Egy majdnem titkos elnöki látogatás

2020. április 22., 09:32 , 1003. szám

Április 16-án Kárpátaljára látogatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Az államfő érkezését szokatlan titokzatosság lengte körül, hiszen sem az Elnöki Hivatal, sem a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció nem közölt részleteket az elnöki vizit programjáról. Amikor Zelenszkij a nap végén visszautazott Kijevbe, még kevésbé volt érthető, miért vállalta az államfő a hosszú és veszélyes utat a járvány idején.

A hivatalok hallgatása ellenére kezdetben mindenki meg volt győződve róla, az államfő azért utazik Kárpátaljára, hogy beiktassa hivatalába az új megyei kormányzót, de mire az elnöki gép leszállt Ungváron, a jól értesültek már tudták, hogy nem lesz beiktatás, sőt az a hír járta, hogy az eddigi jelölt, Olekszij Petrov le is került már a jelöltek listájáról Kijevben. Azért Ungvárt a szokásos módon kicsinosították az elnök érkezésének tiszteletére. Legalábbis a helybéliek ennek köszönhetik, hogy eltűntek a nagyobb kátyúk a repülőtérről Munkács felé vezető útról.

Aztán megérkezett az elnöki különgép, s Volodimir Zelenszkij viszonylag szerény kíséretével elszáguldott Munkácsra, hogy megtekintse, hol tart a 128-as önálló hegyi rohamdandár új körletének építése. Az államfő láthatta az új konyhát, a katonák elhelyezésére szolgáló szobákat, s még kitudja, mi mindent, ami nem került be a tudósításba. A látgatásnak ugyanis az volt a következő furcsasága, hogy a sajtót nem engedték Zelenszkij közelébe. Mindenkinek be kellett érnie az elnök hivatalos weboldalán követhető közvetítéssel, s még sajtótájékoztató sem volt.

Később megjelent a látogatásról kiadott hivatalos közlemény, amelyből megtudhattuk, hogy az államfő a munkácsi szemle után részt vett a 80-as önálló deszant rohamdandár századszintű taktikai gyakorlatán, aztán ugyanolyan csendben, ahogyan jött, visszautazott Kijevbe.

Nem állíthatjuk, hogy a járvány és a karantén közepette, különös tekintettel a közelgő ortodox húsvétra, a megye lakosságát különösebben felkavarta volna az elnöki vizit – különösen így, hogy se média, se sajtótájékoztató nem volt. A négy fal közé zárva azonban az embernek óhatatlanul marad ideje elgondolkodni ennek az útnak a furcsaságain. Volt értelme egy kutyafuttányi látogatásért veszélynek kitenni az elnök egészségét, megfizetni az elnök és kísérete útjának nem csekély költségét?

Egyébként írásunk tárgyától függetlenül érdemes végiggondolni, vajon mi az oka, hogy a kormány már megint jóváhagyott egy kárpátaljai kormányzójelöltet, az elnök azonban ezúttal sem erősítette meg a kinevezését? A helyi média szerint Olekszij Petrov immár a harmadik jelölt volt a tisztségre azóta, hogy az előző megyevezetőt, Ihor Bondarenkót tavaly decemberben menesztették, s nem mellesleg a második SZBU-tiszt, illetve volt SZBU-tiszt, akit Kijevben a megye élére szántak.

Vajon a véletlen műve lenne, hogy a három pályázó közül kettő titkosszolgálati „előélettel” rendelkezik? Netán Kárpátalja „szeparatista hírének” köszönhetjük ezt a „megtiszteltetést”? Még mindig vigyázni kell a kisebbségekkel? Mindez, a titkos­szolgálati tisztek személyére vonatkozó megállapítások, persze egyelőre csak feltételezések, de Kijevben oly sokáig ismételgették minden alap nélkül, makacsul a szeparatizmus vádját velünk, magyarokkal szemben is, hogy most már tessék elfogadni, ha mi is gyanakvóak vagyunk a hatóságok iránt.

Befejezésül még egy gondolat: annak vajon milyen üzenete van vagy lehet, ha az elnöki látogatás egyetlen célja Kárpátalján egy katonai objektum felkeresése és egy kis katonai bemutató? S vajon kinek szól ez az üzenet a nyugati végeken, az EU-tagállamok határának közvetlen közelében?

(zzz)