Ukrán–magyar viszony: már csak a lényegről kellene megegyezni

2020. július 1., 09:36 , 1013. szám

Hét év kihagyás után múlt csütörtökön ismét összeült a magyar–ukrán gazdasági együttműködéssel foglalkozó kormányközi vegyes bizottság, amelynek munkájában részt vett Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter, valamint Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter. Tekintettel arra, hogy milyen mélységeket járt meg az elmúlt években az ukrán–magyar kapcsolatok képzeletbeli fokmérője, lehetetlen túlbecsülni az esemény jelentőségét. Mint utóbb kiderült, a megbeszélés több volt szokványos bizottsági ülésnél, amennyiben a magyar és az ukrán külügyminiszter az alkalmat kihasználva a romokban heverő kétoldalú kapcsolatok számos kérdéséről tárgyalhatott.

A találkozó után a sajtó érthető módon elsősorban Szijjártó Péternek arra a bejelentésére összpontosított, mely szerint legkésőbb hétfőn valamennyi ukrán–magyar határátkelő megnyílik (ami azóta szerencsésen meg is történt). Ez még akkor is fontos hír volt, ha a külügyminiszter mindjárt hozzátette, hogy a határátkelők a jelenlegi utazási szabályok fenntartása mellett nyílnak meg, azaz az ukrán polgárok legfeljebb 24 órára léphetnek be Magyarországra, s csupán a határtól számított 30 kilométeres sávban tartózkodhatnak. A magyar külügyminiszter az MTI tudósítása szerint kiemelte, hogy a határnyitás azért fontos, mert az egyetlen nyitva tartó átkelőnél, Záhony és Csap között hosszú várokozás tapasztalható, és Brenzovics Lászlónak, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnökének külön kérése és kezdeményezése volt Budapest felé a többi átkelő megnyitása is, amiről sikerült megállapodni az ukrán féllel.

Dmitro Kuleba elmondta, hogy a miniszteri találkozó egyik célja Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csúcstalálkozójának előkészítése volt. Kérdésre válaszolva kifejtette: Kijev abban érdekelt, hogy a csúcstalálkozóra júliusban sor kerüljön, és a megbeszélés tartalmi legyen a két ország vezetői között. Hozzátette, hogy a most aláírt jegyzőkönyv lesz az egyik alapja annak a memorandumnak, amelyet várhatóan a két vezető a csúcstalálkozón ellát kézjegyével.

A tárgyaló felek ugyanakkor nem feledték, hogy a két ország között nem gazdasági vagy infrastruktúrafejlesztési kérdések miatt alakult ki nézeteltérés korábban. Szijjártó Péter fontosnak nevezte, hogy a kárpátaljai nemzeti közösség oktatási és nyelvhasználati jogait érintő vitákat a két ország civilizált mederben tartsa, és ne lehetetlenítsék el a más területeken való kétoldalú együttműködést.

„A folyamatos párbeszéd keretében megállapodtunk abban, hogy az oktatási és a kisebbségi vegyes bizottság összeül a következő hetekben, és reméljük, hogy közelebb jutunk azoknak a kérdéseknek a megoldásához, amelyek a vitákat okozzák a két ország között” – jelentette ki a tárcavezető.

A magyar–ukrán kapcsolatok megnyugtató rendezése a kárpátaljai magyarok alapvető érdeke, értékelte a kijevi találkozót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke. Brenzovics László szerint előremutató, hogy ismét ülést tartott a magyar–ukrán gazdasági együttműködéssel foglalkozó kormányközi vegyes bizottság. A karpat.in.ua tudósítása szerint a KMKSZ elnöke köszönetét fejezte ki a magyar külgazdasági és külügyminiszternek a határátkelők megnyitásáért, s elismeréssel szólt arról is, hogy a feleknek sikerült megegyezniük a határ menti infrastruktúra fejlesztéséről. Ugyanakkor vannak olyan kérdések is, amelyek hosszabb tárgyalást igényelnek, utalt Brenzovics László a nyelvoktatás kérdéseire. Ezzel együtt önmagában az is örvendetes, jelezte, hogy majd egy évtized után ismét összeül az ukrán–magyar kisebbségi vegyes bizottság, amelynek ülésén várhatóan közeledni fognak az álláspontok.

A hétvégén Vaszil Bodnar az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek adott interjújában úgy vélte, az ukrán–magyar csúcstalálkozóra július végén kerülhet sor. Az ukrán külügyminiszter-helyettes ugyancsak sikeresnek és konstruktívnak nevezte a kijevi bizottsági ülést.

„A miniszterek személyesen egyeztették és írták alá a vonatkozó jegyzőkönyvet. Megállapodtak abban, hogy a következő hetekben elősegítik a nemzeti kisebbségekkel és az oktatással kapcsolatos két további bizottság ülésének megtartását, és intézkedésekre kerül sor a határokon átnyúló infrastruktúrafejlesztési bizottság előkészítésére” – hangsúlyozta.

Bodnar is kitért rá, hogy maradtak megoldatlan problémák.

„Számunkra az oktatásról és az államnyelvről elfogadott törvények továbbra is vörös vonalak maradnak. A nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása az oktatás területén magániskolák keretében is megvalósítható, valamint az ukrán jogszabályok tökéletesítésével a Velencei Bizottság egyik ajánlásának megvalósítása keretében, nevezetesen a nemzeti kisebbségekre vonatkozó új törvény kidolgozásával. Ezek azok az utak, amelyeken továbbhaladhatunk az egymással folytatott párbeszédben, a meglévő problémák, nézeteltérések megoldásában és álláspontjaink közelítésében” – fejtette ki Bodnar.

Arra a kérdésre, hogy születhet-e megállapodás a felek között az oktatás kérdésében még Zelenszkij és Orbán találkozója előtt, Bodnar valószínűsítette, hogy sikerül haladást elérni.

„Úgy gondolom, lesz haladás. De nem sietnék a következtetésekkel arra vonatkozóan, hogy sikerül-e véglegesen rendezni a kérdést. Elkötelezettek vagyunk a konstruktivitás és az eredmény iránt, de ennek az eredménynek kölcsönösen elfogadhatónak kell lennie” – hangsúlyozta.

Kérdés azonban, hogy mit tekinthetünk kölcsönösen elfogadható eredménynek? Döntő lehet a két ország és társadalom közötti bizalom helyreállítása.

Magyar részről a korábbi csalódások miatt vélhetően fenntartásokkal kezelik az ukrán ígéreteket. Emlékezhetünk rá, a Porosenko-kormányzat annak idején azt ígérte az oktatási törvény nyelvi rendelkezéseivel kapcsolatos nemzetközi kifogásokra reagálva, hogy a területet az általános középfokú oktatásról szóló jogszabály fogja részletesen és kielégítően szabályozni. Azóta tudjuk, hogy nem így történt. Érthető lenne, ha Budapest ezek után komolyabb garanciát várna a kárpátaljai magyarság oktatási és nyelvhasználati jogainak rendezésére Kijevtől, mint például a puszta ígéretet, hogy az állítólag már készülő, de még senki által nem látott kisebbségi törvény minden problémánkat megoldja.

Az ukrán közvélemény ugyanakkor érzékelhetően rosszalja, hogy Magyarország a kijevi ígéretek ellenére még mindig nem oldotta fel az Ukrajna–NATO Bizottság miniszteri szintű üléseinek blokkolását. Emellett Magyarországnak továbbra is felróják állítólagos „oroszbarátságát”.

Jellemző e tekintetben Dmitro Tuzsanszkijnak a Jevropejszka Pravda portálon minap megjelent írása, amelyben a szerző kifejti, szerencsés körülmény az ukrán–magyar viszony alakulása szempontjából, hogy Szijjártó Péter mostani kijevi látogatása előtt nem vett részt a Moszkvában rendezett győzelem napi díszszemlén. Ettől azonban még Magyarország nem vált egyik pillanatról a másikra kevésbé oroszbaráttá, kevésbé érdekeltté az orosz gázban vagy befektetésekben – vélte a szerző. Ahogyan a jelek szerint az ukrán kormányzat sem tudja máról holnapra függetleníteni külpolitikáját a saját radikális nacionalista kisebbségétől – jegyezhetnénk meg.

Közben Magyarország folyamatosan igyekszik gesztusokkal alátámasztani eltökéltségét a kétoldalú kapcsolatok rendezését illetően. Ilyen gesztusnak tekinthető, hogy Magyarország Kormánya a napokban újabb vakcinaszállítmányt adott át az Ukrán Vöröskereszt kárpátaljai megyei szervezetének, vagy hogy Szijjártó Péter felajánlotta a magyar segítséget a nyugat-ukrajnai árvíz elleni védekezésben. A lényeg azonban, hogy Ukrajna milyen garanciát tud adni a kárpátaljai magyarok nyelvi jogainak biztosítására?

(ntk)