Gazdaság: Hogyan árulta Zelenszkij Ukrajnát Davosban?

A svájci üdülőváros, Davos évtizedek óta az a hely, ahol minden év januárjában összegyűlnek a nagyon gazdag és nagyon befolyásos emberek, hogy a jövőről beszélgessenek, stratégiai döntéseket hozzanak, s nem mellesleg nagy üzleteket kössenek. Részt venni a davosi Világgazdasági Fórumon nem olcsó mulatság, ám senki nem sajnálja rá a pénzt, mert arra számítanak, hogy az itt kiépített kapcsolatok, a nyélbe ütött jövedelmező üzletek révén megtérül a befektetés. Úgy 15 éve már, hogy az ukrán vezetők is rendre megjelennek az eseményen. Nem bizonyult kivételnek e tekintetben Volodimir Zelenszkij elnök sem, aki arra igyekezett felhasználni az idei lehetőséget, hogy rábírja a befektetőket, hozzák a pénzüket Ukrajnába. Az alábbiakban arról számolunk be az ukrán sajtó nyomán, hogyan szerepelt a fórumon az ukrán államfő, dől-e majd a külföldi tőke a lerongyolódott posztszovjet országba?

Mi legyen a háborúval?

Ukrán részről Davos idei nyitóeseménye Volodimir Zelenszkij előadása volt. A terem, ahol az elnöknek elő kellett adnia a mondandóját, szinte a szó szoros értelmében kongott az ürességtől, alig néhány újságíró és elemző lézengett az üres széksorok közt. Utóbb a média a tömegek távolmaradását általában úgy értelmezte, hogy Ukrajna egyre kevésbé érdekes a világ számára. Kétségtelen, hogy ebben a megállapításban van némi igazság, de tegyük hozzá: óriási világsikerrel a korábbi államfők idejében is csak az elnöki sajtó szédítette az ukrán lakosságot.

Jól tudjuk, a befektetőket riasztja a háború, márpedig Ukrajnában még mindig dörögnek a fegyverek. Zelenszkij ezért mindenekelőtt igyekezett megnyugtatni a potenciális befektetőket. Beszéd­írói leleményének köszönhetően egyfelől erősítette kicsiny hallgatóságában a benyomást, hogy ő az az ukrán elnök, aki képes megteremteni a békét. Másfelől, tekintve, hogy túl sok konkrétumot nem ígérhetett e tárgyban, igyekezett másokra hárítani a felelősséget. Az Ukrajna fejlődését megakasztó háborúról szólva például köszönetet mondott a Nyugatnak a támogatásért, megjegyezte azonban, hogy az áldozatoknak és a mindenüket elvesztő menekülteknek ennyi nem elég. Beszélt a megszállt és elcsatolt területekről, ám kerülte, hogy Oroszországot agresszorként bélyegezze meg. Kijevben nyilván pontosan érzékelik, hogy a világnak – különösen, ami az üzletembereket illeti – már elege van a Moszkva elleni kirohanásokból. A vesti.ua szerint Zelenszkij üzenete lényegét egy kérdésre válaszolva így fogalmazta meg: „Ha minden fél be akarja majd fejezni a háborút, az holnap véget ér.” Az elnök szerint Ukrajna már ma kész véget vetni neki.

Mit kínál Ukrajna?

A hangsúly persze azon volt az elnöki előadásban, hogy ha már egyszer mindenki ennyire vágyik a békére, a befektetők bátran hozhatják a pénzüket Ukrajnába, amely mostanság „pozitív gondolkodásra programozza át magát”, s vezető szerepre törekszik Közép-Kelet-Európában.

Az ukrán államfő persze nem mulasztotta el, hogy beszámoljon az új kormányzat sikereiről, elsősorban természetesen a bírósági reformról, s a törekvésről, hogy javítsanak a befektetési klímán. Szót ejtett többek között az első olvasatban már elfogadott földpiaci törvényről is, bár azt elhallgatta, hogy jelen helyzet szerint a jogszabály első körben kizárná a földvásárlásból a külföldieket.

Zelenszkij úgy vélte, „az újabb globális gazdasági válság előestéjén” a világnak szüksége van a gazdasági csoda egy példájára. Szerinte ez a csoda a legegyszerűbben Ukrajnában történhet meg. „Ezen a helyen történnek csodák. Csatlakozzanak!” – szólította fel pénzes hallgatóságát nem minden pátosz nélkül az ukrán elnök.

