Hogyan lett a városban Plotényi part

Elvesztett Ungvár

2020. július 19., 18:35 , 1015. szám

A megye története iránt érdeklődő kárpátaljaik valószínűleg hallottak már az Ungvári járásban található nagylázi (Veliki Lazi) kastélyról, amelyet a XIX. század végén egy elismert virtuóz, hegedűművész, Plotényi Nándor építtetett. A gyönyörű kastély ma is ott áll a dombon, és a Plotényi családra is emlékeznek Nagylázon. De nem is olyan messze, Ungváron már kevesen tudnak az egykor nagyon híres hegedűművészről, bár 10 évig az ő nevét viselte az Ung-parti sétány egy része.

Plotényi Nándor életének számos éve kötődött Ungvárhoz. Egyes forrásokban, például A Pallas Nagy Lexikonában azt írják, hogy a zenész Ungváron született, bár ez valójában Nagylázon történt. De Nándor gyermekkorától gyakran volt a városban, mert itt tanult az iskolában, később a gimnáziumban, amely a Káptalan utca elején, a jelenlegi Kereskedelmi-Közgazdasági Koledzs épületében működött.

A kis Nándor és két húga az apjuktól, Plotényi Jánostól örökölte a zenei hajlamot. Bár szakmája szerint bányászmester volt, jól értett a zenéhez, megtanította a gyermekeit zongorázni, hegedűn és csellón játszani. Az egyik helyi újság megemlítette, hogy Plotényi János nem tudott zene nélkül élni, sőt még egy kvartettet is szervezett Nagylázon, amely ünnepnapokon a házában játszott. Amikor Plotényi Nándor elmondta apjának, hogy a prágai konzervatóriumba akar felvételizni, János nem örült neki, de elengedte a fiát. A kedves arcú és gyönyörű kék szemű 13 éves fiú a saját hegedűjével érkezett Prágába, de nem engedélyezték neki a felvételi vizsgákat, és azt tanácsolták, hogy játsszon egy másik hangszeren. A tanácstalan fiú hazatért és Munkácson folytatta tanulmányait (sajnos nem ismeretes, hogy hol és kinél). 1862-ben épp ott mutatták be a közismert magyar hegedűművésznek, Reményi Edének, akit akkor Liszt Ferenc után a második leghíresebb magyar zenésznek tartottak. Reményit lenyűgözte a 18 éves Plotényi Nándor tehetsége, és szülei engedélyével magával vitte Budapestre. Tanította Nándort, turnéra vitte. Egy ilyen olaszországi utazás során Reményi bemutatta tanítványát Liszt Ferencnek, aki akkoriban Rómában élt. Ekkor, 1864-ben készült egy híres retusált fotó a három zenészről, akik magyaros viseletben pózolnak.

A három virtuóz később újra együtt fényképezkedett egy müncheni találkozón. De, véleményünk szerint, napjainkban hajlamosak eltúlozni Plotényi Nándor és Liszt Ferenc ismeretségi fokát. 2011-ben Nagylázon a Plotényi-kastély előtt Liszt-mellszobrot állítottak, mert állítólag barátkozott a kastély tulajdonosával. Néha találkozhatunk olyan adatokkal, hogy Liszt Ferenc még vendégeskedett is Nagylázon. A zenészek kapcsolatát azonban valójában csak túlzással lehet barátságnak nevezni. Plotényi Nándor 1911-ben interjút adott Liszt születésének századik évfordulója alkalmából, amelyben két rövid találkozást említ és egy Reményinek írt levelet, amelyben Liszt megemlítette és dicsérte Plotényi sikereit. A fiatal zenész 1879-ben meghívta esküvőjére Franciaországba Liszt Ferencet, de ő nem tudott elmenni. Ezután nem találkoztak.

Visszatérve Plotényi Nándor életrajzához, elmondjuk, hogy 1867-ben Reményi Ede hivatalosan bemutatta őt a színpadon Budapesten. A nagyon sikeres debütálás után Nándor egész Európát beutazta tanárával, számos koncerten játszott a nagyérdemű közönség előtt. Az újságok később arról számoltak be, hogy Giuseppe Garibaldi, Victor Hugo, Kossuth Lajos és mások is ott voltak a fiatal Plotényi rajongói között. Nagyon sikeresek voltak a Reményi- és a Plotényi-koncertek Párizsban (1865), Isztambulban (1867), Kassán (1868) és Egyiptom számos városában (1872). Az 1870-ben egy ideig Plotényi Nándor volt a Magyar Nemzeti Színház prímása. Aztán Franciaországba költözött, ahol találkozott Eugenia McAllisterrel, egy angol arisztokrata hölggyel. 1879-ben házasodtak össze Párizs közelében, és attól kezdve Plotényi Nándor felhagyott a bohém élettel, családjának szentelte magát, és csak jótékonysági koncerteket adott.

