Kokárdakészítés a Nagyberegi Tájházban

2020. március 16., 17:28 , 998. szám

A francia forradalom mintájára a magyar szabadságharcnak is egyik jelképe lett a nemzeti színű kokárda. Viselője ezzel mutatta, hogy szimpatizánsa, esetleg résztvevője a polgári forradalomnak. Ám míg a trikolór kokárdát a franciák a kalapjukra tűzték, addig a pesti ifjúság a kabátjára, mégpedig a szív felőli oldalra tűzte.

A magyar kokárda a nemzeti függetlenedési eszmét valló polgárok szimbóluma lett, ezzel látható módon közölték a viselői, hogy a magyar forradalmi eszméket követik.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta a háromszínű szalag a megemlékezés része lett, melyet többféleképpen is össze lehet hajtogatni. Az „igazi” kokárdán belülről kifelé kell olvasni a színeket, tehát a magyar kokárda esetében a zöldnek kellene kívül lennie, a legtöbben viszont ezt fordítva viselik. De érdemes azt is hozzátenni, hogy már a forradalom idején is rengetegen helytelenül hordták a kokárdájukat, többek között maga Petőfi Sándor is, akit sokan követtek, és ez vált közismertté. A hármas színkombináció piros része az erőt, a fehér a hűséget, míg a zöld a reményt jelképezi az emberek számára.

Nemzetünk egyik dicső történelmi emlékének méltatása céljából látogattak el március 15-e előtt a Kisbégányi Általános Iskola diákjai a Nagyberegi Tájházba, ahol a Pro Cultura Subcarpatica munkatársai és Lévai-Derceni Irénke segítségével mindenki elkészíthette saját, különleges, gyöngyökből fűzött kokárdáját. A rendkívüli kézimunkás foglalkozás után megéhezett gyerekek kakaós csigát tízóraiztak.

SeppoPuro