Kisebbségi Jogvédő Intézet küldetése
KJI – NPKI Online Nyári Egyetem
2020. július 3.
2020. június 4. a magyar nemzet számára két különleges üzenetet hordozott. Egyrészt a gyalázatos trianoni békediktátum száz éves évfordulója, másrészt ez a nap 2010 óta a Nemzeti Összetartozás Napja. Emlékezünk nemzeti tragédiánkra, de ugyanakkor hitet teszünk összetartozásunk és megmaradásunk mellett.
A Párizs melletti Trianon palotában nem csak szétverték az ezeréves magyar államot, hanem elszakítottak 3,5 millió magyart, minden harmadik nemzettársunk akarata ellenére idegen fennhatóság alá került. A legsúlyosabb és leginkább elfogadhatatlan tény az volt, hogy több, mint másfél millió magyar embert az új határ túlsó oldalán egy tömbben a szakították el csonkán maradt hazájától.
Érdemes eljátszani egy gondolattal. Az elmúlt száz esztendőben az elcsatolt területeken a többségi nemzetek lélekszáma kétszeresére, háromszorosára nőtt. Ha ott élő magyar nemzettársaink teljes jogú állampolgárai lettek volna az utódállamokban, ma legalább hétmillió magyar élne a szomszédos országokban. Ezzel szemben a 2010/11-es népszámlálási adatok tanúsága szerint csupán kétmillió kétszázezren vannak. Ha ezt a számot kiegészítjük a valamilyen okból magát nem magyarnak vallókkal és a számlálási csalások becsült összegével, akkor sincsenek többen 2,6-2,8 milliónál.
A rendszerváltozások óta eltelt három évtizedben – kisebb-nagyobb megszakításokkal – arról szólt a magyar nemzetpolitika, hogyan lehetne elérni, hogy határmódosítások nélkül a Kárpát-medencében mindenki magyarként élhessen teljes életet szülőföldjén. Kezdetben sokan úgy gondolták, a kis lépések taktikája eredményt hozhat. Ezt neveztem én a nemzeti kisebbségi kérdés magyar modelljének. A parlamentáris demokrácia eszközeivel, törvényes úton kivívni a minél teljesebb önrendelkezést. Nem volt rá fogadó készség sem a nemzetközi térben, sem a szomszédos államokban. Három évtizede tízesztendős népszámlálási szakaszokban több százezerrel fogy a magyarság az elszakított területeken.
Világos, más eszközökhöz is folyamodni kell. Minden körülményt figyelembe véve, a végleges megoldást reálisan csak az autonómia, a tényleges és a teljes körű autonómia hozhatja meg. Teljes körű, azaz személyi elvű, kulturális és területi autonómia, illetve ezek kombinációja, hol mire van szükség. Sajnos erre Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában pillanatnyilag nincs esély. Ezt felismerve, az ott élő magyar közösségek részben feladták ezt a küzdelmet, de csak átmenetileg, és vannak még aktív politikai harcot folytató csoportok, szervezetek.
A Kisebbségi Jogvédő Intézetet (KJI) az a felismerés hozta létre, a puszta megmaradásért kell küzdeni addig, amíg az autonómia megvalósul. Ezzel párhuzamosan természetesen erősíteni kell az önrendelkezési jogokért folytatott küzdelmet is. A szülőföldön magyarként megmaradást két alapfeltétel garantálja: a megélhetés és a jogbiztonság. Európai szintű megélhetést minden elszakított honfitársunknak, és annak megteremtését, hogy a magyar ember mindenhol a Kárpát-medencében emelt fővel járhasson szülőföldjén, ne érhesse jogsértés magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt.
E célból jött létre nyolc évvel ezelőtt a KJI, amely egy alapítványi háttérrel, budapesti székhellyel, kárpát-medencei tevékenységi területtel működő civil szervezet. Munkánk három pilléren nyugszik: jogsegélyszolgálat, oktatás és tudományos tevékenység. 19 állandó jogsegély szolgálatot működtetünk szerte a Kárpát-medencében, több tucat ügyvédi irodával együttműködve képviseljük külhoni nemzettársainkat peres ügyekben. Minden évben nyári egyetemeken képezzük a külhoni fiatal joghallgatókat, kezdő jogászokat és ügyvédeket. Tevékenységünket évkönyvekben publikáljuk, tavaly óta pedig egy tudományos folyóiratot is szerkesztünk.
A Kisebbségi Jogvédő Intézet küldetése a fentiek értelmében:
alapvetően hozzájárulni a külhoni magyarok jogbiztonságához.
