A rossz nép és a jó elnök

2020. július 28., 19:32 , 1017. szám

Volodimir Zelenszkij elnök minap terjedelmes írásban reagált Telegram-csatornáján arra a hírre, mely szerint ismeretlenek felgyújtották Vitalij Sabunyin civil aktivistának, a Korrupcióellenes Központ (CPK) alapítójának és elnökének kijevi házát. Az államfő elítélte a gyújtogatókat, azonnali kézre kerítésükre szólította fel a hatóságokat […], és tulajdonképpen az ukrán társadalmat tette felelőssé a történtekért. Erre a nép magából kikelve felhördült.

„Maximálisan őszinte leszek – kezdte bejegyzését Zelenszkij, ami arra enged következtetni, hogy a nagy ember talán nem mindig őszinte népével. – Vitalij Sabunyin aktivista szülői háza, amelyet cinikusan felgyújtottak, egyértelmű jele annak, hogy társadalmunk nem képes magához térni a sok tragédia és társadalmi megrázkódtatás után.”

(Néhány portál és blogger felhívta a figyelmet, hogy az elnök mindjárt gyújtogatást emlegetett, holott a szakértői vélemények még nem készültek el. A rendőrség állítja, hogy a házban nem bukkantak robbanóanyag nyomára, a tűz keletkezésének okait pedig kitartóan vizsgálják.)

„A társadalom képtelen elutasítani a nézeteltérések tisztázásának civilizálatlan formáit. Nem tud felhagyni azzal, hogy demonstratív erőszakot játsszon” – panaszolta el.

Tehát a társadalom erőszakosságán múlik minden? Nem a hatóságok a vétkesek, amelyek büntetlenül hagyják az erőszakot?

„Személy szerint nagyon aggódom, és csalódott vagyok. Igen, megértem, hogy ez más országokban is megtörténik, ám véleményem szerint Ukrajnának ki kellene lábalnia a konfliktusok korszakából. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen eset árnyékot vet államunk jó hírére, új hatalmi intézményeinkre és különösen a bűnüldöző szervekre” – nyugtalankodott az elnök.

Volodimir Zelenszkij tehát úgy látja, hogy elsősorban nem a terrorcselekmények, a rendőri túlkapások és a különféle radikális csoportok tagjai által elkövetett atrocitások vetnek árnyékot az országra, hanem egy civil aktivista házának egyelőre nem is bizonyított (bár meg sem cáfolt) felgyújtása.

„Természetesen őszintén együtt érzek Vitalij Sabunyinnal és minden polgárunkkal, akik civil állásfoglalásuk miatt ilyen kellemetlen helyzetbe kerülnek. Az elkövetőket meg kell találni és meg kell büntetni. Éppen így: megtalálni és megbüntetni. Nekünk pedig, a társadalomnak, mégiscsak meg kell tanulnunk toleránsan viszonyulni azokhoz, akiknek saját álláspontjuk van vitás kérdésekben. És akik ezt aktívan és rendszeresen kifejezik” – vonta le a következtetést elnökünk.

Talán mondanunk sem kell, hogy Zelenszkijnek ez a keménykezű, ám igazságos államférfit mutató szövege gyakorlatilag a teljes közvéleményt felháborította – kivéve természetesen azokat az elvakult híveit, akik a sorozatos melléfogásai ellenére még mindig hisznek benne, valamint a hivatásos hízelgőket. Elképzelhetjük, mekkora baklövésről van szó, ha Petro Porosenkónak, az ukrán nacionalisták önjelölt vezérének és Anatolij Sarijnak, a döntően oroszul beszélő ukrajnai demokraták újdonsült szószólójának hívei kórusban ócsárolták a „zöld” elnököt. Porosenko hívei kommentárjaikban felemlegették, hogy néhány éve, amikor felgyújtották Valerija Hontarevának, az Ukrán Nemzeti Bank volt elnökének házát, a későbbi államfő, Zelenszkij népszerű politikai kabaréja, a Vecsirnyij Kvartal gúnyolódott az eseten. Sarij és pártja arra hívták fel a figyelmet, hogy az elmúlt hetekben számos párttársukat érte támadás radikális és nacionalista szervezetek verőlegényei részéről, Volodimir Zelenszkij elnök azonban tüntetőleg nem vett tudomást ezekről az esetekről. De azok közül is sokan ingerült kommentárokban fakadtak ki, akik egyik pólusnak sem hívei jelenünk legalább hárompólusú ukrán politikai életében. Többen azt emelték ki, hogy Zelenszkij kormányzását a büntetlenség jellemzi.

Figyelemreméltó, hogy Sabunyinék házának felgyújtására közleményben reagált Matti Maasikas, az Európai Unió kijevi képviseletvezetője, és megszólalt az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetsége is.

„Aggódunk a politikusok és a civil társadalom képviselői ellen irányuló közelmúltbeli lehetséges támadások miatt. Felszólítjuk a bűnüldöző szerveket, hogy alaposan vizsgálják ki ezeket az eseteket, és gondoskodjanak minden érintett felelősségre vonásáról. A virágzó demokráciákban a polgároknak lehetőségük kell legyen kifejezni a véleményüket anélkül, hogy félteniük kellene a testi épségüket” – nyugtalankodtak például az amerikai külképviseleten.

Többen Zelenszkij szemére is vetették politikai ellenfelei közül, hogy csak azután reagált az országban egyre jobban elhatalmasodó erőszakra, hogy a jelenségre az amerikai külképviselet is felfigyelt, az Egyesült Államok pedig akkor hallatta a szavát, tették hozzá, amikor olyasvalakit ért támadás, akit az általuk támogatott ukrajnai körökhöz sorolnak. Az ártatlanság vélelmét szem előtt tartva jegyezzük meg, hogy mind a Zelenszkij-féle iromány, mind az amerikai követség közleménye általánosságban is felemeli szavát az elmúlt időszakban megesett erőszakos cselekedetek ellen, vagyis nem ragadtak le Sabunyin eseténél. Az ember mégsem tud szabadulni az események sorrendjétől: a nyugati demokráciák éppen azután emelték fel a szavukat, hogy egy általuk támogatott civil szervezet vezetőjét támadás érte, Zelenszkij elnöknek pedig némileg váratlanul azután lett elege az erőszakból, hogy a nagyhatalmak aggódni kezdtek…

(zzz)