Európa – ostrom alatt

2020. február 9., 16:19

Világrészünk megannyi nagyvárosában a legutóbbi Szilveszter-estén is a „kötelező formájukat” hozták az Európába beözönlött migránsok agresszív csoportjai, akik mellett szélsőbaloldali kretének is tettek róla, hogy randalírozásaik „eredményeként” ez a Szilveszter-éj is „emlékezetes” legyen.

Az erőszakosabb muzulmán bevándorlók ugyanis igen sajátosan szeretik búcsúztatni az óévet. Emlékezhetünk rá, hogy muszlim férfiak már 2015 Szilveszter napján is világrészünk több városában – zömmel Németországban, s elsősorban Kölnben – tömegesen molesztáltak, szexuálisan zaklattak és megloptak európai nőket. Tavalyelőtt nemi erőszaktételre is sor került, Berlin jelentős részben migránsok által lakott, Neukölln negyedében pedig – a korábbi évekhez hasonlóan – akkora petárdázást és tűzijátékozást csaptak, ami már a lakosság nyugalmát zavarta, sőt a randalírozók még a kivonuló rendőröket és tűzoltókat is megtámadták. A hatóságok 2019 januárjában végre betiltották itt a petárdázást és a tűzijátékokat, az elmúlt év Szilveszterén azonban minderre fittyet hánytak az „ünneplők”: tűzijáték-rakétákkal dobálták meg a házakat, az elhaladó gépkocsikat, a járókelőket. A német főváros Schöneberg negyedében is hasonló eseményekre került sor, ahol 2018-ban ugyancsak támadások érték a helyszínre kiérkező rendőröket, s a nem elégséges számban kivezényelt egyenruhások idén képtelenek voltak megakadályozni, hogy szinte egész éjjel ne durrogjanak a petárdák. Lipcse Connewitz negyedében szélsőbaloldali csoportok kövekkel, majd petárdákkal és tűzijáték-rakétákkal támadtak rá a randalírozók megfékezésére siető rendőrökre. De szinte mindegyik német nagyvárosban meggyűlt a bajuk az egyenruhásoknak a zavargókkal, akik üvegekkel, petárdákkal, tűzijátékokkal támadták meg őket.

Franciaország több nagyvárosában szintén erőszakos cselekményekre került sor. Párizsban és Strasbourgban gépkocsik százait gyújtották fel fiatal migránsok, csak Strasbourgban kétszázhúszat, s rendőrautók is célpontokká váltak. A francia fővárosban emellett egy randalírozó csoport brutálisan összevert egy motoros rendőrt, akit végül csak kollégái mentettek ki a bevándorlók kezéből. Brüsszel jórészt migránsok lakta Molenbeek negyedében pedig nemcsak gépkocsikat gyújtottak fel, hanem kirakatokat is betörtek a bevándorlók, s a kivezényelt rohamrendőrökkel is összecsaptak, akik végül több mint kétszáz zavargót őrizetbe vettek. Nagy-Britanniában, Manchesterben egy utóbb elfogott muzulmán migráns „Allah!” felkiáltással késelt meg három embert, köztük egy rendőrt a Victoria Pályaudvaron. Budapesten pedig, a Keleti Pályaudvarnál egy ittas afgán bevándorló támadt rá egy fiatal párra, majd megrongált egy autóbuszt, míg csak a helyszínre érkezett rendőrök rövid dulakodás után le nem fogták az illetőt. A szilveszteri események azonban „csak” résztünetei egy sokkal súlyosabb problémának, az európai migrációs válságnak, világrészünk modern kori történelme egyik legnagyobb krízisének, mely megoldás után – nem kiált, hanem valósággal – ordít…

Nyugat-Európába már a korábbi évtizedekben is érkeztek közel-keleti és fekete-afrikai bevándorlók. 2011-től és főleg 2015-től kezdve pedig megindult a bevándorlók áradata, s 2015 tavasza óta beszélhetünk migrációs válságról, közel-keleti, észak-, illetve fekete-afrikai tömegek Európába özönléséről. Az okok szerteágazóak. Az amúgy is szegény Afganisztánban 1978 óta egymást váltják a fegyveres konfliktusok. Szomália az 1990-es évek eleje óta különböző hadurak belharcaiban leledzik. Nyugat-Afrikát nagyrészt szegénység jellemzi, Nigériában pedig iszlamista terroristák tombolnak. Algériában évtizedek óta dúl az állami vezetés és az iszlám szélsőségesek közötti polgárháború. Irakból már Szaddam Husszein 1979-es hatalomátvétele óta tart a kivándorlás, 1980 óta pedig egymást követik a háborúk, illetve az etnikai és a vallási konfliktusok. A 2011-es „arab tavasz” forradalmai során máig tartó polgárháború tört ki Szíriában és Líbiában. Több ország destabilizálódása, valamint a szegénység pedig menekülthullámokhoz vezetett: közeli stabil országokba, illetve Európa felé. A politikailag stabil országokból, mint például a nem is igazán szegény Marokkóból való bevándorlás egyértelműen gazdasági migráció, az innen Európába igyekvő migránsok nem háborús menekültek, sőt a háborús zónákból induló migránsok is gazdasági okokból indulnak el közeli stabil országokból vagy azok helyett az európai országok felé. S megjegyzendő: bár a dúsgazdag arab olajállamok – Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek (más névváltozatban: Egyesült Arab Emirátusok), Kuvait, Bahrein, Katar – menekültek millióit tudnák befogadni, mégsem fogadják be őket, hanem pénzzel támogatják a migránsokat, Szaúd-Arábia pedig már több mint kétszáz mecsetet építtetett a számukra Nyugat-Európában.