Egy ideig a Plotényi család Franciaországban élt, majd Budapesten, 1890-ben pedig Ungvárra érkezett, a Negrebetskiék házába költöztek be (a Fenczik téren). Három évvel később Plotényiék ismét Budapestre költöztek, de egy idő után visszatértek, és 1896-ban a Nagylázon épült palotájukban telepedtek le.

Ott nevelték gyermekeiket, akik különféle források szerint heten vagy nyolcan voltak. Csak hét gyermek neve ismert számunkra: két fia, Vilmos és Jenő, és öt lánya, Nandin, Antónia, Ilona, Eugénia és Agátha. Előreszaladva elmondjuk, hogy az első világháború alatt a hét évig tartó orosz fogságból visszatérő Vilmos apja gazdaságát vezette, nem volt házas. Jenő erdőmérnökként dolgozott, felesége Anneliese Gode volt; Nandine feleségül ment Miltschitzky Ferenchez; Antónia 1907-ben Békássy István felesége lett; Ilona 1906-ban férjhez ment Nagy Bélához, Eugénia 1909-ben Tassonyi Ernőhöz; Agátha pedig 1916-ban Zsivny Jenőhöz.

A család gazdasága Nagylázon és a szomszédos faluban, Korláthelmecen igen nagy volt: egy gőzmalom (amelyet 1909-ben építettek Korláthelmecen), a szeszfőzde, amely évente 400 hektoliter szeszt állított elő, szőlőültetvények, gyümölcsösök és tehénistálló. Plotényi birtokának teljes területe 435 holdat (körülbelül 250 hektár) tett ki. A család állandó jelleggel 22 helyi családot foglalkoztatott, és évente 5000 idénymunkást alkalmaztak. A Plotényiek nagyon bölcsen vezették a gazdasági ügyeiket, és a parasztok nagyon kedvelték Nándort és a legidősebb fiát, Vilmost is.

Érdemes néhány szót ejteni Plotényi nemesi címéről. Napjainkban gyakran grófnak mondják, de erről nem találtunk megerősítést. Ahogy az 1907 elején megjelenő újságokban említésre került, 1906. december 16-án I. Ferenc József király Plotényi Nándornak kiemelkedő kulturális eredményeiért és jótékonysági tevékenységéért oda­ítélte a nemesi rangot, feljogosítva a Nagylázi birtokos név viselésére. Vagyis a zenész nemesi rangot kapott, de nem volt gróf, és akkoriban egyetlen forrás sem nevezte grófnak. Sőt a csehszlovák idők újságaiban „a mi kedves Plotényi bácsink" kifejezés gyakran megtalálható, mert Plotényi Nándor élete alkonyán Ungvár kulturális életének aktív résztvevője volt, számos jótékonysági rendezvényt és koncertet szervezett, illetve részt vett azokon.

A jótékonykodás valóban nagyon fontos volt a Plotényi család számára. Támogatták a Vöröskeresztet, és Eugenia McAlister szervezett egy műhelyt, ahol a nagylázi nők meleg téli sapkákat varrtak a brit katonáknak. Karácsony előtt minden évben hatalmas csomagot küldtek Nagylázról Londonba a hadsereg számára. Az első világháború elején ez a hagyomány megtört és már az osztrák–magyar hadsereg katonáinak küldtek meleg ruhákat. Plotényiék a gimnáziumot is támogatták, ahol Nándor és gyermekei tanultak. A városban működő zsidó jótékonysági étkezdének is utaltak pénzt.

Amikor Plotényi Nándor megöregedett, már ritkábban járt át Ungvárra, de még mindig részt vett koncerteken, és kulturális eseményeket is szervezett a kastélyában. Sok híres vendég látogatott el oda, köztük újságírók is, akik érdekes leírásokat adtak a zenész birtokáról. 1926-ban egy prágai újságíró látogatott el a nagylázi kastélyba, aki leírta a folyosók falait díszítő vadásztrófeákat, és Plotényi Nándor zenetermét, ahol értékes hegedűit őrizték. A zenésznek három hegedűje volt: a Stradivarius-hegedűt a híres Heinrich Wilhelm Ernst hegedűművésztől vásárolta; a Gvarneri-hegedűt 1885-ben vásárolta, évekig kutatva épp azt a hangszert, amelyen egykoron tanára, Reményi Ede játszott. Ami az Amati-hegedűt illeti, arról nem sikerült információt találni, de úgyszintén Plotényi Nándor tulajdonában volt, és zeneszobájában tartotta. A prágai újságíró megemlítette, hogy Nándor reszkető kézzel játszott a Stradivarius-hegedűn (akkoriban már 82 éves volt), a magyar szokások szerint megkínálta vendégeit saját készítésű illatos narancssárga muskotály borával. Mindebből az újságíró számára egyértelmű volt, hogy a zenészt nem érdekli a politika, hanem csendes, nyugodt és nagyon boldog életet él.

