Vasárnapi üzenet: 2020. március 1.

2020. március 1., 08:41 , 995. szám

Nagyböjt időszakát éljük minden történelmi egyházban!

Korunk a böjt fogalmát nem igazán érti. Mi, keresztények is annyira elvilágiasodott gondolkodással éljük az életüket, hogy nehéz még önmagunk számára is magyarázatot találni a böjtre. Nemrég megkérdeztem néhány fiatalt, és vallási hovatartozástól függetlenül azt válaszolták, hogy nem böjtölnek. Azért, mert számunkra hústilalomra vonatkozó előírás kapcsolódik a böjt fogalmához. Ez a beszélgetés döbbentett rá arra, hogy ténylegesen nekünk, keresztényeknek kell tisztáznunk, hogy miként értelmezhető a böjt szellemi tartalma és Krisztus feltámadását világosabban megmutató tanítása.

A görögkatolikus egyház esti istentiszteletében, a vecsernyében van egy szimbolikus jelenet. A pap az ikonosztázion bezárt királyi ajtaja előtt áll és imádkozik. Majd elénekli a nagy ekténiát, amelyben az ember számára lényeges összes evilági jóért imádkozik. A liturgia magyarázói úgy értelmezik ezt a gesztust, hogy ez Ádám imádsága és sóhajtozása a bezárt paradicsom ajtaja előtt.

A keresztény emberről azt írják az egyházatyák: „Evilágon élnek, de nem ebből a világból.” Az emberben egy örök várakozás alakult ki a tökéletes világ, a tökéletes állapot, a megnyugodott lelki és szellemi valóság iránt. A keresztény ember vágyakozása is ez, hogy lelki-testi nyugalomban élje az életét. A legfontosabb szellemi vágyaink egyike a lelki béke. Szárovi Szent Szerafim írta egyik alkalommal, hogy „Tartsd meg a békét, és ezrek üdvözülnek körülötted!”

Nem véletlen, hogy a zajos farsang, a karneválok, a szórakozás hangulata után megjelenik az ősi hagyományinkban is a vágy a szellemi tisztaságra, a lelki csendre, a megnyugvásra. Mintha ősidőktől fogva érzékelte, érzékelhette volna az emberiség, hogy végül is az Isten keresésében lehet megtalálni a szellem igazi békéjét.

Korunk furcsa paradoxonja, hogy miközben a saját egyéniségét akarja megmutatni az ember, egyfajta hiányérzet, bizonytalanságérzet is jelen van az életében. Mintha az ember nem érezné jól magát a saját bőrében. A mai, magabiztosnak tűnő világban rengeteg bizonytalanság, rossz érzés, szellemi és lelki közöny van jelen.

Azt tanítják az egyházatyák, hogy Ádám nemcsak a paradicsomi életet, a lelki nyugalmat, a lelki békét veszítette el, hanem az istenképűséget is.

Ez a nyugtalanságunk, a bizonytalanságunk alapja…

A görögkatolikus egyház a nagyböjt első hetét ennek az istenképűségnek a megtalálására szánja. Isten Krisztusban emberré lett, láthatóvá tette az emberek számára az Istent.

Olyan ez, mint amikor az ember megtisztítja a szemüvegét vagy az ablakot.

A igazi hit számunkra az, hogy az Isten megmutatkozott ebben a világban. Az ember felismerheti őt Krisztusban: „Aki engem lát, látja az Atyát” – mondja Krisztus.

Marosi István
görögkatolikus pap