Gyümölcsösök biológiai növényvédelme IV. – Tömeges csapdázás: irány a vegyszermentes gyümölcstermesztés!

2020. június 14., 22:31 , 1010. szám

A biológiai növényvédelem egyik igen gyorsan fejlődő ága a tömeges csapdázás. Ezen módszer elterjedését, illetve fejlődését az egyre „divatosabb” biokertészek népszerűsítik. Ám előbb-utóbb úgyis rákényszerül minden termelő a vegyszerhasználat mérséklésére.

Az előzőekben szót ejtettünk az úgynevezett jelzőcsapdákról, illetve azok hatásosabb változatai­ról, a feromoncsapdákról. Ezek a csapdák lényegében kiegészítik a vegyszeres védekezést (a permetezéseket), de nem tekinthetők önmagukban elégséges védekezésnek. Cikksorozatunkban ezúttal azon csapdatípusok továbbfejlesztett változatait vesszük sorra, melyek alkalmasak a kártevők „kifogására” avagy megzavarására.

A tömeges csapdázás módszere

A tömeges csapdázás a feromoncsapdázás (lásd cikksorozatunk III. részét a Kárpátalja 1008. számában) továbbfejlesztett változata. Lényege, hogy sok-sok feromoncsapdát (1 ha területre kártevőtől és gyümölcsfajtól függően 50–200 darabot) helyezünk ki az ültetvényben. Természetesen ezek a csapdák csak a fő kártevő megfékezésére alkalmasak (almamoly, cseresznyelégy, sodrómolyok, cserebogarak, farontó lepkék stb.). E módszer segítségével jó esetben kifoghatjuk a kártevők nagy részét, így a megmaradt rovarok már nem okozhatnak jelentősebb gazdasági kárt. Ez a feltevés motiválta a módszer kifejlesztőit is, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy az okfejtés nem minden esetben igaz. A kártevők tömeges megjelenése, illetve a többfajú kártevők rajzásának egybeesése ugyanis jelentősen csökkentheti a módszer hatékonyságát. Magyarán, a módszer önmagában nem elégséges a gazdaságos gyümölcstermesztés biztosításához. Vegyük például az almát: ha sikerül is kifogni az almamolyok jelentős részét, fennáll a veszélye, hogy valamilyen más kártevő teszi tönkre a termésünket. Tehát változatlanul szükség van a vegyszeres védekezésre a fennmaradó kártevők és a netán megjelenő egyéb kártevő rovarok ellen (pl. levéltetvek, atkák).

Felmerül a kérdés, hogy akkor mégis miért alkalmazzák a módszert egyre többen? A magyarázat összetett. Először is, a tömeges kifogás módszere működik, a kártevők számát szemmel láthatóan csökkenti, bár nem 100%-os hatékonyságú. Másodszor, az egyre növekvő vegyszerárak és a kapható szerek változó megbízhatósága arra ösztönzi a termesztőket, hogy minél kevesebb kémiai hatóanyagot alkalmazzanak. A csapdák alkalmazásával ugyanakkor csökkenthető az éves vegyszerszükséglet, közel felére csökkenhet a permetezések száma. Harmadszor, egyre csökken az engedélyezett hatóanyagok száma, mind kevesebb a valóban hatásos permetszer. Negyedszer, a vegyszeres kezelések időjárásfüggőek, azaz csapadékos időjárás esetén jól permetezni nem tudunk, miközben a kár­tevők kényelmesen éldegélnek. Viszont a feromoncsapdák működését a csapadék nem befolyásolja. További vonzó szempont az egészségmegőrzés, azaz a vegyszermentes (vegyszermaradványok nélküli) gyümölcs előállítása.

A tömeges csapdázás fejleszthetősége: „lure & kill”

Az utóbbi években a feromoncsapdázás módszerét továbbfejlesztették, s lure & kill néven (csalétek és ölés) egyre jobban terjed. A gyapottok-bagolylepkék és az almaültetvények tekintetében máris nagymértékben elterjedtek. A módszer annyiból áll, hogy a gyülekező kártevőket nem csapdába (ragacscsapda), hanem a feromonkibocsátó környékén rovarölő szerrel kezelt területre vonzza. A szerrel érintkező kártevők rövid időn belül elpusztulnak. A módszer előnye, hogy jóval kevesebb feromoncsapdára van szükség, emellett a vegyszerszükséglet még tovább csökken. A módszer fejlesztésével sikerült jelentősen növelni a hatásfokot úgy, hogy közben az anyagi ráfordítás is csökkent, ami a gazda szemszögéből is motiváló tényező lehet. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza