Megbukott a kormányprogram: összefogtak a Soros-pártiak az oligarchapártiakkal?

Másodszor is megbukott Denisz Smihal a Legfelső Tanácsban a Miniszteri Kabinet cselekvési programjáról rendezett szavazáson, s egyre hangosabbak a távozását sürgetők. Egyesek szerint a márciusban kinevezett kormány talán még az októberi helyhatósági választásokat sem éri meg.

Kormányozni Ukrajnában kormányprogram nélkül is lehet. A dokumentum parlamenti megerősítésének egyetlen (bár nem lebecsülendő) haszna, hogy a szavazást követő egy éven belül senki nem nyújthat be bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben. Vagyis a miniszterelnök anélkül dolgozhat, hogy fél szemmel mindig a háta mögött szövetkező képviselőkre kellene figyelnie.

Nos, múlt csütörtökön a honatyák egyenes adásban döntötték romba Smihalnak a nyugalmas kormányzásról szövögetett álmait. Hiába szóltak előzetesen a hírek arról, hogy a miniszterelnök egyezségre jutott a törvényhozással, a kormányprogram 2.0-t legalább olyan vehemensen bírálták az ülésteremben, mint az előző változatot. (Utólag megállapíthatjuk, a program tartalmának aligha lehetett köze a parlamenti fogadtatásához.)

A miniszterelnök ezek után legfeljebb abban reménykedhetett, hogy Volodimir Zelenszkij elnöknek sikerült megreguláznia saját pártja, a Nép Szolgája frakcióját, amely elvben többséggel rendelkezik a Legfelső Tanácsban, vagyis egymaga is kisegíthette a bajból a kormányt. Ám Smihalnak csalódnia kellett. A kormánypárt frakciója mindössze 176 szavazattal támogatta a cselekvési programot. Teljes létszámban, azaz mind a 17 szavazatával kiállt a kabinet mellett a jelenlegi kormányzattal lojális Bizalom (Dovira) képviselőcsoport, hat szavazatot kapott a program A Jövőért (Za majbutnye) képviselőcsoporttól, s nyolc független honatya is igennel szavazott, köztük Dmitro Razumkov házelnökkel és helyettesével, Ruszlan Sztefancsukkal, valamint azzal az öt honatyával, akiknek a nevét Rinat Ahmetov oligarchával hozzák összefüggésbe. Ez azonban mindössze 207 voksot jelentett a minimálisan szükséges 226 helyett.

Az utóbbi időben nem számít ritkaságnak, hogy a kormánypárti frakció nem viselkedik frakcióként, azaz nem szavazza meg az államfő és a kormány számára igazán fontos törvényeket, határozatokat sem. Ezúttal azonban maga Volodimir Zelenszkij elnök kérte a képviselőket, hogy támogassák a programot. Igaz, nem személyesen jelent meg a frakcióülésen, hanem videokapcsolat segítségével győzködte a honatyákat – a végeredményből ítélve mindhiába.

Amint a strana.ua rámutat, a képviselők tudatosan szegültek szembe az elnökkel. Ráadásul a pillanatnyi érdek egy sor olyan csoportot hozott közös álláspontra ebben az esetben, amelyek egyébként vérre menő küzdelmet vívnak egymással a kormányzaton belüli befolyásért.

Először is, nem szavaztak a kormány programjára az Ihor Kolomojszkij táborába tartozó honatyák. Miután az oligarcha és az államfő állítólagos vitájáról szóló cikkektől hónapok óta hangos az ukrán sajtó, ezen senki nem lepődhetett meg különösebben. Várható volt továbbá, hogy az Arszen Avakovhoz közel álló képviselők is tartózkodni fognak, mivel a belügyminisztert számos támadás érte az utóbbi hetekben, többek között a kormánypárt frakciójából is. Csatlakozott a nem szavazókhoz az Andrij Bohdannal, az Elnöki Hivatal menesztett vezetőjével, illetve Andrij Vavris építési vállalkozóval összefüggésbe hozható kisebb csoport is. Ők szintén korábbi sérelmekért állhattak bosszút ily módon.

Sokakat meglepett viszont, hogy az úgynevezett kis Sorosok, azaz a Nyugat-párti és a Nyugat által finanszírozott szervezetekhez köthető képviselők csoportja is ezt az alkalmat választotta elégedetlensége kifejezésére. Ők jó ideje zúgolódnak már amiatt, hogy kormányzaton belüli ellenfeleik igyekeznek kiszorítani támogatottjaikat a hatalomból. Legutóbb aztán maguk indítottak támadást hasonló megfontolásból Arszen Avakov személye ellen, s rosszul esett nekik, hogy ebbéli törekvéseikben az Elnöki Hivatal nem állt melléjük.

Másféle magyarázat is létezik a kudarcos szavazásra. Ezek szerint azok az erők tartózkodtak a szavazástól, amelyek nem szerették volna, hogy a Rinat Ahmetov oligarchához is közel állónak tartott miniszterelnök és kormánya az immunitás megszerzésével lényegében függetlenné váljék az elnöktől és a parlamenttől.

Vannak persze, akik azt mondják, hogy ha valóban ez lett volna a helyzet, Zelenszkij nem igyekszik személyesen győzködni a képviselőket, hogy álljanak ki a kormányprogram mellett. Ha pedig ennek ellenére szembeszegültek vele a honatyák, az riasztó jel lehet, ami a frakció irányíthatóságát illeti.

Egy további szempontot dobott be a köztudatba Ruszlan Bortnik politológus. Szerinte a parlamenti többségnek esze ágában sincs a nevét adni a kormányprogramhoz, amely tartalmazza az IMF-fel aláírt memorandumban foglalt népszerűtlen intézkedéseket is: a nyugdíjkorhatár emelését, a közüzemi szolgáltatások díjainak emelését stb. A program elutasításával viszont felmerült a kormány menesztésének lehetősége, ami engedi szárnyalni a fantáziát.

Valójában szinte mindenkinek jól jönne, ha a helyhatósági választások előtt a kabinet menesztésével mérsékelni lehetne a karantén és a gazdasági válság által kiváltott társadalmi elégedetlenséget. Egy új kormánnyal bizonyosan könnyebb lenne elérni, hogy az emberek ismét hinni kezdjenek a változások lehetőségében, aminek egykor Zelenszkij a megválasztását köszönhette. Vagyis még az elnök is érdekelt lehet a saját kormánya menesztésében.

(ntk)