Vasárnapi üzenet: 2020. február 9.

Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.

(Ap. csel.  28:31)

Az Apostolok cselekedeteinek elbeszélése azzal zárul, hogy Pál a birodalom szívébe érkezik. Rómában Pál mindenekelőtt azokkal találkozik, akik testvérei Krisztusban: ők befogadják, és bátorságot öntenek belé. Annak ellenére, hogy Pál fogoly volt, találkozhatott a zsidó vezetőkkel, hogy elmagyarázza, miért volt kénytelen a Császárhoz fellebbezni, és hogy beszéljen nekik Isten országáról. Az első informális találkozót, melynek során a zsidók meglehetősen nyitottnak bizonyultak, egy hivatalosabb követi, mely egy egész napon át tart: Pál hirdeti Isten országát, és próbálja megnyitni hallgatóit a Jézusba vetett hitre, „Mózes törvénye és a próféták” alapján.

Lukács úgy fejezi be művét, hogy nem Pál halálát mutatja be, hanem evangéliumhirdetésének dinamizmusát, annak a Szónak az erejét, amely „nincs megbilincselve” (2Tim 2,9) – Pál nem mozoghat szabadon, de szabadon beszélhet, mert a Szó nincs bilincsbe verve. Olyan Szó ez, melyet az apostol tele marékkal vethet el. Pál ezt „teljes bátorsággal és minden akadályoztatás nélkül” teszi egy olyan házban, ahová mindenki bemehetett, aki szerette volna hallani Isten országának hirdetését, és szerette volna megismerni Krisztust. Ez a minden kereső szív előtt nyitott ház az Egyház képe, amely – bár üldözik, félreértik és bilincsbe verik – sosem fárad bele abba, hogy az anyai szívvel fogadjon minden embert.

Kedves testvérek, ennek az utazásnak a végén, melyet együtt éltünk át, az evangélium útját követve a világban, a Lélek élessze fel mindannyiunkban annak tudatát, hogy bátor és vidám evangéliumhirdetőknek kell lennünk! Minket is tegyen képessé arra, hogy Pálhoz hasonlóan mi is evangéliummal itassuk át otthonainkat, olyan testvéries és imádságos hellyé téve, ahol az élő Krisztust fogadhatjuk, aki „minden emberben és minden korban” jön felénk.

Ferenc Pápa katekézise
(részlet, Magyar Kurír)