Az alma biológiai növényvédelme I.

Kárpátalján az eredményes termesztéshez nem elegendő a kémiai növényvédelem. Felesleges ecsetelnem a termelőknek, hogy hiába permetezünk, mindig maradnak „túlélő” kártevők az ültetvényben, amelyek egy-kettőre újra elszaporodnak. A hatékony védekezéshez szükség van a biológiai növényvédelem módszereinek alkalmazására.

Az alma agrotechnikai növényvédelmi lehetőségei

Mielőtt rátérnénk a biológiai növényvédelem lehetőségeinek részletezésére, mindenképpen szót kell ejtenünk az agrotechnikai módszerekről. E módszerek segítségével hatékonyabbá tudjuk tenni a biológiai növényvédelmet.

Almaültetvény esetében a szellős korona kialakítása a cél, továbbá a vízhajtások keletkezésének megelőzése, miáltal csökkenthető a vértetű, a zöld almalevéltetű és a kaliforniai pajzstetű elszaporodása.

Hogyan? A szellős, jól bevált koronaformák kialakításával. A gyümölcstermesztésben nemhiába beszélünk a koronák alakjáról és az ágak, termőrészek, hajtórügyek arányáról. Minden esetben ajánlott betartani az adott gyümölcsfaj számára javasolt koronaformákat, az alma esetében például sudaras koronaformákat (termőkaros orsó, szuperorsó, karcsúorsó, szabadorsó stb.) célszerű kialakítani. Ha ezektől a formáktól eltérünk (katlan vagy váza koronaformát alakítunk ki), akkor lényegében egy ágas-bogas dzsungel jön létre, mely melegágyául szolgál a kártevőknek és a kórokozóknak. A helyes koronaalakkal a vízhajtások mennyisége és mérete is csökkenni fog.

Van még egy igen fontos tényező, mely az idei szezonra (2020) is rányomja a bélyegét, mégpedig a fagykár, amelynek a termésvesztés az egyik lehetséges következménye. Mivel az almafák nincsenek leterhelve gyümölcsökkel, a vegetatív fejlődés (vízhajtások) igen erőteljes lett. Az ideihez hasonló években mindenképpen júniusi–júliusi hajtásválogatást kell végeznünk. Lehetőség szerint minél előbb végezzük el a hajtások válogatását. Az erőteljesen felfelé törő, 40 cm-nél hosszabb, ceruzavastagságú vízhajtásokat kézzel könnyedén kitörhetjük. Ezzel nem okozunk kárt a gyümölcsfában, sőt megalapozzuk az évi növényvédelem hatékonyságát és a következő év termésmennyiségét. Azokat a hajtásokat, melyek eredésénél (tövénél) gyümölcsöt vélünk felfedezni, ne sértsük meg. Továbbá a rövid, vékony, vízszinteshez közeli síkban növekvő hajtásokat sem szükséges eltávolítani, esetleg ritkíthatók, amennyiben még nem elég szellős a korona. Javasolt, hogy egy öt évnél idősebb almafáról maximum 10–18 vízhajtást távolítsunk el. Ha ennél többet vágunk le, azzal nagyobb kárt okozhatunk a gyümölcsfában, mint a kártevők vagy a kórokozók! Magyarán, csak szépen és óvatosan tördeljük a vízhajtásokat!

Itt érdemes szót ejteni még a folyamatos sebkezelésről. Az 1-2 cm-nél vastagabb ágak után maradó vágásfelületeket mindenképpen ajánlatos fémmentes sebkezelő gyantával lezárni. Sebkezelésre elsősorban a tél végi – tavaszi metszéskor lehet szükség, hiszen, mint szó volt róla, a nyári hajtásválogatáskor csak a ceruzavastagságú hajtásokat tördeljük ki, amelyek helyét nem szükséges lekezelnünk.

A takácsatka és a levélpirosító levéltetű előszeretettel telepszik meg a nitrogénnel bőségesen ellátott ültetvényekben. Egyes megfigyelések szerint a túlzott nitrogénadagolás az alma esetében akár 50%-kal is növelheti az atkák és a levéltetvek számát az ültetvényben. Előző írásainkban foglalkoztunk az alma tápanyagszükségletével és annak időbeni kijuttatásával (lásd például a Kárpátalja 829., 855., 856., 857., 978. számát!). Gondoljunk bele: ha nitrogén-hatóanyagot juttatunk ki egy termés nélküli (fagykárt szenvedett) almafának, mely éppen a hajtásnövekedés időszakában van (június–július), akkor szükségtelen többletenergiához juttatjuk. Ezt a többletenergiát a fa erőteljesebb és gyorsabb hajtásnövesztésre fordítja, ami nem szerencsés az alma esetében a következő évi terméseredmény szempontjából.

A túlzott nitrogénellátás több szempontból is káros, annak soha ne örüljön a gazda, ha már az év első felében több métert nőtt a gyümölcsfa ága, illetve, ha az almafa levele akkora, mint a tenyere. Tapasztalataim szerint ez még senkinek – se a fának, se a gazdának – nem vált hasznára. (Folytatjuk…)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza