Újabb nyugdíjrendszer, újabb levonások

2020. június 24., 20:07 , 1012. szám

Ha a koronavírus is úgy akarja, talán már jövőre kétféle nyugdíjrendszerbe is fizetnie kell azoknak az ukrán polgároknak, akiknek idehaza jut legális munka. A második nyugdíjrendszerről a segodnya.ua közölt összeállítást.

A kormányzat előremenekül

Jelenleg Ukrajnában szolidáris nyugdíjrendszer működik. Vagyis a mindenkori nyugdíjasok járandóságát a még dolgozók hozzájárulásaiból fizetik. Csakhogy nyugdíjasból több mint 11 millió van már az országban, dolgozóból pedig alig 10 millió. Ezért a Nyugdíjalap hiánya évről évre nő, s napjainkra elérte a 172 milliárd hrivnyát.

A kormányzat a gondok orvoslására javasolja a nyugdíjrendszer második szintjének, az úgynevezett felhalmozó nyugdíjrendszernek a bevezetését. Az elképzelés szerint havonta levonnák a dolgozók bérének egy százalékát, s ezt az összeget az adott személy számára nyitott számlán helyeznék el. A bér további két százalékának megfelelő összeget adna hozzá ehhez a pénzhez a dolgozó munkaadója. És ez így menne mindaddig, amíg a munkavállaló el nem éri a nyugdíjkorhatárt. Akkor a munkás évek alatt felhalmozott teljes összeg a polgár „második nyugdíjává” válna, kiegészítve azt az összeget, amely a szolidáris rendszerből illeti meg az adott személyt.

Ahogy azt Móricka elképzelte

Természetesen a számtan szabályai esetünkben is érvényesek, vagyis akinek a béréből levonnak egy százalékot, annak annyival kevesebb lesz a jövedelme, holott az állam már jelenleg is majdnem a felét (41,5) elveszi a keresetünknek. Érthetően a munkáltatók sem járnak örömtáncot a gondolatra, hogy a dolgozóik foglalkoztatása 2%-kal kerülne többe a jövőben. Fennáll a lehetősége, hogy a munkaadók a béreken igyekeznek majd kigazdálkodni az újabb állami vérszívás okozta veszteséget. A Szociálpolitikai Minisztériumban nem hiszik, hogy a munkáltatók a nyugdíjhozzájárulás miatt csökkentenék a dolgozóik bérét, az viszont előfordulhat, ismerik el, hogy amikor majd eljön a következő béremelés ideje, az bizony elmarad, vagy éppen két százalékkal lesz kisebb, mint amilyen lehetett volna. Vagyis hosszabb távon mind a három százalékot a mi bérünkből vonják le az újfajta nyugdíjra.

Így működne a rendszer

A nyugdíjra félretett pénz „felhalmozását” végezhetik a magánnyugdíjpénztárak vagy -alapok, amelyek már régóta jelen vannak Ukrajnában, és végezheti az állam is az erre a célra létrehozandó Állami Nyugdíjkincstár közreműködésével. A lényeg, hogy ha az olvasó például 10 ezer hrivnyát keres havonta (ami körülbelül az ukrajnai átlagbérnek felel meg), annak három százaléka vándorol át a nyugdíjalapba, vagyis minden hónapban 300 hrivnya. Ha azután feltételezzük, hogy az olvasónak még 15 évet kell eltöltenie a munka világában, az azt jelenti, hogy a megváltó nyugdíj pillanatáig 54 ezer hrivnya fog összegyűlni a számláján. Ez persze nem sok, de az összeg lehet magasabb is – igaz, alacsonyabb is.

Az alap, a pénztár vagy a kincstár feladata megőrizni a munkavállaló pénzét és gyarapítani – vagyis profitot kell termelnie. Lehetőség szerint úgy, hogy a profit meghaladja az infláció mértékét. Ehhez a pénzt banki betétekbe, aranyba és más nemesfémekbe, ingatlanokba, részvényekbe és kötvényekbe fektetik. A lényeg, hogy a megtakarításokat különféle „kosarakba” rakják szét a kockázatok csökkentése érdekében. Például a részvények árai eshetnek, miközben az aranyé emelkedik. Ennek eredményeként az alap valahol pénzt veszít, máshol viszont keresni fog. A cél, hogy a folyamatos befektetések vége garantált nyereség legyen – még ha nem is túl jelentős.

A pénz a nyugdíjbiztosítási számlán is a befizető tulajdona maradna. Ha rendkívüli helyzet adódik, például a biztosított személy súlyosan megbetegszik, a magánpénztárakban a nyugdíjkorhatár elérése előtt is felvehető a megtakarítás egy része vagy akár a teljes összeg.

Amikor aztán a biztosított eléri a nyugdíjkorhatárt, eldöntheti, hogy felveszi egyben a teljes megtakarított összeget, vagy havi részletekben folyósítják azt a számára amolyan járandóságként. A megtakarítás akkor sem vész el, ha a tulajdonos váratlanul meghal. Ilyenkor a pénz az örököseit illeti meg.

Az állam nem jó gazda

Valójában a felhalmozó nyugdíjrendszer már jó ideje működik Ukrajnában. Csak annyiban tér el a jelenlegi helyzet a tervezettől, hogy a belépés egyelőre önkéntes, nem kötelező mindenki számára. Már ma mintegy 60 nem állami nyugdíjalap működik országszerte. Sokakat megrémít ugyanis a lehetőség, hogy öregségükre elveszítik a munkájukat, s nem lesz miből megélniük. A nyugdíjalapok tagjai számára megnyugvást jelenthet, folyamatosan nyomon tudják követni befizetéseik sorsát az online ügyfélszobán keresztül, akár azt is láthatják, hogy mibe fektetik a pénzüket. Ha nincsenek megelégedve a szolgáltatással, választhatnak másik alapot is.

Ezek a lehetőségek várhatóan a kötelező felhalmozó nyugdíjrendszerről készülő törvényben is adottak lesznek, vagyis a bevezetendő szisztéma főként abban különbözik majd a jelenlegitől, hogy a magánpénztárak mellett megjelenik az állami struktúra is, amelynek a nyugdíjak felhalmozását, a magánszektor működését is ellenőriznie kell. Márpedig az állam nemegyszer rossz gazdának bizonyult hasonló helyzetben. Jusson eszünkbe például, hogy a bankok felett is az Ukrán Nemzeti Bank gyakorol felügyeletet, 2014-ben és az azutáni időszakban az ország mégis elveszítette a bankrendszerének körülbelül 40%-át.

Mondhatnák, mindez elkerülhető, ha a rendszert kizárólag magánnyugdíjalapok alkotják. Csakhogy tudjuk jól, tolvajok, szélhámosok bárhol előfordulhatnak.

Talán tartsuk a pénzünket a párna alatt?

Eszünkbe ne jusson! A pénzt fenyegető legnagyobb veszély az elértéktelenedés. Emlékezhetünk a kilencvenes évekre, amikor egy dollár még 1,2 hrivnya volt. Aztán az árfolyam nagyot esett, meg sem állt 5 hrivnyáig, majd nyolcig, most pedig éppen 27-nél tartunk. Mennyit érhet most az a hrivnya, amelyet, mondjuk, 1998-ban tett félre valaki idős korára? Körülbelül a huszadrészét, talán öt kopijkát. A nyugdíjpénztáraknak erre a problémára az a válaszuk, hogy a megtakarítások nagyobb részét valutában őrzik.

Az olvasónak ezen a ponton nem véletlenül lehet az a benyomása, hogy a kör bezárult, nincs mit tenni: a pénzünk, a megtakarításaink a világon sehol nincsenek tökéletes biztonságban. Ez így igaz, de tény, hogy jobb megoldás egyelőre nem létezik az értékmegőrzésre.

„Ez az emberiség által feltalált legjobb módja annak, hogy megőrizzünk valamit” – mutat rá Tetjana Szalnyikova, az Ukrán Nyugdíjalap-kezelők Szövetségének igazgatója.

Ami a rendszer ukrajnai bevezetését illeti, bizonyos, hogy jobb lenne megvárni, amíg stabilizálódik a gazdaság, nő a GDP, visszaszorul a korrupció, csökken az infláció. Csakhogy nincs időnk, figyelmeztet a kormány. Néhány éven belül drasztikusan romolhat a helyzet: egy dolgozóra két nyugdíjas jut majd, amit a szolidáris nyugdíjrendszer egészen biztosan nem fog elbírni. Magyarán, ha nem lépünk időben, egy fitying nélkül maradhatunk. Efféle mentő lépésnek szánják Kijevben a felhalmozó nyugdíjrendszer bevezetését. A kormány szerint erre akár már jövőre sor kerülhet. Tegyük hozzá: akár tetszik nekünk, akár nem, előbb-utóbb mindenképpen megtörténik. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy jól megnézzük, kire bízzuk a pénzünket (az államra-e vagy valamelyik magánnyugdíjalapra), aztán reménykedhetünk, amíg meg nem öregszünk.

 (ntk)