Profángate, avagy a tudatlan miniszterelnök esete az árfolyammal

A napokban olyan hangfelvételek jelentek meg a világhálón, amelyeken a miniszterelnök, kormánytagok és a nemzeti bank vezető tisztviselői zárt ajtók mögött pénzügyi-gazdasági kérdésekről, a hrivnya árfolyamának alakulásáról tanácskoznak. Többek között szóba került, hogyan magyarázzák meg az államfőnek a nemzeti valuta feltűnő erősödését. Amikor a felvételek készültek, azaz tavaly decemberben, még senki sem tudhatta, hogy az ügyből kormányválság lesz, amely azonban épp oly bután és értelmetlenül ér véget néhány nap után, ahogyan kipattant.

A múlt szerdán nyilvánosságra került felvételen az Olekszij Honcsaruk kormányfő hangján megszólaló személy egyebek mellett arról beszél, Volodimir Zelenszkij elnökben felmerülhet a gyanú, hogy a dollár árfolyamának gyengülése a hrivnyához képest nem véletlen, valakik jól kereshetnek ezen (kezdve Markarova pénzügyminiszterrel, Porosenko exelnökön át, egészen a Rothschildokig sok név felmerülhet ebben az összefüggésben). A miniszterelnök hangja javasolta a megjelenteknek, találjanak ki egy tetszetős és egyszerű magyarázatot „Ze” számára arról, miért jó az az országnak, ha erősödik a hrivnya.

A tanácskozáson különféle javaslatok hangzottak el ezzel kapcsolatban, kezdve a hízelgőekkel – „mert erős az elnökünk” –, egészen a múlt századi gazdasági elméletekre való hivatkozásig. A legfurcsább azonban talán mégiscsak az volt, hogy végül is a megjelentek közül senki nem szolgált kielégítő magyarázattal a tulajdonképpeni kérdésre, hogy valójában mi is történik mostanság a hrivnyával?

A világháló valósággal felrobbant a felvétel hatására, ezerszám születtek a hol szánakozó, hol ironikus, hol dühös, hol pedig egyszerűen csak keserű kommentek. Különösen tetszett az internet népének a miniszterelnök beismerése, hogy ő jogászként nem ért a gazdasági kérdésekhez, azaz „profán” (innen a botrány egyik népszerű ukrán elnevezése: profángate), az elnöknek pedig „primitív” vagy egyszerű „felfogása”, zavaros elképzelései vannak a gazdaságról.

A leleplezés után Honcsaruk videoüzenettel fordult az országhoz. Kijelentette egyebek mellett, hogy az ellenségek intrikáiról van szó, akik meg akarják állítani a „reformerek csapatát”, ezért terjesztenek „hazugságokat”. Igaz, a felvételek eredetiségét nem vonta kétségbe a miniszterelnök.

Alig néhány órával később a sajtóban felmerült a kormányfő menesztésének lehetősége. Állítólag a kormánypárt, a Nép Szolgája frakciójának Ihor Kolomojszkij oligarchát támogató, a „nyugatbarát” kormánnyal ellenséges képviselői szerették volna elérni, hogy szólítsák fel távozásra Honcsarukot. Ellenfeleik természetesen azt állították, hogy a felvételek nyilvánosságra kerülése Kolomojszkij műve. A Nép Szolgája frakcióülésén szavazásra is bocsátották a kérdést, ám kiderült, hogy a mintegy 150 fős frakcióban alig tucatnyi képviselő szavazott Honcsaruk menesztésére. David Arahamija, a párt frakcióvezetője tovább rontotta a Honcsaruk távozását kívánók hangulatát, amennyiben közölte: „Személyes véleményem, hogy ez [a felvétel] bizonyosan össze lett vágva…”.

A sajtó pártszimpátiáktól függetlenül arról cikkezett az eset kapcsán, hogy Honcsaruk eddigi működésével igazán senki nem elégedett, eltávolítása azonban nehézségekbe ütközne. Miután a parlament tavaly elfogadta a kormányprogramot, a törvényhozás őszig nem kezdeményezheti a kormányfő menesztését, tehát meg kellene győzni őt arról, hogy önként mondjon le. Ez azonban kilátástalan vállalkozásnak tűnik, ismerték el, miután a Nyugat és az IMF egyaránt támogatja a miniszterelnököt.

Ráadásul egészen váratlan irányból is támogatást kapott a „profán” miniszterelnök, amennyiben maga az ellenzékbe vonult exelnök, Petro Porosenko, s az általa irányított bloggerek, az úgynevezett porohobotok is a védelmére keltek. Porosenko a külföld, elsősorban „természtesen” Moszkva kezét vélte felfedezni a Honcsarukot ért támadásban. Bloggerei előszeretettel érveltek azzal, hogy meglehet, Honcsaruk „profán” ami a gazdaságot illeti, de nincs nála jobb, ha már egyszer a nép tavaly leszavazta az előző államfőt és az előző kormányt. A bloggerek egy kisebbik hányada nem Honcsarukot kárhoztatta az eset kapcsán, hanem arra fektette a hangsúlyt, hogy a felvétel Zelenszkij korlátoltságát látszik igazolni.

