Fekete István: Nádas

2020. július 5., 11:17 , 1013. szám

Aludtál-e már nádtető alatt,

láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy suhog a nád,
ha megérinti a virradat?

Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizekben rengő csillagot?

Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és a lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt?
 
Láttál-e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon,
a vándormadár hogy mit üzen?
 
És nádi széna volt-e párnád,
millió béka a muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?
 
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz,
s a nádason átrepül az álom,
és rád sóhajt lágyan a puha fűz?
 
Álmod, ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.

 

 

Ne csodálkozzon az a kedves versszerető olvasó, akiben Fekete István nevének elhangzásakor Illyés Gyula Haza a magasban című verse merül fel. Mégpedig a következő passzus: „Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, / köréd varázskör teremtődik.”

De annak a kedves olvasónknak ugyanúgy igaza lehet, akiben Márai Sándor gondolata ébred fel, ha Fekete István könyveit emlegetik. Mégpedig az a meglátás, hogy a föllelt Kárpát-medencei legelők a honfoglalók számára még korántsem jelentették a hazát. Legelőinkből igazi hazát költőink csináltak – mondja Márai. Végső soron tehát Illyés is és Márai is egyazon varázslat köréről szólnak. Arról a csodáról, ahogyan költő- és íróóriásaink – köztük Fekete István – nemcsak beszéltek lenyűgöző környezetünkről, hanem édes anyanyelvünk révén mienkké, sajátunkká is változtatták azt.

Mert a nagy művészet mindig átminősítés. Olyan transzcendens csóvájú életrendezés, amely ég és föld között foglal helyet – ahogyan Hamvas Béla mondja. Amelyben Vuk például nemcsak kölyökróka, de szinte tapintható angyali természet és Kukorica Jancsi-lelkű vitéznövendék is egyben, ambiciózus gyereklényünk egyik legszebb iránymutatója. De ilyen az egész Fekete István-világ, mindegy, hogy a Tüskevár, a Téli berek, a Bogáncs avagy a Kele lapjain lebeg a lélek vagy A koppányi aga testamentumán. A Nádas című vers pedig a Fekete István-összest képes felidézni, amely életmű olvasottsága a Jókaiéhoz fogható...

Penckófer János