Ültetés utáni teendők a paradicsomnál

2020. április 26., 12:34 , 1003. szám

A Kárpátalján zöldséget termesztő gazdák nagy része bizakodó, és bár a jelenlegi helyzet nem sok jóval kecsegtet, mégis mindenki dolgozik tovább. Így már a fűtetlen fóliasátrakba is kiültették a paradicsompalántákat a termesztők. Az elültetett növényállománynak a megfelelő növekedéshez szüksége van az aktuális ápolási munkák elvégzésére, valamint a tápanyag-utánpótlásra. Alábbi cikkünkben az ültetés utáni teendőket vesszük sorra.

Kacsolás

A felkötést követően hetente el kell távolítani a 3–6 cm-es oldalhajtásokat. Ha nagyobbra nőnek az oldalhajtások (a késedelmes munkavégzés következtében), az sok energiát von el a növénytől, továbbá ilyenkor nagyobb a sebzési felület, ahol a gombás betegségek megtelepedhetnek. A kacsolást, levelezést érdemes a délelőtti órákban végezni a gyorsabb beszáradás érdekében, valamint azért is, mert ilyenkor sokkal könnyebb kipattintani az oldalhajtásokat. A folytonnövő fajták esetében az oldalhajtásokat egyszerűen kitörjük, és a főszár megy tovább. Viszont a féldeterminált fajtáknál előfordul, hogy a különböző erős környezeti hatások nyomán (túl alacsony hőmérséklet, elvénült palánta stb.) a főhajtás a 2-3. fürtnél lezár. Ezért a kacsolás során a két felső hajtást minden esetben hagyjuk meg, és csak később törjük ki az egyiket, miután elvált, hogy melyik lesz a főhajtás. Főhajtásnak az számít, amelyiken a fürtkezdemény van. A lezárt hajtáson – a növekedés egyensúlya végett – csak egy fürt maradjon meg. A paradicsomtövön előfordulnak tőkacsok, amelyek a talajfelszín közelében jelennek meg. Ezektől a hajtásoktól szintén meg kell szabadítani a növényünket.

Tekergetés

Az ápolási munkák során folyamatos tevékenységet jelent a főszár hozzáigazítása a zsineghez. Tekergetés közben soha ne a zsineget a növényhez, hanem a növényt a zsineghez igazítsuk! Érdemes mindig azonos irányba végezni a tekergetést, amivel elkerülhető a szár letekeredése a zsinegről. Ha munka közben véletlenül megsérül, eltörik a főhajtás, úgy a legfelső levélnél kibújó oldalhajtást vezessük tovább mint főhajtást.

Levelezés

Két-három héttel az ültetést követően az alsó szinten már jelentkeznek a sárga, barna, funkcióképtelen, elszáradt levelek. Ezeket a főszárnál törjük le, vigyázva arra, hogy a szár külső részét minél kisebb felületen sértsük meg. Később, a bogyók érése előtt, a fürt alatt lévő leveleket is el kell távolítani. Ez javítja az állomány levegőzését, és megszabadulhatunk az idős, beteg levelektől. A fürt feletti leveleket csak akkor lehet eltávolítani, ha a bogyók már elérték a szedési méretet. Egy-egy alkalommal 2-3 levélnél többet ne szedjünk le. Vigyázzunk arra, hogy nyáron legalább 18-21 levélnek kell maradnia a növényen. A levelezést követően csökkenteni kell a növény számára kijuttatott vízmennyiséget, mivel a levelek eltávolítása miatt megnő a növényben a víznyomás, ami a már meglévő bogyók felrepedéséhez vezethet.

Tápanyag-utánpótlás

Az ültetést követő két héten belül elkezdhetjük a paradicsom intenzív tápoldatozását. Ez, figyelembe véve a föld nedvességtartalmát, legalább heti háromszori locsolást jelent, tápoldatos vízzel. A tápoldatot mindig úgy alakítsuk, hogy a paradicsomállomány fejlődésének vegetatív-generatív egyensúlya ne boruljon fel. A kezdeti időszakban a káliumot és a nitrogént egyformán adagoljuk (1:1 arány). Előfordul, hogy az állomány a kezdeti időszakban a vegetatív irányba billen el, vagyis buja levélerdő alakul ki, miközben a növényeink „elfelejtenek” virágozni. Ilyen esetekben csökkentsük a nitrogén hatóanyag arányát a kálium javára. Közben figyeljük az állományunkat, és ha a hajtáscsúcs vékonyodni kezd, ami azt jelenti, hogy kevés neki a nitrogén, visszatérhetünk egy kiegyenlített kálium-nitrogén arányra. Emellett ne feledkezzünk meg sem a magnézium (káliummal és nitrogénnel egyszerre kijuttatva 200 g keserűsót), sem a kalcium (kalcium-nitrát, leg­alább heti egy alkalommal 2 kg/1000 l víz) pótlásáról.

Íme egy egyszerű recept monoműtrágyák felhasználásával, 1000 liter vízzel számolva:

90 dkg ammónium-nitrát

90 dkg kálium-nitrát

20 dkg keserűsó.

Amennyiben módunkban áll kálium-monofoszfátot használni, a recept 1000 liter vízre:

90 dkg ammónium-nitrát

70 dkg kálium-nitrát

20 dkg kálium-monofoszfát

20 dkg keserűsó

A vegetatív-generatív egyensúlyt befolyásoló tényezők

Vegetatív irányba billenti az állomány fejlődését a kevés fény, sok víz, sok nitrogén, magas páratartalom, sűrű növényállomány, alacsony EC.

Generatív irányba tereli az állományt az erős fény, kevés víz, kevés nitrogén, alacsony páratartalom, nagy tömegű termés, nagy tenyészterület, magas EC.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa