Vasárnapi üzenet: 2020. május 3.

2020. május 3., 08:49 , 1004. szám

„Ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” (1Kor 14,8)

Pál a Szentírás megszólalását a trombita hangjához hasonlítja. Az apostol a Szentírás megszólaltatásának megerősítését kéri a keresztyénektől. Figyeljük meg a Szentírásban a trombita szerepét, hogy a megszólaltatás feladatában megerősödjünk!

1. A trombita istentiszteletre hív. Az Ószövetségben az istentisztelet kezdetét a trombita jelezte. Tehát az emberek nem a harang, hanem a trombita hangjára mentek az Istenhez.  Az Igével kell az embereket Krisztushoz hívni, hisz Jézus mondta, hogy Ő mindeneket magához vonz. Az Egyház bölcsessége, hogy a Szentírás tiszta megszólaltatásának a leghatékonyabb közegét és módját teremtse meg. A mai bizonytalanságban a leghatékonyabb megszólítási közeg: a lelkigondozás; mód: a személyes üzenet, mely az életvezetés.

2. A trombita a munkát szervezi. Pl. Nehémiás idején, ahol Jeruzsálem városfalának építésénél munkaerőhiány volt, azt trombitával jelezték.

a) A Szentírás érzékennyé tesz mások hiányossága felé. A mai korban a legelterjedtebb érzés: az egyedüllét. Amikor feleslegesnek és elfelejtettnek érzi magát az ember (akár a családban is). Az Ige felhívja a figyelmet a másik ember teherhordozására és kimerültségére. Pl. abban az otthonban, ahol együtt is olvasnak Igét, a családtagok sokkal érzékenyebbek és megértőbbek egymással szemben, s így a családi kapcsolatok mélyülése tapasztalható. Az Egyházban, ahol az Ige van, ott mindig a megértést és a segítést kell, hogy az ember átélje („egymás terhét hordozzátok”).

b) Isten Igéje jelöli ki a számunkra a küldetést, mely az emberi élet értelmének megélési közege. Nem értelmes az élet a küldetés nélkül.

3. A trombita a veszélyben figyelmeztet. A harc idején a trombita hangja indította és irányította a harcot (pl. Gedeonnál); ellenséges támadásnál a trombita figyelmeztetett az ellenségre. Ehhez a feladathoz, az ellenség felismeréséhez, az őr jó elemzőképességére van szükség (hogy tudja, ki az ellenség, és ki a barát).

a) A mai értékválságban lévő korunkban a keresztyén ember küldetése a világos értékmutatás. Nem attól lesz az egyház most elfogadható, ha  átveszi az értékbizonytalanságot, hanem akkor, ha egyértelmű hitvallást tesz isteni értékek mentén (pl. ha az isteni értékrend kimondja valamiről, hogy rossz, akkor az a rossz, ha jó, akkor az a jó).

b) Jó elemzőképességünk is kell, hogy legyen. Ugyanígy azt kell csak ellenségnek kikiáltani, aki valóban az, aki nem az, azt be kell engedni, és azzal együtt kell működni. Pl. a mai kor modernebbnek tűnő vallásos megnyilvánulásait nem feltétlenül ellenségnek kell kikiáltani, míg a valódi ellenséget (erkölcstelenség, széthúzás, megszégyenítési technikák stb.) pedig elnézzük, és beengedjük.

4. A trombita az utolsó ítéletnek és a feltámadásnak a kezdetét jelzi (erről Pál és János is beszél). A Szentírás szava már most figyelmeztet arra, hogy Isten előtt meg kell állnunk, és amit most teszünk, az megítélésre kerül. 

Radvánszky Ferenc
református lelkész