Covid–19: Técsői helyzetkép és egy ,,bizonyságtétel” a vírushelyzetről

2020. augusztus 5., 08:07

Annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben szinte minden nap átlagosan ezer pozitív koronavírusos esetről kapunk hírt országos szinten, Kárpátalján pedig nagyjából 60-80 között mozgott az új esetek száma, a közösségi médiában tovább nő azoknak a száma, akik nemcsak hogy kitalációnak tartják a lassan fél éve tartó mizériát, de egyenesen hazugsággal és képmutatással vádolják az új esetek felderítőit, vagyis az egészségügy szereplőit. Ezek az emberek amellett, hogy egyáltalán nem hisznek a koronavírus meglétében, de a megnyilvánulásaikkal igyekeznek elbagatellizálni a betegség terjedését. 

Szerencsére akadnak olyanok, akik amolyan ,,személyes bizonyságtevőként” hajlandóak mindezt megcáfolni, és a nyilvánosságot vállalva elmesélni a közvetlen környezetükben átélt utóbbi hetek-hónapok ,,élményeit”.

A Técsőn élő Pokovba Erika a Técsői Alapellátási Egészségügyi Központ főnővéreként dolgozik, munkáját elismerik, környezetében megbecsülésnek örvend. A járvány kitörése óta már kétszer is tesztelték – hála Istennek, mindkétszer negatív eredményt produkált –, de közvetlen környezetében többen is átestek a betegségen, és sajnos, nem egy halálesetnek is a szemtanúja volt… Erika magyarságát is bátran felvállalja, aktív tagja a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának. Ő maga így tárta elénk az elmúlt hónapok történéseit.

,,Munkámból is eredendően már a járvány kitörésének az elején komolyan vettem az óvintézkedéseket, a járványügyi szabályokat és a karantént is. Bár a férjem annyira nem hitt ebben az egészben, de azért ő is elfogadta, hogy a korábbiakhoz képest nincs sem szülinap, sem a két húsvét és semmi más, közösséget érintő összejövetelek nem jöhetnek szóba…

A későbbiekben – miután az idő teltével csak egy pár ember lett pozitív – szinte minden környezetemben élő lazán kezelte az óvintézkedéseket,  és lassan már én is úgy voltam vele, hogy kezdtem kételkedni az egészben. Aztán június közepén hirtelen jött egy hullám, kezdett rohamosan növekedni a betegek száma, ami nyilván azért történhetett, mert már szinte senki nem tartotta be a szabályokat.

Először június 16-án kerültem házi karanténba, miután vért vettem egy később pozitívnak bizonyult hadköteles fiataltól, aztán jött a ,,hős, bátor” férjem, aki ekkorra már nem nagyon hitt a vírusban, ami persze megbosszulta magát. Az azelőtt életerős, jó egészségnek örvendő párom napokig volt lázas, elesett és gyenge, nem reagált a szagokra, nem érezte az étel igazi ízét, egyszóval nem volt nehéz kitalálni, hogy elkapta a betegséget, amit a PCR-teszt be is bizonyított. Nekem ennél lényegesen enyhébb panaszaim voltak, de napokig – a teszteredmények megérkezéséig – jómagam is meg voltam győződve arról, hogy elkap(hat)tam a vírust. Hála Istennek, a velünk lakó két lányomnál nem jelentkeztek a betegség tünetei.

Én ugyan megúsztam, és a férjem is lassan felépült, de a karanténom letelte után szörnyű volt látni a napi eseteket, majd később a halottakat is, akik áldozatul estek a kórnak. Sajnos, egy számunkra közeli kollégát is elvesztettünk, az alig egy éve nyugdíjba vonult, korábban Bedőházán praktizáló Hanna Jurijevna családorvost, aki nyugállományba vonulása után továbbra is foglalkozott betegek gyógyításával, és éppen ezért esett áldozatul… Aztán meghalt az úrmezői (Ruszke Pole) polgármester is, és sajnos, mások is a közvetlen környezetünkből.”

A nálunk röntgenológusként dolgozó Szvitlana Bercsa így számolt be egy hónapja a történtekről:

,,Amióta praktizálok, még nem láttam ilyet… A napi szinten megvizsgált mintegy 50 röntgenfelvétel közül alig 7-8 volt, amelyen teljesen normális röntgenképet tapasztaltam, a többin szinte mindenütt tüdőgyulladás jelei voltak tapasztalhatók. Ezek olyan személyek, akik magas lázzal és légszomjtünetekkel kerültek hozzánk. A tünetek szinte 2-3 nap alatt alakultak ki. Nem akarok én itt senkit sem meggyőzni, ha úgy gondolják, továbbra is látogassák az esküvőket, szülinapokat, keresztelőket…”

Röviden ennyi tehát a nevét, fotóját, személyes élményeit őszintén vállaló Erika története, aki ,,adáson kívül” még elmondta, hogy azért tartotta fontosnak, hogy minderről a nagy nyilvánosság előtt is beszéljen, mivel felfoghatatlannak tartja, hogy az emberek többsége nemcsak hogy nem veszi komolyan a járványt, de egyenesen lenézik azokat, akik a mai napig igyekeznek betartani a járványügyi szabályokat. Amúgy megyei szinten a Técsői járásban egészen június közepéig tényleg nem volt sok beteg, azóta viszont igazi gócponttá alakult ez a térség, az azonosított esetek száma már jóval meghaladta a félezret…

Ezek után mindenki döntse el maga, hogy továbbra is kamunak tartja az egész koronavírus-sztorit, vagy azért mégis igyekszik betartani az óvintézkedéseket.

Ui.: Nem sokkal lapzártánk előtt érkezett a hír, miszerint a hét végén, Úrmezőn (Ruszke Pole) tömegesen fordultak elő koronavírus-megbetegedésre utaló esetek. A helyi családorvos elmondása szerint a hatezer fős településen szombaton és vasárnap legalább 70 beteget vizsgált meg, akiknél a betegség tüneteire utaló panaszok jelentkeztek…

Éppen ezért a Técsői Városi Tanács Járványügyi Bizottsága hétfőn olyan döntést hozott, hogy augusztus 3-tól lényegében karantén alá helyezik a nagyközséget, a ki- és beutazásokat csak indokolt esetekben engedélyezik, helyben pedig szigorú járványügyi szabályokat léptetnek életbe.

(tamási)