Lovas gazdák nyomában Kárpátalján

„Mert lóvá tesz az ember, s emberré a ló”

2020. augusztus 16., 18:22 , 1019. szám

Ló és ember barátsága évezredekre nyúlik vissza. „Van valami a ló külsejében, ami jó az ember belsejének” – fogalmazott Winston Churchill, s azóta sem tudunk okosabbat mondani erről az évezredes barátságról. Volt idő, amikor a munkavégzéshez nyújtottak segítséget a patások, aztán megjelent a sport, mára pedig már terápiás célokra is használják a lovakat. A világ változik, és benne a lovak is. Egyre modernebb munkagépek jelennek meg, fejlődik a mezőgazdaság, és ebben a rohanó világban a lótartás egy drága hobbivá formálódott. Ennek ellenére még Kárpátalján is akadnak olyan emberek, akik nagy szeretettel és odafigyeléssel tartják ezeket az állatokat. Nemrég Beregsomba látogattam Barta László lovas gazdához, hogy a szakma szépségeiről és kihívásairól kérdezzem a negyvenéves tapasztalattal rendelkező lovászt.

Már a hátsó udvarba tartva feltűnt az igencsak méretes szekér, mely előre sejtette, hogy nem akármilyen paripák mozgathatják. És nem csalódtam, amikor előkerültek a 170–175 cm marmagasságú lovak (a világ legnagyobb lófajtájának marmagassága 180–195 cm). Mint a gazdától megtudtam, mindig is szerette a nagyméretű lovakat. Barta László már 12 éves korától járt édesapjával fuvarozni, majd amikor hazakerült a katonaságtól, megvette első lovait, s azóta folyamatosan tart lovakat. Ennél a pontnál érdemes megemlíteni, hogy édesapja megannyi honfitársával a helyi kolhoznak dolgozott a saját lovaival. A második világháborút követően ugyanis elkobozták a lovakat is, s a lovas gazdáknak nem volt szívük végignézni, hogy szeretett lovaikat szedett-vedett paprikajancsik hajkurásszák.

– Ha bárki úgy gondolja, hogy mától nem tud lovak nélkül élni, mivel számoljon, mennyibe kerül jelenleg a lótartás?

– Először is fontos leszögezni, hogy itt nincs nyaralás, szabadság. Nap mint nap gondoskodni kell az állatokról, tisztán kell őket tartani, etetni kell őket stb. A ló legfontosabb eledele a zab. Én mindennap adok nekik egy-egy vödörrel, ami azt jelenti, hogy egy hét alatt két lóra számítva kb. két zsák (50-60kg) zab fogy el. Téli hónapokban napi két bála (50kg) szénával is számolni kell. Ezenkívül egy kifejlett, jó küllemű ló ára elérheti az 1500-2000 dollárt is.  Jó, ha mindennap befogjuk a lovakat, s megjáratjuk őket, ellenkező esetben emésztési problémáik jelentkezhetnek, eltunyulnak.

–  Vannak más betegségek is?

– Persze, gyakori betegség a lovaknál a kólika, lógripp, lépfene ... Egy jó gazda már a ló nézéséből is látja, hogy beteg-e az állat, rengeteg árulkodó jel utal arra, hogy egy ló beteg. A legtöbb betegséget kis odafigyeléssel meg lehet előzni. Például tilos a felhevült állattal hideg vizet itatni, de szintén egészségtelen a rossz minőségű, poros, penészes széna.

– Előkerül még néha az eke, borona?

– Már nem, úgy 8-10 éve még jártunk szántani, emlékszem, két hétig is dolgoztunk tavasszal Dávidházán. Mostanra legfeljebb a krumplit töltjük fel vagy vájjuk ki. Itt a faluban 15 gazdának is volt lova, mára jó, ha négyen maradtunk. A technika fejlődésével sokan eladták lovaikat, csak az igazán lelkes gazdák tartottak ki állataik mellett.

Barta László arról is mesélt, hogy lovai vasalását maga végzi, hiszen abban a szerencsés helyzetben van, hogy felmenői között kovács is volt, így volt kitől ellesni a mesterséget. Kérdésemre válaszolva elmondta, hogy Kárpátalján a Szolyvai járásban és a hegyek környékén tartanak még komoly lovakat, például egyik ismerőse nemrég 5000 dollár értékben vásárolt egy francia hidegvérű mént. Kárpátalján a lovászok ismerik egymást, jó kapcsolatot ápolnak.  A somi lovas gazda szinte mindig kancákat tartott, mert érdekelte, hogyan tud egyre jobb küllemű lovakat tenyészteni. Reméljük, még sok szép csikó kerül ki a keze közül, s lesz kinek tudását átadnia.

Tóth János