Szájmaszk az áll alatt…

2020. május 9., 19:09 , 1005. szám

Ha fontos ügyekben ki kell mozdulnom otthonról, akár a lakóhelyemen, akár a közeli városban, akár az útba eső falvakban járva felfigyeltem arra, hogy még akiknek van is szájmaszkjuk, azok sem viselik mindnyájan rendeltetésszerűen. Legyen szó gyalogosról, kerékpárosról vagy egy ismerőssel beszélgetésbe elegyedett járókelőről, az emberek egyszerűen letolják a szájmaszk­jukat az állukra, sőt az álluk alá, a nyakukba. Kétségtelen tény, hogy napközben, amikor felkúszik a hőmérő higanyszála, a maszk igencsak felmelegíti az arcot, amit magam is érzek. Ráadásul a felek nehezen értik meg egymást, ha az előírás szerinti másfél méteres távolságból, szájmaszkon keresztül kényszerülnek beszélgetni egymással az utcán. Egyszóval: a szájmaszk kényelmetlen eszköz.

Csakhogy a maszkot nem is azért találták fel, és nem is azért kell most, a koronavírus-járvány idején viselnünk, mert valami jaj, de kellemes eszköz. Hanem azért, mert VÉDŐESZKÖZ. Azért kell felvennünk, hogy a vírusok elől lezárhassuk szervezetünk fertőzésnek leginkább kitett két „kapuját”: a szánkat és az orrunkat (kisebb mértékben az a veszély is fennáll, hogy a szemen keresztül juthatnak be a vírusok, de ezt elkerülhetjük azzal, ha nem törölgetjük a szemünket a kezünkkel). Azzal, hogy a szájmaszkot letoljuk a száj vagy az áll alá, épp a fertőzésnek leginkább kitett testnyílásokat tesszük szabaddá a koronavírusok előtt. Így pedig épp a szájmaszkviselés célját hiúsítjuk meg, s hiába van rajtunk a védőeszköz, épp az értelmét veszíti el. A dolog ahhoz hasonlít, mintha valaki a háza vagy a lakása bejárati ajtajára új zárat szereltetne, aztán éjszaka, vagy ha minden lakó elmegy otthonról, nem zárja kulcsra az ajtót, s boldog-boldogtalan, például besurranó tolvaj vagy betörő vígan bemehet a házba, a lakásba, és azt lop el, amit csak akar. Hiába van hát zár, ha éjszaka vagy otthonukból távozva nem zárjuk kulcsra az ajtót, szinte felkínáljuk lakásunkat a kirámolásra. A szájról, orról letolt szájmaszkokkal ugyanígy kínáljuk fel szervezetünket a vírusok szabad bekerülésére, mely nem értéktárgyaktól, hanem az értéktárgyaknál is fontosabb egészségünktől „szabadíthat meg” minket.

Épp ezért arra szeretnék kérni mindenkit, aki hozzá tudott jutni szájmaszkhoz, hogy használja azt rendeltetésszerűen a kényelmetlenségek ellenére is. S ne csak most, a kibomló tavaszban, hanem előreláthatóan a forró nyáron is, amikor valószínűleg még mindig viselnünk kell majd, s még kényelmetlenebb lesz a hőségben. Végezetül: a Facebookon nemrég felfigyeltem egy fényképre, mely egy családi fotó volt az 1918–1920-as spanyolnátha-világjárvány idejéből, melynek kórokozója szintén a légzőszerveket támadta meg, s bizony, a fényképen a család apraja-nagyja szájmaszkot viselt – természetesen rendeltetésszerűen. Mert akkor is azt kellett viselni, amit most, a szervezet megvédése végett. Ügyeljünk hát mi is arra, hogy ha nagyon szükséges kimozdulni az otthonunkból, felkeresve például az élelmiszerboltot vagy a gyógyszertárat vagy fizetésünk felvétele végett a bankunkat, egészségünk megóvása érdekében igenis takarjuk el szájmaszkunkkal a szánkat és az orrunkat! Vigyázzunk a magunk és mások egészségére, mert azt sokkal könnyebb elveszíteni, mint visszanyerni…

Lajos Mihály