1927-ben Ungváron nagy külsőségek közepette ünnepelték Plotényi Nándor alkotói jubileumát – hivatalos budapesti bemutatásának 60. évfordulóját. A Magyar Kaszinóban koncertet szerveztek, amelyre meghívást kapott a kor híres cseh hegedűművésze, Jaroslav Kocian. A nagytiszteletű vendégek különféle nyelveken hosszasan méltatták a jubilánst, és az ünnepi rész végén a gyerekek egy nagy virágcsokrot ajándékoztak neki, amiért az elérzékenyült Plotényi gyengéden megpuszilta őket. Ez volt, ha nem is az utolsó, de az ismert zenész részvételével zajló egyik utolsó tömegrendezvény. A következő években csendesen megöregedett birtokán, és amikor felesége, Eugenia 1933 elején meghalt, súlyosan megbetegedett.

Szenvedései enyhítése céljából a gyerekek apjukat Budapestre vitték, ahol Plotényi Nándor egy ideig szanatóriumban volt, orvosi felügyelet alatt. Két hónappal a felesége halála után ő is meghalt. A zenészt 1933 május elején Budapesten temették el. Rögtön azután, hogy ismertté vált Plotényi Nándor halála, Ungváron elkezdtek arról beszélni, hogy meg kellene örökíteni a nevét. A városi tanács csak egy évvel később, 1934 őszén jutott el a kérdés megvizsgálásáig. Tagjai, azaz az akkori képviselők úgy döntöttek, hogy Plotényi Nándor születésének 90. évfordulója alkalmából egy utcát neveznek el róla, amelyet évszádokon át Vargasornak hívtak (a csehszlovák érában – Koželužská utca volt, napjainkban – Kijevi part). Egyhangúlag szavazták meg ezt a döntést, csak azon vitatkoztak, hogy hány nyelven kell feltüntetni a part új nevét azon a táblán, amelyet a sétány elején akartak állítani. Végül megállapodtak abban, hogy a nevet három – cseh, „orosz” (ruszin) és magyar – nyelven szerepel majd az utcanév.

1934. november 22-én, csütörtökön, 12 órakor a part elején, ahol egy üres telek volt, összegyűlt a tiszteletreméltó közönség. Mindenki az oszlop köré sereglett, amelyen fehér anyaggal borított tábla volt. Az oszlop alá az ungvári kertészek egy még nagyobb táblát készítettek, amelyen zöld gallyakból gondosan kirakták Plotényi Nándor nevét és születési, illetve halála éveit, valamint egy hárfa alakú koszorút helyeztek el. Az ünnepséget Hrabár Konstantin, a város polgármestere nyitotta meg, ezt követően helyettesei – Rauscher csehül és Gaár Iván magyarul – mondtak beszédet. Aztán ünnepélyesen leleplezték az emléktáblát, és feltűnt a zománcozott, fekete betűkkel feliratozott fehér tábla, amely azt jelezte, hogy a jelenlévők a Plotényi Nándor parton állnak.

Aznap a Mozaik kulturális társaság Plotényi tiszteletére nagy emlékestre várta a vendégeket. A megye és a város egész vezetősége, Plotényi Nándor fia és két unokája is elment a mozi koncerttermébe. Hercz Lili zongorázott, Zaturetczky Ede hegedűn játszott, fellépett a 36. gyalogezred zenekara. A koncert egy részét a Kassai Rádió is közvetítette, és a helyi újságok azt írták, hogy ritkán kerül sor a városban ilyen kiemelkedő eseményre.

Hozzá kell tenni, hogy Plotényi Nándor emlékét nemcsak a part nevében örökítették meg. 1939 szeptemberében a Vallási és Közoktatási Minisztérium engedélyével Ungváron megnyílt egy zeneiskola, amelyet úgyszintén Plotényi Nándorról neveztek el. Vezetője Drávai Lajos volt, az iskolában zongora, hegedű, cselló, trombita és ének szekció működött. A mozi felett, a legfelső emeleten kapott helyet, az iskolába a passzázsból lehetett bejutni.

A Plotényi Nándor part pontosan 10 évig viselte ezt a nevet: 1934 őszétől 1944 őszéig. A második világháború után Vjacseszlav Molo­tov szovjet államférfi tiszteletére nevezték el, és a Plotényi név sokáig feledésbe merült. Most Ungváron ismét van egy utca, amelyet a híres zenészről és jótékonykodóról neveztek el, az ún. BAM-on (egyetemi hegy) található.

Tetyana Literáti: Pro Zahid/
Rehó Viktória