Rendkívüli állapot: Lenni vagy nem lenni?

2020. március 24., 18:25 , 999. szám

Amikor az olvasó kezébe veszi lapunk 999. számát, talán már eldőlt, hogy bevezetik-e a rendkívüli állapotot az egész országban, vagy sem. Miután az elmúlt napokban a hatóságok folyamatosan szigorították a korlátozó intézkedéseket, valószínű, hogy a kormány végül rászánja magát erre a radikális lépésre. Az ellenzék és a szakértők egy jelentős része azonban nem ért egyet a rendkívüli állapot híveivel. Az ellenzék szerint a rendkívüli állapot bevezetésének fő célja valójában az alapvető jogok, a demokrácia korlátozása, a szakértők pedig nincsenek meggyőződve róla, hogy az intézkedés eléri a remélt hatást, miközben óriási károkat okozhat.

Felkészítik az országot az elkerülhetetlenre

Amellett, hogy az elmúlt napokban sorra hozták meg a karantént szigorító intézkedéseket az ország számos megyéjében, egyre gyakrabban hangzott el a médiában, hogy az egész országra ki kellene terjeszteni a rendkívüli állapotot. Illja Jemec egészségügyi miniszter volt talán az első, aki felvetette, hogy a tömeges megbetegedések elkerülése érdekében be kellene vezetni az országban a mindenre kiterjedő korlátozásokat, a rendkívüli állapotot. Állítólag legutóbb már a lemondását is kilátásba helyezte, ha a kormány nem hajlandó erre a lépésre. Denisz Smihal miniszterelnök viszont még hétfőn este is arról beszélt az ICTV-nek nyilatkozva, hogy nem indokolt a rendkívüli állapot bevezetése. Vagyis a kormányban még nem született meg a végső döntés.

Idővel a rendkívüli állapot gondolatának fő szorgalmazója a Belügyminisztérium lett. Ivan Varcsenko, Arszen Avakov belügyminiszter tanácsadója már múlt pénteken arról értekezett a Facebook közösségi oldalon, hogy be kellene vezetni a kijárási tilalmat, le kellene állítani a tömegközlekedést és az ipari termelést a társadalom ellátása szempontjából fontos ágazatok kivételével, be kellene vezetni az élelmiszer-ellátásban a jegyrendszert, el kellene törölni a karantén idejére szinte minden demokratikus jogot, rendkívüli jogkörökkel felruházott helyi parancsnokságokat hozva létre a járvány leküzdésére.

Az ellenzék mindjárt a fejére olvasta Varcsenkónak, hogy be akarja vezetni „Avakov diktatúráját” az országban. Hiszen ebben az esetben szinte minden hatalom a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium által felügyelt egyéb szervezetek és hatóságok, például a nemzeti gárda kezében összpontosulna. Varcsenko azzal védekezett, hogy csupán a saját véleményét fogalmazta meg posztjában, ám rövidesen Anton Herascsenko belügyminiszter-helyettes gyakorlatilag ugyanezt az elképzelést ismételte meg egy tévéműsorban. Végül maga Arszen Avakov belügyminiszter ugyancsak a Facebookon arról írt, hogy szükség esetén további korlátozó intézkedéseket fognak bevezetni a helyzetnek megfelelően. Megjegyezte: a veszteségekről és a kompenzációról később fognak elgondolkodni és határozni, „amikor túléltük!”. Ez a megjegyzés sokakat elgondolkodtatott, vajon milyen messze lenne hajlandó elmenni a belügyminiszter a válságkezelésben. Mindenesetre ekkor már nyilvánvaló volt, hogy igyekeznek felkészíteni a társadalmat az „elkerülhetetlenre”.

Az elnök hezitál

Elvben a rendkívüli állapot bevezetéséről, a polgárok jogainak korlátozásáról csak a Legfelső Tanács dönthet, ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy a parlament meghozza a szükséges döntéseket, hiszen Volodimir Zelenszkij elnök pártjának tekintélyes többsége van a törvényhozásban.

A sajtó úgy tudja, az elnökben és környezetében egyre inkább érik az elhatározás, hogy a legszigorúbb intézkedéseket is elrendeljék. Kérdéses ugyanakkor, milyen messze mer elmenni az elnök az alapvető jogok korlátozásában. Állítólag az is felmerült az Elnöki Hivatalban, képes-e Ukrajna egyáltalán végrehajtani és betartatni a rendkívüli állapottal járó intézkedéseket. Annak ugyanis beláthatatlanok lehetnek a következményei, ha a rendkívüli állapot az emberek „engedetlensége” miatt összeomlik, nem hozza meg a várt eredményt, miközben a gazdaság leállása miatt az ország és az emberek bevétel, megélhetési forrás nélkül maradnak. Ez Zelenszkij számára egyenlő lenne a bukással.

E sorok megírásakor az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a rendkívüli állapot bevezetése elsősorban a karanténintézkedések betartatását, a közrend és az ellátás biztosítását szolgálná arra az esetre, ha tömegesekké válnának a megbetegedések. Hétfőn végre megfelelő mennyiségű teszt érkezett az országba ahhoz, hogy fel lehessen mérni, mekkora is a baj a valóságban. Egy ilyen helyzetben jól jöhetnek a hatóságoknak a plusz jogkörök.

Az ellenzék gyanakszik

Mondhatnánk, az ellenzék hivatalból nem hisz a hatalomnak. Zelenszkijék és a Smihal-kormány szemére vetik, hogy nem képesek kezelni a járványhelyzetet, a forrófejűek azt gyanítják, hogy a rendkívüli állapot bevezetésével az alapjogok, a demokrácia korlátozására, a teljhatalom megszerzésére törnek. Mások szerint a járvány leple alatt az ország számára „káros” törvények elfogadását tervezik a Bankovaján, mint amilyen például a földtörvény vagy, mondjuk, a kelet-ukrajnai megszállt területek különleges státuszának jogszabályi rendezése, esetleg egy „áruló” béke előkészítése az ellenséggel.

Volodimir Zelenszkij elnöknek, aki hétfőn délután újabb televíziós beszédben okítgatta és nyugtatgatta népét, láthatóan rosszul esett, hogy az ellenzék ilyen rossz véleménnyel van róla, s politikai ellenfelei nem hajlanak a nemzeti összefogásra ezekben a nehéz időkben. Azóta azonban, hogy elődje, Petro Porosenko 2018-ban kísérletet tett a rendkívüli állapot bevezetésére a kercsi tengeri incidens ürügyén, pontosan tudjuk, hogy Ukrajnában nem árt az óvatosság, ha rendkívüli állapotról van szó. Úgyhogy várjuk meg az idevágó elnöki rendeletet, s annak alapján ítéljük meg az államfő szándékait.

(ntk)