Azért összességében mégiscsak többen voltak a kommentárokat írók és az újságírók között, akik bírálták a kormányfőt. Számosan nemcsak Honcsaruk, hanem a teljes kormányzat felkészületlenségének és alkalmatlanságának bizonyítékát látták a felvételen elhangzottakban. Ugyancsak kifogásolták, hogy mivel az ország irányítói nem értik az országban zajló folyamatokat, így tervük sincs a problémák orvoslására. Egy harmadik, s egyben talán a legsúlyosabb felvetés szerint a találkozó résztvevői tulajdonképpen arról tanácskoztak, miként tévesszék meg Zelenszkij államfőt, az ország első emberét. Ha mindez igaz, s ha az elnök ezek után nem vonja le a kívánkozó személyi konzekvenciákat, akkor mi különbség a jelenlegi és a korábbi, ugyancsak megtévesztésen alapuló ukrán kormányok között? – tették fel számosan a némileg álnaív kérdést ezekben a napokban.

Kormányzati körökben, érzékelve a közvélemény hangulatát, belátták, hogy valamit tenni kell. Valószínűleg ennek tudható be, hogy múlt pénteken Honcsaruk benyújtotta lemondását az államfőnek.

Honcsaruk az MTI által is idézett Facebook-bejegyzésében hangsúlyozta: azért vállalta a miniszterelnöki posztot, hogy végrehajtsa Zelenszkij programját. „Számomra ő (Zelenszkij) a nyitottság és tisztesség példája. Annak érdekében, hogy kiküszöböljük az elnök iránti tiszteletünkkel és bizalmunkkal kapcsolatos kétségeket, a lemondólevelet megírtam és átadtam az elnöknek, felhatalmazva arra, hogy benyújtsa a parlamentnek” – írta a kormányfő.

A sajtó kritikusabb részét persze nem hatotta meg különösebben Honcsaruk eljárása. Mint rámutatnak, ha a kormányfő valóban távozni akart volna, lemondását a parlamentnek nyújtja be, ahogyan azt a jogszabályok megkívánják. Ráadásul a miniszterelnök pénteken ajánlotta fel a távozását, amikor a Legfelső Tanács már semmiképpen se tárgyalhatott a menesztéséről, hiszen véget ért a plenáris üléshét, s legközelebb csak két hét múlva ül össze ismét az ukrán törvényhozás.

E politikai színjáték utolsó jeleneteként a már idézett David Arahamija kormánypárti frakció­vezető újságíróknak kijelentette, hogy amennyiben Zelenszkij emellett dönt, képviselőik készek támogatni Honcsaruk menesztését.

Talán mondanunk sem kell, hogy Zelenszkij nem kívánta Honcsaruk távozását. Az államfő még aznap, tehát múlt pénteken úgy döntött, „ad még egy esélyt” miniszterelnökének és a kormánynak, amennyiben teljesítik a feladatokat, amelyek végrehajtására megbízást kaptak.

Az UNIAN hírügynökség jelentése szerint az államfő egyebek között feladatul szabta a miniszterelnöknek, hogy új fizetési koncepciót dolgozzanak ki a kormánytagok és az állami vállalatok vezetői számára, figyelembe véve az ország helyzetét.

„Majd ha ön és a kormánya javít a gazdaságon, akkor lehet megemelni ezeket a fizetéseket is” – jelentette ki Zelenszkij az MTI szerint, nyilvánvalóan az elmúlt napokban a miniszterek juttatásainak jelentős emelése miatt kitört botrányra reagálva.

Hozzátette: „El kell búcsúzni” azoktól a miniszterektől, akik nem hajlandók a kormány által javasolt fizetésért dolgozni.

Ily módon váratlanul könnyen eloszlottak a viharfelhők a kormány feje fölül. Ráadásul Volodimir Zelenszkij a határozott és szigorú vezető szerepében tündökölhetett, megmutatva a választóknak, hogy ki is az úr a háznál. A polgárok, bloggerek és újságírók egy jelentős része azonban továbbra sem érti, miként történhetett, hogy az államfő posztján hagyta Honcsarukot, holott a kormányfő nyilvánvalóan meg szándékozott őt téveszteni, illetve értésére adta a kiszivárogtatott felvételek tanúsága szerint, hogy nem tartja az elnököt egy kimondott észkombájnnak.

(ntk)