A migrációnak több útvonala alakult ki: a nyugat-afrikai a tengeren át a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre, a nyugat-földközi-tengeri Észak-Afrikából Spanyolországba, a közép-földközi-tengeri nagyrészt Líbiából Olaszországba, valamint a kelet-földközi-tengeri Törökországból Görögországba, majd innen a nyugat-balkáni útvonalon az Európai Unió többi országa felé. 2012-ben Görögország még határkerítést épített ki Törökországgal közös határán, s ennek révén 95 százalékkal csökkentette a szárazföldi úton felé beáramló migránsok számát, 2015-ben azonban az adósságokkal küszködő ország már átengedte magán a zömmel az Égei-tengeri görög szigeteken keresztül beözönlő migránsokat. S megjegyzendő, hogy – ami 2011-ig nem volt jellemző – a bevándorlók azóta már személyazonosságukat igazoló dokumentumok nélkül léptek/lépnek tömegesen európai földre, a hatóságok pedig csak bemondásuk alapján regisztrálták/regisztrálják nevüket, életkorukat, születési helyüket, így ezeket az adatokat nem lehet pontosaknak tekinteni. A migráció ugyanakkor felvirágoztatta a tengeri és szárazföldi embercsempészetet. A tengeren való bevándorlásból pedig a csempészeken kívül ún. NGO-k (nem kormányzati szervezetek) is kiveszik a részüket, melyek politikai okokból juttatnak földrészünkre migránsokat. 

Pedig Európa elemi érdeke, hogy ne váljon bevándorló világrésszé. Már így is mintegy 25 millió mohamedán (korábbi bevándorlók leszármazottai, illetve friss migránsok) él földrészünkön, s ha még többen áramlanak be, ismerve a mohamedánok magas születésszámát, a létszámuk pár évtized alatt megtöbbszöröződhet, miközben idegen testek maradnak a keresztény–görög–római gyökerű Európában. Épp ezért megdöbbentő, hogy a jobboldali Angela Merkel német kancellár 2015 szeptemberében meghirdette, hogy felső küszöb nélkül kész befogadni szíriai háborús menekülteket (amit utóbb megbánt), miközben nem is lehetett tudni, hogy valóban szíriaiak-e az azoknak magukat bemondók. A bevándorlók legfőbb célországa egyébként máig is Németország, de ugyancsak sokak vágyálma eljutni Nagy-Britanniába, Franciaországba, illetve Svédországba. A migránsválság óta viszont Svédországban követik el a lakosság számához képest legmagasabb arányban a nemi erőszaktételeket és nemi erőszaktétel-kísérleteket, az elítéltek több mint a fele pedig friss bevándorló. A migrációs hullámmal az Iszlám Állam sok terroristája is beszivárgott Európába, ahol merényleteket követtek el, bár az iszlamista merényletek jó részét második generációs, de radikalizálódott mohamedán bevándorlók követték el, s várható, hogy újabb terrorcselekményekre is sor kerülhet. Emellett köztörvényes bűncselekményeket is követnek el migránsok, például Nagy-Britanniában évekig szexrabszolgákként tartottak fogva fiatalkorú lányokat, Ausztriában pedig immár migráns bűnözők uralják a kábítószerpiacot.

Ugyanakkor többen felismerték a veszélyt. Bulgária már 2015-ben megerősítette határvédelmét a bulgár–török határszakaszon, Magyarország ugyancsak 2015 év nyarán megkezdte, majd később be is fejezte a szerb határon futó határkerítés megépítését, s példáját követte Ausztria, mely csak meghatározott helyeken nyitott kapukat – jó hosszú határzárszárnyakkal, valamint Szlovénia és Macedónia. Olaszországban a múlt évig hatalmon lévő jobboldali kormány lezárta a kikötőket a migránsokat szállító hajók elől, ám sajnos, a később hatalomra került szocialista kormány újból megnyitotta azokat. Ugyanakkor megkésve bár, de az Európai Unió megállapodásokat kötött Törökországgal az ott tartózkodó migránsok ott-tartására, nyugat-afrikai országokkal gazdasági bevándorlók visszafogadására, egyes országok, például Németország is toloncolt már haza migránsokat, bár sokat nem tudott hazaküldeni, mivel egyszerűen felszívódtak. A menekültkérelmek görögországi és olaszországi elbírálása pedig (melynek során a migránsok egy részét kitoloncolhatnák) nagyon lassan halad. Emellett viszont a migrációt teljesen ellenző pártok is megjelentek, mint például a német Altertnative für Deutchland (AfD), a legutóbbi választásokon már jól szerepelt francia Nemzeti Front, Olaszországban is erősödik a bevándorlás-ellenes Liga Párt. S míg a tavalyi európai parlamenti választások előtt még kétharmad-egyharmad arányban képviseltették magukat az Európai Parlamentben a migrációpárti és a migrációellenes erők, addig a múlt évi választások eredményeként már legalább kiegyenlítődtek az erőviszonyok. S hogy miért támogatják még sokan a migrációt? Több politikus úgy véli, hogy a bevándorlókkal lehet megfiatalítani az elöregedő Európát, pedig az így végül megszűnne európai Európának maradni. Az európai nemzeteknek – okos családpolitikával – maguknak kell megfiatalodniuk. Európa az európaiaké kell, hogy maradjon.

Lajos Mihály