130 éve hunyt el Merényi János honvédfőhadnagy

2020. március 26., 14:42 , 999. szám

A 19. századi szűkebb vidékünk egyik derék tagját temették 1890. február 9-én Munkácson. Merényi János 1826. október 21-én született a Bereg vármegyei Fogarason, ahol édesapja abban az időben a Schönborn grófok uradalmi számtartójaként lakott. Egy év múlva Beregszászba költözött a család, ahol két év múlva a számtartó meghalt, fiatal özvegyet és az alig hároméves gyermeket hagyva maga után. Az özvegy kisfiával, Jánossal Munkácsra költözött, ahol a Vár utcai szerény lakásukban élték életüket, ugyancsak szerényen. A kis János elemi iskoláit Munkácson Troll János tanárnál kezdte, s a munkácsi görögkatolikus iskolában fejezte be. A középiskolai tanulmányait részben Munkácson, részben Ungváron végezte, de egy évet Kisszebenben folytatott, édesanyja szülőhelyén, hol a rokonok gondoskodtak róla, majd egy évet mint ösztöndíjas Szatmáron tanult. Jogásznak készült, ebbéli főiskoláját Nagyváradon kezdte, s hogy egy kis pénze is legyen, házi nevelőként helyezkedett el jómódú családoknál. Alig 21 évesen magával ragadta a nemzeti lelkesedés.

1848 őszén önkéntes lett a Nagyváradon alakuló 27. honvédzászlóaljban. 1849. február 15-én már őrmester, majd hadnagy, június 6-án főhadnagy egy Erdélyben alakuló, a későbbi 136. zászlóaljnál. Mindvégig Bem József seregében harcolt, a világosi fegyverletételkor készen volt a századosi rangjáról szóló okirat is, de ezt a tiszti rangot már nem viselhette.

A szabadságharc bukása után hazakerült özvegy édesanyjához, és mint hozzá hasonló annyi magyar ember, ő is bujdosott. Nagyrészt Alsóvereckén tartózkodott a Nuszer családnál nevelőként. 1850-ben a volt 48–49-es nemzetőr honvédtiszt az osztrák hadseregbe soroztatott közkatonaként, majd őrmesterként Galíciában töltött el körülbelül másfél évet. Ettől kezdve gyakran betegeskedett, s az orvosok a betegségének okát az erős honvágyban állapították meg, ezért hazabocsátották a hadseregből. Előbb Tabódy mellett megyei adminisztrátori írnok, majd beregszentmiklósi (Csinagyijevo) jegyző lett. Itt házasodott meg 1855. május 17-én, feleségül vévén Elek Nagy Piroskát, Elek Nagy Ambrus Bereg vármegyei főmérnök és kolláti György Abama leányát, a női hűség és önfeláldozó szeretet példaképét. A vőlegény római katolikus vallású, a menyasszony tősgyökeres református papi és tanítói család sarja volt. Elek Nagy Ambrus Elek Nagy Mihály péterfalvai tanítónak a fia, míg György Abama György József huszti és Máramaros vármegyei főorvos és viski Lator Borbála leánya, testvére György Endrének, a későbbi neves földművelődési politikusnak. Házasságukból gyermek ugyan nem született, de azért a közügy területén együtt szép munkát fejtettek ki. 1858-ban Merényi János Munkács város pénztárosa, egy év múlva városi jegyző, majd ismét pénztáros, és 1867-ig Munkács város főbírája lett.

A kiegyezés után a Munkácsi kerület Latorca balparti járás szolgabírája lett, mely tisztségét 12 évig viselte. Ezt követően megyei pénztáros, és ismét Munkács város főbírájaként tevékenykedett, amely tisztségből 1890. február 7-én szólította el a halál. Merényi János minden hivatalát közmegbecsüléssel végezte, ezt mutatja az is, hogy Munkács város saját halottjaként temette el, s Pasqual Antal munkácsi apátplébános négy paptársával szolgált koporsója mellett.

Méltó társa volt a másik neves munkácsi 48-as tisztnek, Kóródy-Katona Gáspárnak. Emléke legyen áldott!

Józan Lajos
nyug.ref.lp.