy forduljunk Ukrajna elnökéhez és miniszterelnökéhez, hogy az állami költségvetésből különítsenek el megfelelő összeget a muzsalyi aranybánya területén lévő meddőhányó felszámolására, azután pedig örökre és véglegesen zárják be az aranybánya működését. Azonban ezt a javaslatomat senki sem támogatta.

Mi lehet a megoldás? Szerintem a legolcsóbb és leggazdaságosabb megoldás az lenne, ha a 164 000 tonna kőzetet, amit kitermeltek az aranybányából, ukrán állami támogatásból, megfelelő technológiával visszahordani a hegy gyomrában lévő vájatokba, alagutakba. Vagy elszállítani valahová, ahol megfelelő körülmények között feldolgoznák. Ezután pedig Magyarországi és ukrajnai EU-s pályázat eredményeként felszámolni a meglévő környezeti, ökológiai károkat, és közös (Ukrajna, Magyarország, EU) megegyezés alapján véglegesen bezárni a muzsalyi aranybánya működését.

Bakancsos László,

a Beregszászi Járási Tanács képviselője, az illetékes bizottság alelnöke