Ami a befektetőcsalogatónak szánt konkrét kijevi javaslatokat illeti, az államfő elsőként az Investment Nanny (Befektetési dada) programot említette. Ennek értelmében minden nagybefektető mellé, aki kész 100 millió dollár feletti összeget invesztálni az országba, egy speciális állami menedzsert neveznének ki, aki védelmet nyújtana a kedves vendégnek a bürokrácia és az országban a vállalkozókra leső egyéb, Nyugaton szokatlan akadályokkal szemben, illetve közvetlen kapcsolatot biztosítana a kormánnyal.

Zelenszkij ezenkívül amolyan csalétekként meglebegtette az üzletemberek orra előtt az állami tulajdon rövidesen kezdődő privatizációjának ígéretét. Egyben ötéves „adóvakációt” ígért azoknak a vállalkozóknak, akik 10 millió dollárt meghaladó összegben vesznek részt a privatizációban.

Végül az elnök úgy látta, hogy Ukrajna vonzerejének része az ukrán munkaerő olcsósága is. Munkatársai láthatóan nem tájékoztatták arról, hogy a képzett ukrán munkaerő döntő hányada megélhetési okokból már rég elhagyta az országot.

Sok hűhó semmiért

A sajtó készséggel elismerte, hogy Zelenszkij előadása lelkesítő volt, abban azonban senki nem hisz igazán, hogy szavai hatására holnaptól sorban állnak majd a külföldi befektetők a kijevi repülőtéren. A siker elmaradásának fő oka, hogy – elődeihez hasonlóan – az államfő sok esetben valóságnak állította be a kijevi vágyálmokat.

Vegyük például a külföldi befektetők lehetőségeit. Akármit mondjanak a hivatalnokok, az ukrán gazdaságban valójában nincs túl sok olyan perspektivikus vállalkozás, startup, amely csak a külföldi tőkére vár, hogy megkezdje a világpiac meghódítását. A Kijevben remélt nagy befektetési hullám helyett legfeljebb az állami tulajdon maradványai iránt várható némi külföldi érdeklődés, ám ettől sem remélhetünk túl sokat. Egyfelől azért, mert az igazán értékes nagyvállalatokat már rég privatizálták, szétlopták, illetve hagyták lepusztulni. Másfelől úgy tűnik, hogy a még megmaradt legértékesebb falatok, az ukrán államvasút, az ország kikötőinek koncesszióba adása már javában zajlik, aki tehát most szándékozik beszállni a versenybe, már elkésett. (Éppen a napokban szivárgott ki, hogy az Ukrzaliznicjára a német Deutsche Bahn szándékozik rátenni a kezét így vagy úgy.) Persze ott van még a nyálcsorgatóknak az országot átszelő gázvezetékrendszer és néhány erőmű, azonban ezek sorsáról, illetve a kormány szándékairól velük kapcsolatban egyelőre semmit nem tudni.

Gondok vannak a piacgazdaság növekedését akadályozó állami szabályozórendszerek lebontásával, a befektetési klíma javításával is. Ráadásul ezen a téren szinte bármilyen intézkedés csak középtávon hozza meg gyümölcsét, miközben azonnal érezteti hatását a költségvetési bevételek csökkenése, illetve a polgárok jogainak szűkülése formájában. Gondoljunk csak a készülő új Munkatörvénykönyvre, amely lehetővé tenné az azonnali elbocsátást, jócskán megnyirbálná a munkavállalók szociális garanciáit és a szakszervezetek jogait.

És akkor arról még nem is szóltunk, hogy a kormányzat teljesítménye egyelőre számos más területen nem meggyőző. Jussanak eszünkbe például a korrupció felszámolása, a bűnüldöző szervek reformja terén tapasztalható tétova és jobbára hatástalan lépések. Vegyük észre, hogy az oligarchák még mindig érinthetetlenek, egész nemzetgazdasági ágazatokat tartanak az irányításuk alatt, s hogy mint minden szentnek, hovatovább az új kormány tagjainak is maguk felé hajlik a kezük.

Kijevben úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a Nyugat mindezzel tisztában van – többek között ezért volt üres a davosi előadóterem az ukrán elnök előadása alatt. Némileg sarkítva fogalmazva, a külföldi befektetők egészen bizonyosan nem fogják hagyni, hogy másodrangú szélhámosok és botcsinálta miniszterek, politikusok csapják be őket. Egyszóval, ha lesz is gazdasági fellendülés, afféle befektetői boom Ukrajnában, hát nem mostanában kell rá számítani. Ami pedig a davosi beszédet illeti, Zelenszkij úgy tett, mintha egy vadonatúj áruházba szándékozna becsábítani a vevőket, holott Ukrajna jelenlegi állapota inkább a végkiárusítás hatását kelti az emberben.

(ntk)