Festményei tavaszt visznek a szürke télbe
Pavuk Andrea kárpátaljai művész, keramikus alkotásaiból nyílt tárlat január 28-án, kedden Magyarország Ungvári Főkonzulátusán.
A művésznő tagja az Ukrán Képzőművészeti Szövetségnek, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének, valamint a Kárpátaljai Szlovák Képzőművészek Szövetségének.
– Szép hagyományokat követve ezúttal azért gyűltünk itt össze, hogy együtt gyönyörködjünk Pavuk Andrea alkotásaiban, aki saját maga is bizonyítja, hogy a mi kis szeretett Kárpátaljánk mennyire gazdag tehetségekben. Ő az egyike azoknak a kárpátaljai művészeknek, akik nem csupán egy művészeti ágban alkotnak maradandót, hanem egyszerre kettőben is: festőművészként és keramikusként egyaránt – mondta nyitóbeszédében Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, akinek, mint mondotta, már sok festmény, leginkább néhány tájkép a kedvencévé vált.
A MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének nevében Fuchs Andrea titkár szólt a jelenlévőkhöz. Felidézte első találkozásukat a művésznővel a nagyszőlősi járási Péterfalván megrendezett hagyományőrző plein-airen.
– Örülünk annak, hogy ebben az esős időben, a szürke télben ilyen szép, színpompás képeket hozott, amelyekkel mintegy előrejelzi a tavaszt. Az is örömmel tölt el bennünket, hogy a klasszikus kárpátaljai képzőművészeti iskolát képviseli. S azzal, hogy tanít az Ungvári Művészeti és Közművelődési Koledzsben és a Kárpátaljai Művészeti Akadémián, továbbadja a felnövekvő művésznemzedéknek ezeket a hagyományokat.
Pavuk Andrea rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon. Bemutatkozott már Szlovákiában és Magyarországon is. Munkái többnyire olajfestmények. Legkedveltebb témája a Kárpátok tájai minden évszakban. A vásznon megjelenített színpaletta teljes mértékben átadja a természet sokszínűségét.
Az időszakos kiállítás ünnepélyes megnyitóján maga a művésznő, Pavuk Andrea őszintén vallott műveiről, alkotási módszereiről.
– Többségében csendéletet hoztam. Hogy miért? Talán azért, mert ez az a műfaj, amelyet mindenki szeret, ezzel kezdi a pályafutását minden ifjú művész. Szeretjük nézni a csendéleteket, hiszen harmóniát visznek az életünkbe. Gyakran díszítjük virágkompozíciókkal az otthonunkat. Talán nincs olyan ember, aki ne ajándékozott és ne kapott volna ajándékba virágot. S igyekszünk minél tovább megőrizni a virágokat, de 1-2 hét, és elhervadnak. Gyakran lefotózzuk a csokrot, hogy így örökítsük meg. De mit tesz a festő? Ecsetet ragad, és vászonra viszi a virágokat. Amikor csendéletet készít egy művész, összeválogatja azokat a tárgyakat, amelyeket szeretne egy kompozícióban látni. Ezeken keresztül tükrözi azt a gondolatvilágot, amelyet kifejezésre kíván juttatni. A csendélet sokat elárul az alkotóról, a belső világáról, az aktuális érzelmeiről. Sok csendéleten babák láthatók magyar viseletekben, amelyek nagyon régiek, több mint hét évtizedesek. Ezek nagyon harmonikusan beleillenek a csendéleteimbe, és az életem részévé váltak – zárta gondolatait Pavuk Andrea.
Végezetül Kuti László konzul egy csodálatos virágcsokor formájában – amint viccesen megjegyezte – egy újabb témát nyújtott át a művésznőnek. A tárlat február végéig tekinthető meg Magyarország Ungvári Főkonzulátusán.
Rehó Viktória
